2024. december 22. vasárnap,
Zéno napja
Zéno napja
- A családban nem volt senki erdész. Pest megyében, egy kis faluban, közvetlenül az erdő mellett laktunk. Barátokkal jártuk az erdőt, ott szerettük meg, és többen is erdészek lettünk a csapatból. A nagyszüleim köztes műveléssel ápolták az erdőt, szoktak fát szedni, nagyapámmal gombát gyűjtöttünk gyerekkoromban.- A Pest megyei kis faluból hogyan vezetett az út Zaláig?
- 1986-ban, érettségi után munkát kezdtünk keresni. Akkor még a technikus minősítő nem volt nappali tagozatos. A faluban volt egy nálam pár évvel idősebb erdész, ma is kollégám, az ő révén kerültem ide, Zalába.- Milyen állomásai voltak ennek a bizonyos útnak Zaláig?
-Otthon is el tudtam volna helyezkedni, de Pest megyében szakosodott erdészek voltak, mindenkinek megvolt a maga szakterülete. Itt viszont a hagyományos kerületek működtek, és működnek a mai napig. Tehát a saját kerületemben minden munkát én felügyelek – a művelés, gazdálkodás, termelés irányítása mind az én feladatom. Annak idején ez tetszett meg igazán.- A tanulmányok befejezése után nyilván nem lett a pályakezdőből azonnal kerületvezető erdész...
- Annak idején egyszerűbb volt, a kerületek is kisebbek voltak. Jóval nagyobb létszámmal működött az egész rendszer, nem voltunk ennyire gépesítve sem. Manapság már nehéz bekerülni a szakmába, de engem műszaki gyakornokként vettek fel, nem fizikai állományba. Tehát leendő kerületvezetőként alkalmaztak a kezdet kezdetén. Három hónap próbaidő után automatikusan megkaptam a beosztott erdész kinevezést.- Azonnal ide helyezték, a Zalakaros – Galambok térségbe?
- Az erdészet nyugati oldalán kezdtem, Obornak, Rigyác térségében. 1987-ben bevonultam katonának, a leszerelés után kerültem ide, a megye keleti részére. Akkor itt volt egy üres kerület. Beosztott erdészként álltam munkába 1989 februárjában, 1990. január 1-jén kaptuk meg több kollégával együtt a kinevezést. Azóta kissé módosult a terület, de nagyjából ugyanazon a helyen vagyok, már 26 éve. A kerületem Zalakaros, Zalamerenye községhatároktól egészen fel Orosztony, Nagyradáig, két nagy erdőtömb.- Milyen története van ennek a vidéknek?
- Ez a veszprémi káptalanok erdőterülete volt, a háborút megelőző időszakban, az államosításkor került állami kezelésbe. Azóta is látszanak az akkori erdőgazdálkodás nyomai. Annak idején ők körülhatárolták, körülárkolták az erdőt, és ezek az árkok még mindig látszanak. A privatizációkor pedig nem merült fel, hogy a terület visszakerüljön papi kezelésbe.- Milyen állománnyal rendelkezik a kerület?
- A legfontosabb fafaj a kocsánytalan és a kocsányos tölgy. Ezen kívül van bükk, akác – nem túl nagy mennyiségben néhány fenyőféle. Kísérő fafajokból jellemző a gyertyán, juharok, hársak, szilek.- Idén második alkalommal hirdethette büszkén a Zalaerdő Zrt., hogy az év erdésze a cég dolgozója. Milyen indíttatásból indul el az ember egy ilyen versenyen?
- A versenyt 2002-ben rendezték meg először, akkor gyakorlatilag az összes kerületvezető erdészt benevezték a házi versenyre. Aztán a nyertesek mentek tovább a megyei fordulóra - és hasonlóan az ideiekhez -, a győztest nevezte a cég az országos döntőre. Ma már ez is másképpen zajlik. A megyei, céges döntőre jelentkezni lehet, én is többször megmérettettem magam. Szinte mindig dobogó közelében voltam a helyi fordulókon, 2010-ben jutottam el első alkalommal az országos versenyre, akkor nyertem, és most 2016-ban ismét.- Adódik a kérdés, szabadidejében, ha van egyáltalán szabadidő, mit csinál az Év erdésze?
- A gomba egyébként is a kedvenceim közé tartozik, nem csak a túrákat vezetem, szeretek gombát gyűjteni, sőt főzni is. Ha időm engedi, horgászok, néha a vadászatra is marad idő. Aztán 12 éve zenélek a Karos Fúvósegyüttesben, bár az utóbbi időszak kicsit sűrű volt, nem tudtam mindig eljárni a próbákra. Aztán képviselő testületi tag vagyok Galambokon az önkormányzatnál. Mindig elfoglalom magam valamivel, nincs időm unatkozni.(kanizsaujsag,hu - Vincze Adél)