Év Fája 2015 - A kocsányos tölgyről tartottak előadást Sopronban

• Hírszerkesztő: Erdő-Mező Online
• 2015.05.06.
• Kategória: Kiemelt, Hagyomány-kultúra
• Forrás: 18354

2015. április 29-én Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetemen Bartha Dénes professzor idén is megtartotta immár hagyományossá vált előadását az Év Fája program keretében. Az Országos Erdészeti Egyesület soproni helyi csoportjának szervezésében népes hallgatóság előtt jó hangulatú előadáson ismerhették meg a jelen lévők az kocsányos tölgy alapvető tulajdonságait, annak történelmi, vegetációtörténeti, ökológiai hátterét, erdőgazdálkodási jelentőségét. A professzor úr az előadását Dr. Vancsura Rudolf emlékének ajánlotta, aki kiemelkedő munkát végzett a kocsányos tölgy faj alatti rendszertani egységeinek vizsgálatában (is). Az előadás során külön hangsúlyt kapott a korán- és későn fakadó változat, amelyeket méltatlanul elhanyagolt a szakma, pedig korábban az üzemtervek a két változatot még külön kezelték. Természetesen nem maradt el a szlavón tölgy bemutatása sem. Megtudtuk, hogy az 1800-as évek végén még hétszáz ezer hektár szlavón tölgyesünk volt, amit nem egészen harminc év alatt sikerült a tizedére csökkenteni. Ennek az iszonyatos mértékű pusztításnak az emlékét őrzik a talán mindenki által ismert régi fényképek, festmények a hatalmas rönkökről. A szerencsésebbek még láttak szlavón tölgyből kivágott köbméteres kockákat. De van, aki ma is napi kapcsolatban van a szlavón tölggyel, hiszen honatyáink munkahelyének bútorzata is ebből készült. Az örök kérdés, miszerint miért van ennek a változatnak ennyire egyenes törzsalakulása, most sem maradhatott el. Mátyás Csaba professzor elmélete szerint, amikor még a természetes folyamatok irányították az erdő működését, tehát kis méretű lékek keletkeztek, azokban azok a tölgyek voltak a legsikeresebbek, amelyek a lehető legegyenesebben törtek a fény felé. (Az elmélet bizony nehezen cáfolható és egyben üzenet lehet a mai erdész számára, mikor is azt halljuk, hogy a tölgyet nem lehet szálalni, de ha mégis, nem lesz kellő magasságig ágtiszta, és a megfelelő törzsalak sem érhető el általa. Lehet, hogy a természet jobb erdész, mint az erdész?! - a szerző megjegyzése) További, a szakmát elgondolkodtató kérdés merült fel egy másik kocsányos tölgy (egyes vélemények szerint külön faj), a szürke tölgy (Quercus pedunculiflora) kapcsán. Ugyanis a szürke tölgy nem igényel többlet vizet, így jobban elviseli a szárazodó klímánkat. És azokon a termőhelyeken, ahol 100 év múlva már talán meg sem élne a most telepített/felújított kocsányos tölgyünk, bizony érdemes elgondolkozni azon, melyik faj léphet a helyébe! Az erdőgazdálkodás mai kérdései mellett sok egyéb érdekességet tudtunk meg a fajról. Azt, hogy miközben mi 100-120 éves korában kivágjuk, mikor éppen csak teremni kezd(ene), máshol élnek 1500-2000 éves példányai is. De talán a legérdekesebb a kocsányos tölgy és a magyarság kapcsolata, amely elméletnek a részleteit Bartha Dénes részletesen bemutatta. Egy térképen láthattuk a régészeti leletek alapján rekonstruált honfoglaló útvonalunkat, és az erdőssztyepp zóna kiterjedését. A két, egymást fedő térkép tanúsága szerint őseink a kocsányos tölgy uralta vidékeken haladtak, éltek és a legnyugatibb elterjedési területén, a Kárpát-medencében állapodtak meg. Amennyiben ez így van (és meggyőző érveket hallhattunk erről), méltóképpen kell kezelnünk azt a fafajt, amely a múltunk gyökerét jelentette, és amelynek már csak írmagját engedjük élni a vízrendezett, monokultúrás, kukorica uralta síkvidéki területeinken. Az Év fája rendezvénysorozat 1996-ban indult az OEE szervezésében, azóta töretlen sikerrel zajlik. A kezdeményezés összes eddig megjelent anyaga megtalálható és letölthető a www.azevfaja.hu honlapról. Az idei év a kocsányos tölgyé, bánjunk ezzel az őshonos tölgy fajunkkal annak érdemei szerint! (Hajdu Márk - Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu)

• Cimkék: biomassza, Luzsi József, klónozás, Rádóczy Gyula, Balatonfüredi Erdészet, kőrisrontó karcsú díszbogár