Székelyföldi faipar - Új ágazati és regionális stratégia kidolgozásába fogtak
A székelyföldi faipar helyzete gyökeresen megváltozott a Holzindustrie Schweighofer megjelenésével – nyilatkozta lapunknak Kádár Rezső, a ProWood faipari klaszter menedzsere. Mindez a szakmai szerveződés tusnádfürdői konferenciáján is elhangzott, ahol a klaszter tagjai a helyzetet elemezve új ágazati és regionális stratégia kidolgozásába fogtak.
Együttműködésre rendezkedni be
– A rétyi beruházás bejelentésekor már tudtuk, hogy egy ilyen méretű üzem letelepedése alapjaiban megváltoztatja a székelyföldi faipar helyzetét, így a szembenállás helyett az együttműködés lehetőségét kerestük a tulajdonosokkal – mondta kérdésünkre Kádár Rezső. A ProWood klaszter menedzsere a tusnádfürdői konferenciát is azért kezdeményezte, mert az eddig sem rózsás helyzetben lévő ágazat most újabb kihívás előtt áll. Az új helyzet pedig új megközelítést, új fejlesztési irányokat szab meg, ennek szakmai megalapozását kívánták elindítani. A konferenciát egyébként a Holzindustrie Schweighofer mint a klaszter tagja finanszírozta, ami a menedzser szerint jelzi, hogy ők is az együttműködésre és nem a szembenállásra rendezkednek be.
A sepsiszentgyörgyi székhelyű klaszter tusnádfürdői rendezvényén Kovászna és Hargita megyei faipari vállalkozók, önkormányzati vezetők és szakiskolák képviselői vitatták meg a gazdag múltra tekintő és – a helyben beszerezhető nyersanyag okán is – jelentős gazdasági potenciállal rendelkező ágazat jelenlegi helyzetét. Abban minden szereplő egyetértett: a legfontosabb cél az, hogy az itteni fa ne kérgében, hanem kartondobozba csomagolva hagyja el a térséget, ám hogy ehhez az ágazat különböző szereplői hogyan járulhatnak a leghatékonyabban hozzá, nos, erről egyelőre nincs egységes elképzelés. Még papíron sem. A Közép-régió erre vonatkozó stratégiája ugyanis egyrészt nem sajátosan Székelyföldre vonatkozik, másrészt a rétyi fűrészüzem beindulásával gyakorlatilag érvényét veszítik az eddigi középrégiós stratégiák is. Az új helyzet felmérésére, az új irányok meghatározására a legalkalmasabbak épp a klaszterek, hiszen ezek a szerveződések képesek együttműködésre szólítani az ágazatban dolgozó cégeket, beleértve a nyersanyaggal rendelkező erdőtulajdonosokat (legyenek azok közbirtokosságok, magánszemélyek vagy éppen az állam), a szakpolitikák kidolgozásában és végrehajtásában érdekelt önkormányzatokat, illetve az ágazat működésében fontos intézményeket, mint például a szakoktatói hálózatot vagy a felügyeleti intézményeket.
A helyzet
A kiindulási pont mindenképpen egy minél pontosabb helyzetismeret. Ebből a szempontból a Hargita megyei tanács elemző munkacsoportja által összeállított bemutatás szolgáltatott beszédes adatokat, amelyet Borboly Csaba tanácselnök ismertetett a konferencián. Eszerint 2013-ban a Középrégióban összesen 4,2 millió köbméter fát termeltek ki az erdőkből, ennek 40 százalékát két székelyföldi megye erdői adták, Marosszékről az elemzők nem tudtak megfelelő információkat gyűjteni. A két megye közötti megoszlás (1,1 és 0,6 millió köbméter) nagyjából arányos az erdőterületek nagyságával (264,7 ezer és 171,3 ezer hektár).
Nem úgy az ágazatban dolgozók aránya. Hiszen míg a viszonylag alacsony megmunkálást biztosító fafeldolgozásban Hargita megyében valamivel több, mint négyezer alkalmazott dolgozik, addig Háromszéken ez eléri az ötezer főt, a bútoriparban pedig (tehát a magas feldolgozottsági szintet biztosító iparág kötelékében) Hargita megyében ötször annyian dolgoznak, mint nálunk (ott 2486-an, nálunk 545-en). Összesen tehát jelenleg valamivel több, mint 12 ezer alkalmazottnak ad munkát az ágazat.
Versenyképesség és dilemmák
A fenntartható erdőgazdálkodás és a versenyképes faipar együttes megvalósítása lehet az az út, amely a zöld arany térségfejlesztő hatását a leginkább megmutatja. A kettős cél azonban a jelenlegi helyzetből aligha vezethető le. Hogy csak egy példát említsünk: ha egy hatékony nagyvállalat hatszáz alkalmazottal évente 800 ezer köbméter fát tud feldolgozni, akkor a faiparban jelenleg dolgozó alkalmazottak mintegy fele kikerül a rendszerből, vagyis megszűnik a munkahelye, nem beszélve a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő fenntartható erdőgazdálkodásról. A célok megfogalmazásában tulajdonképpen nincs alapvető vita, hiszen a fenntartható és hatékony erdőgazdálkodás, a kitermelt fa lehető legmagasabb feldolgozottsági szintjének követése, a helyi szakemberek foglalkoztatottsága, az ökológiai és gazdasági szempontok tudatosítása mindenki által elfogadható elemek. Az ágazat ilyen jellegű működését azonban nemcsak a részérdekek különbözősége, hanem egy mindenki által felvállalható és betartható stratégia hiánya is akadályozza. Vannak ugyan beindított programok, mint például a Hargita Megye Tanácsának Építsünk fából! programja, ám hiányzik a széles körű együttműködésen alapuló elképzelés.
Első lépés
Kádár Rezső szerint a tusnádfürdői konferencia az első lépés lehet egy ilyen stratégia kidolgozásában. Közös munkacsoportot alakítanak ki, és nyár derekára olyan dokumentumot kívánnak az érintettek, így a szakminisztérium asztalára is letenni, amely minden szereplő számára követhető. A most körvonalazódó iskolai rendszeren belüli duális képzést például a menedzser nem tartja alkalmasnak arra, hogy a szakmunkásképzés hatékony eszköze legyen. Éppen azért, mert az állam nem közvetlenül, például adócsökkentés révén támogatja a cégeknél történő gyakorlati oktatást, vagyis kockázatot is vállalva beruház a jövőbe, hanem épp kockázatvállalás nélkül rak újabb terheket az amúgy is nehéz helyzetben lévő vállalatokra. A körvonalazódó bürokratikus eljárásokról nem is beszélve.
A munka tehát beindult, a cél pedig, hogy megszabják a székelyföldi faipar irányvonalát.
(3szek.ro)
