Gombászással, horgászattal és vadászattal tölti szabadidejét Gál Sándor, az Év Erdésze (Interjú)

Hírszerkesztő: Erdő-Mező Online
2016.06.10.
Kategória: Kiemelt, Hagyomány-kultúra
Forrás: 32527

A rendkívül szerény, ám széleskörű ismeretekkel rendelkező szakember 1990 óta a Zalaerdő Zrt. kerületvezető erdésze. Elhivatottsága, szakmája iránti alázata pár perces beszélgetés alatt kiderül. Ápolja, óvja, védi kerületét, a Zalakaros, Galambok környéki természetet, az erdő növény- és állatvilágát. Gál Sándor 2010 után 2016-ban érdemelte ki ismét az Év erdésze címet.

Gombászással, horgászattal és vadászattal tölti szabadidejét Gál Sándor, az Év Erdésze (Interjú)

Egy szakmát, az állandó jelenlétet kívánó hivatást szeretni kell. Az erdészekről a közvélemény úgy tartja, dinasztiákról van szó, apáról fiúra száll a természet szeretete. Sokszor valóban beleszületnek az erdészek ebbe a világba. Gál Sándor egy, a kivételek közül.

- A családban nem volt senki erdész. Pest megyében, egy kis faluban, közvetlenül az erdő mellett laktunk. Barátokkal jártuk az erdőt, ott szerettük meg, és többen is erdészek lettünk a csapatból. A nagyszüleim köztes műveléssel ápolták az erdőt, szoktak fát szedni, nagyapámmal gombát gyűjtöttünk gyerekkoromban.

- A Pest megyei kis faluból hogyan vezetett az út Zaláig?

- 1986-ban, érettségi után munkát kezdtünk keresni. Akkor még a technikus minősítő nem volt nappali tagozatos. A faluban volt egy nálam pár évvel idősebb erdész, ma is kollégám, az ő révén kerültem ide, Zalába.

- Milyen állomásai voltak ennek a bizonyos útnak Zaláig?

-Otthon is el tudtam volna helyezkedni, de Pest megyében szakosodott erdészek voltak, mindenkinek megvolt a maga szakterülete. Itt viszont a hagyományos kerületek működtek, és működnek a mai napig. Tehát a saját kerületemben minden munkát én felügyelek – a művelés, gazdálkodás, termelés irányítása mind az én feladatom. Annak idején ez tetszett meg igazán.

- A tanulmányok befejezése után nyilván nem lett a pályakezdőből azonnal kerületvezető erdész...

- Annak idején egyszerűbb volt, a kerületek is kisebbek voltak. Jóval nagyobb létszámmal működött az egész rendszer, nem voltunk ennyire gépesítve sem. Manapság már nehéz bekerülni a szakmába, de engem műszaki gyakornokként vettek fel, nem fizikai állományba. Tehát leendő kerületvezetőként alkalmaztak a kezdet kezdetén. Három hónap próbaidő után automatikusan megkaptam a beosztott erdész kinevezést.

- Azonnal ide helyezték, a Zalakaros – Galambok térségbe?

- Az erdészet nyugati oldalán kezdtem, Obornak, Rigyác térségében. 1987-ben bevonultam katonának, a leszerelés után kerültem ide, a megye keleti részére. Akkor itt volt egy üres kerület. Beosztott erdészként álltam munkába 1989 februárjában, 1990. január 1-jén kaptuk meg több kollégával együtt a kinevezést. Azóta kissé módosult a terület, de nagyjából ugyanazon a helyen vagyok, már 26 éve. A kerületem Zalakaros, Zalamerenye községhatároktól egészen fel Orosztony, Nagyradáig, két nagy erdőtömb.

- Milyen története van ennek a vidéknek?

- Ez a veszprémi káptalanok erdőterülete volt, a háborút megelőző időszakban, az államosításkor került állami kezelésbe. Azóta is látszanak az akkori erdőgazdálkodás nyomai. Annak idején ők körülhatárolták, körülárkolták az erdőt, és ezek az árkok még mindig látszanak. A privatizációkor pedig nem merült fel, hogy a terület visszakerüljön papi kezelésbe.

- Milyen állománnyal rendelkezik a kerület?

- A legfontosabb fafaj a kocsánytalan és a kocsányos tölgy. Ezen kívül van bükk, akác – nem túl nagy mennyiségben néhány fenyőféle. Kísérő fafajokból jellemző a gyertyán, juharok, hársak, szilek.

- Idén második alkalommal hirdethette büszkén a Zalaerdő Zrt., hogy az év erdésze a cég dolgozója. Milyen indíttatásból indul el az ember egy ilyen versenyen?

- A versenyt 2002-ben rendezték meg először, akkor gyakorlatilag az összes kerületvezető erdészt benevezték a házi versenyre. Aztán a nyertesek mentek tovább a megyei fordulóra - és hasonlóan az ideiekhez -, a győztest nevezte a cég az országos döntőre. Ma már ez is másképpen zajlik. A megyei, céges döntőre jelentkezni lehet, én is többször megmérettettem magam. Szinte mindig dobogó közelében voltam a helyi fordulókon, 2010-ben jutottam el első alkalommal az országos versenyre, akkor nyertem, és most 2016-ban ismét.

- Adódik a kérdés, szabadidejében, ha van egyáltalán szabadidő, mit csinál az Év erdésze?

- A gomba egyébként is a kedvenceim közé tartozik, nem csak a túrákat vezetem, szeretek gombát gyűjteni, sőt főzni is. Ha időm engedi, horgászok, néha a vadászatra is marad idő. Aztán 12 éve zenélek a Karos Fúvósegyüttesben, bár az utóbbi időszak kicsit sűrű volt, nem tudtam mindig eljárni a próbákra. Aztán képviselő testületi tag vagyok Galambokon az önkormányzatnál. Mindig elfoglalom magam valamivel, nincs időm unatkozni.