Hungarikum lehet a csettegő is (+VIDEÓ)
Egészen biztos, hogy a csettegő szó hallatára több olvasónknak is egyből beugrik az különleges jármű, amelyet Soltvadkerten és környékén használnak mezőgazdasági, de akár erdészeti munkákra is. A térségben fejlesztett és gyártott gép ma is fontos szerepet tölt be a környék életében, így a helyi polgármester a hungarikumok listáján is szívesen látná.
Ennek érdekében a múlt héten egy felújított csettegőt vittek a soltvadkertiek német testvérvárosukba, Bodelshausenbe. A baon.hu tudósítása szerint a tavalyi szüreti fesztiválon a Soltvadkerten vendégeskedő német polgármesternek, Uwe Ganzenmüllernek nagyon megtetszett a helyi erőgép, ezért gondolták úgy, hogy visznek neki egyet.
A 36 éves csettegő Kőszegi László kisiparos jóvoltából újult meg, ám a Németországba szánt gép előtt egy másikat is rendbe hozott - azt Soltvadkertnek adományozta.
Az 1100 kilométerre fekvő dél-német településre a csettegő természetesen nem saját kerekein jutott el, annak szállítását Kévés Ferenc soltvadkerti autókereskedő vállalta trélerrel.
A
baon.hu helyi portál az indulás előtti sajtótájékoztatóról is tudósított. Kiderült, hogy Lehoczki Ferenc polgármester és Kőszegi László szeretnék, ha járművet felvennék a helyi hungarikum értéktárába.
Az indulásnál Font Sándor országgyűlési képviselő elmondta; a helyi tájegységi, illetve a megyei értéktárban is helye lenne a soltvadkerti találmánynak, aminek prototípusát épp egy Lehoczki Ferenc nevű ezermester készítette immáron ötven éve.
Font Sándor elmondta, hogy az előző rendszerben magánember nem juthatott traktorhoz, ugyanakkor a munkák egyre inkább megkövetelték azt, hogy a gazdák erőgéppel járjanak a szőlőkbe és a gyümölcsösökbe permetezni vagy szüretelni.
Csettegő nélkül elképzelhetetlen
Soltvadkert fejlődésében kulcsszerepet játszott az a sok csettegő, amelyet a településen gyártottak. Az első 1964-ben készült el. Minden bizonnyal a legtöbbet, mintegy 400-at Kőszegi László kisiparos gyártotta.
A rendszerváltás után, amikor már a magánemberek is vehettek traktort, leáldozott a csettegők korszaka. Ennek ellenére a gazdák közül még ma is sokan használják, mert könnyű javítani, a motorja igénytelen, és a homokon könnyen közlekedik.
Annak idején a kisiparosnak a minisztériumban kellett kilincselnie, hogy a jármű típusbizonyítványát elfogadják, és engedélyt kapjanak a vizsgáztatásra. Egy ottani mérnök nem értette, miért kell egy 10-15 mázsa szállítására képes jármű a vadkertieknek. Azt tanácsolta, hogy vegyenek inkább oldalkocsis motorkerékpárokat, és azokkal fuvarozzák haza a termést. Végül a soltvadkertiek engedélyt kaptak a gyártásra. A csettegő használata a Duna-Tisza-közén terjedt el.
Kőszegi László visszaemlékezése alapján sorban álltak a megrendelők nála. Volt olyan hét, hogy négy gépet vittek el tőle. Később mások is gyártották a városban és a környékbeli településeken. A csettegők megjelenése nagy szerepet játszott a térség fejlődésében. A szőlő- és a gyümölcstermesztés, a borkészítés a szovjet kereslet következtében jelentősen megnövekedett. A saját parcellákat művelő családok - igaz sokat dolgoztak -, de az akkori hazai átlaghoz képest sokkal nagyobb jövedelemre tettek szert a szocializmus utolsó harmadában.
A csettegők többnyire egyszerű, egyhengeres motorokkal készültek, de Csongrád megyében Pannónia motort is használtak erőforrásnak. A teherjármű a magyar gazda találékonyságát tükrözte, amely nélkül a kiskunsági családok nem tudtak volna megélni a gyenge minőségű homokhátsági talajon.
(beol.hu nyomán)
