2025. október 24. péntek,
Salamon napja
Salamon napja
Működésének lényege:
A spirálcsöves vízikerék szivattyú tulajdonképpen egy nyolc lapátból álló alulcsapott vízikerékből és az oldalára felszerelt spirálcsőből áll, amely egy fém tartószerkezetre van felszerelve a csapágyazáson keresztül. Ennek alsó része egyben mélységhatároló is, amely biztosítja, hogy a vízikerék lapátjai ne érintkezzenek a mederfenékkel, hanem szabadon foroghassanak.
A vízfolyásba telepített vízikerék lapátjait az enyhén felduzzasztott (20-30 cm) víz sodrása (mozgási energiája) hajtja meg, ezáltal forgásba hozva a lapátkerék oldalára szerelt spirálcsövet is.
A spirálcső (öntöző tömlő/gumicső) a lapátkerék oldalára van felszerelve úgy, hogy a beömlő nyílása a kerék külső átmérőjének szélétől indul, majd a lapátkerék oldalfelületén a középpont fele spirál alakban fokozatosan csökken, a másik vége pedig a csapágyazott csőtengelyen lévő menetes végű csonkra van csatlakoztatva. A csőtengely egyben a szivattyú szerkezet nyomócsöve is, amelynek egyik vége le van dugózva, a másik végébe pedig egy vastag falú gumicső van szerelve. Ez a fix nyomócsőhöz csatlakozik, és ellátja a tömítési feladatot is. A spirálcső bemeneti nyílására egy úgynevezett belépő csőszáj van téve a teljes keresztmetszeten történő vízbefolyás biztosítása érdekében. A belépő csőszájnak a lapátkerék forgási irányába kell állnia. A víz sodrása által forgásba hozott lapátkerék oldalára felszerelt spirálcső bemeneti csőszája minden egyes körbefordulás alkalmával belemerül a vízbe. A befolyt vízmennyiség a forgási iránnyal ellentétes irányban áramlik a spirálcső belseje felé, majd a csőtengelyen keresztül az álló nyomócsőbe jut, onnan pedig a felhasználási helyre.
Jelen vízikerék méretei a keskeny vízfolyásoknak (patakok, erek) megfelelően lettek kialakítva (1,9 m átmérővel, 40 cm lapátszélességgel, 8 db lapáttal), hogy azok energiája minél jobban hasznosítható legyen.
A spirálcsöves vízikerék szivattyú telepítését megelőzően a patak medret célszerű a lapátkerék / tartószerkezet méretének megfelelően kialakítani. Lásd a mellékelt fotót.
A fém tartószerkezet helyén egy kb. 1 m x 1,5 m-es sík/kimélyített mederszakaszt kellett kialakítani. Az innen kitermelt iszapos földdel pedig a kerék előtti befolyási oldal lett kb. 50 cm-esre leszűkítve a sodrás biztosítása érdekében. A tartószerkezet helyét célszerű a vízfolyás vízszintjénél legalább 20 cm-rel mélyebbre süllyeszteni, hogy a lapátkerekek legalább félig a vízbe érjenek, így a befolyó oldali sodrás energiája jobban hasznosul.
Az eddigi kísérleti tapasztalatok azt mutatják, hogy a szivattyú teljesítménye nagyban függ a vízfolyásban rendelkezésre álló vízmennyiségtől. (Ha több a víz, akkor az gyorsabban áramlik, a kerék gyorsabban forog, ezáltal nő a szivattyú teljesítménye is.) A hatásfok növelése érdekében a következő modell készítésénél célszerű lesz a spirálcső jelenlegi 1”-os méretét 5/4”-ra, vagy 6/4”-ra változtatni, amivel a teljesítmény szintén növelhető. De adódik egy további kézenfekvő megoldás is a teljesítmény fokozására, konkrétan az, hogy a lapátkerék másik oldalára is egy spirálcsövet kell felszerelni, amely ugyanarra a csőtengelyre csatlakozna, és ezzel majdnem megduplázódna a szivattyú teljesítménye. A folyamatosabb vízszállítás érdekében ennek a spirálcsőnek a beömlő nyílását a másikhoz képest 180 fokkal el kell tolni.
A mellékelt fotón az alkotók épp a prototípus kísérlet tapasztalatait egyeztetik.
Bízom abban, hogy az általam készített spirálcsöves vízikerék szivattyú prototípussal sikerült felkelteni sok embertársam és az energiatakarékos szerkezetek iránt érdeklődő szakemberek figyelmét, amely a jövőben alkalmas lehet az abszolút külterjes viszonyok között is az energia és költségtakarékos, környezetbarát vízellátás megvalósítására. További előnye a szerkezetnek, hogy egy házi barkácsműhelyben is előállítható, aránylag kis ráfordítással.
dr. Árvai Lajos
(Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu)