Erdők nélkül nincs Erdély - Szabó Attila filmje a romániai erdőirtásról

Szabó Attila Erdők nélkül nincs Erdély című dokumentumfilmjének romániai premierje pontos látlelet az ország erdeinek és nemzeti parkjainak jelenlegi helyzetéről: a fakitermelés egyenlő az erdőirtással, a titokban zajló erőszak és korrupció pedig olyan rendszerszintű, hogy sokszor kibogozhatatlan. „Annyi változott, hogy legálisan lopnak” – hangzott el napjaink legdrámaibb környezetpusztításáról. A maszol.ro erdélyi hírportál a 2022-es Filmtettfeszt első dokumentumfilmjének vetítésén járt, amelyet közönségtalálkozó követett a film rendezőjével.

h i r d e t é s

Október 2-án mutatták be Szabó Attila új, továbbra is égetően fontos témájú dokumentumfilmjét a magyarországi Duna World tévécsatornán, a rendező mozipremierje azonban Erdélyben zajlott pénteken a kolozsvári Victoria moziban, a 22. Filmtettfeszt alkalmával. Az erdőirtás két-három évtizede folyamatos probléma Romániában, erre reflektált Szabó 2015-ös dokumentumfilmje is, a Méregzöld mesék, amely a székelyföldi (ezen belül is Hargita megyei) falopásokkal foglalkozott Hans Hedrich segesvári származású, félig szász, félig magyar aktivista szemszögén keresztül. A forradalmat követő menekülthullámmal Németországba áttelepült civil aktivista, politológus és számos dokumentumfilm készítője az Erdők nélkül nincs Erdély-ben is központi szerepet kap – a filmben felbukkanó Tiberiu Boșutar, Mircea Barbu és Gabriel Păun aktivista munkájának lényegét köti össze narratív formában.

„A romániai famaffia mára a társadalom minden rétegét behálózta, korrupt erdészek, rendőrök, ügyészek, bírók és politikusok igazgatják a szálakat. A féktelen erdőirtás azonban nemcsak a környezetet, de a társadalmat is rombolja. Az elmúlt években egymást érték a maffiaszerű leszámolások, erdészeket gyilkoltak meg, erdőtulajdonosokat, civil aktivistákat vertek agyon, családokat tettek tönkre. A film a civil aktivisták szélmalomharcát mutatja be a romániai famaffiával szemben” – olvashatjuk a film ismertetőjében. A műfajilag néhol akciófilmnek is beillő alkotás helyenként nagyon szoros összetűzéseket is rögzített, a fent említett aktivisták bizonyítékain keresztül csoportos támadások, zaklatások is felbukkannak, amelyek kapcsán Mircea Barbu haditudósító, az egyik főszereplő elmondta, ma Romániában a környezetvédelmi aktivizmus sokszor veszélyesebbnek bizonyul, mint háborús vagy konfliktuszónák látogatása, hiszen olyan összetett maffiarendszerrel kell megbirkózni, amely magukból a hivatalos szervekből áll.

Szabó Attila a film vetítését követő közönségtalálkozón kifejtette: „Most egy kicsit úgy érzem, hogy sajnos itt a háború árnyékában azért elhalványodott ez a téma, jelentőségét vesztette. Mikor a Méregzöld meséket befejeztük, akkor végül is nyitva maradt a történet, és én azóta is figyelem ezeknek a civil aktivistáknak a napi munkáját, harcát. Úgy éreztem, hogy eltelt azután 8–9 év, és történt annyi akció, amit érdemes lenne egy filmben összefoglalni.”

Mondvacsinált okokra hivatkozva vágják az erdőket

Az Erdők nélkül nincs Erdély képsorain a hangsúly a nemzeti parkok helyzetére irányul. A faipar számára egyre kevesebb használható fa van, ezért a nemzeti parkok azok a területek, ahol különböző mondvacsinált indokokkal továbbra is zajlik a fakitermelés – csak egy erdészmérnök kell hozzá, akit senki nem ellenőriz, ahogyan a filmből is kiderül. Szabó Attila kifejtette: „Kimegy az erdőbe, lát egy fán egy katicabogarat. Azt mondja, fúj, kemény bogártámadás van, tarvágás kell a hegytetőre, onnantól kezdve az már papíron hivatalosan kivágott fa, de ettől függetlenül ez egy óriási természetrombolás.”

A „lepapírozott” források tehát egyáltalán nem megbízhatóak az oknyomozás folyamatában, a rögzített adatok javarésze légből kapott, és ha van is legális vagy reális alapja, azt is könnyen felülírják az aktuális, hatalmi pozíciókban lévők. „Most az illegális fakitermelés arról szól, ahogy elmondta a hargitai turisztikai vállalkozó: annyi változott, hogy legálisan lopnak. Már az nem megy, hogy kimész a szekérrel és a rőzsét hazaviszed, akkor megfognak. De hogyha az erdésszel jóban vagy, és ki tudtok találni egy indokot, onnantól már legális” – tette hozzá a rendező.

Az áldozatok is felvállalták véleményüket

A film erdélyiségét tükrözi, hogy a munkafolyamatba különböző nemzetiségű aktivistákat, megszólalókat is bevontak. Szabó Attila az elmúlt időszakban többször dolgozott már velük, főként televíziós műsorok és előző filmje kapcsán. Ugyanakkor hozzátette, hogy a filmben sok a mobiltelefonos felvétel, ami ugyan technikailag hagy kívánnivalót maga után, de ezek mindenképp a hitelességet erősítik. Mindig lehet feszesebbre venni, rövidebbre zárni, vagy megmaradó anyagokat beletenni, hiszen itt két dolog fontos, a teljesség, illetve a dramaturgia – ugyanakkor arra is kell gondolni, hogy az embereknek meg is kell érteniük a mondanivalót – tette hozzá a rendező. Sok részletért meg kellett dolgozni: hónapokig kellett győzködni például Kádár Tibor Sándor fiatal erdészmérnököt, hogy hangoztassa véleményét a felvételeken, mire beleegyezett, hogy teljes mértékben vállalja azt, torzításmentesen. Nagyon nehéz volt olyan embereket találni, akik erdőtulajdonosok, és a megaláztatások, bántalmazások, verések, bírósági ügyek után ki merjenek állni a nyilvánosság elé. Az erdészeti vállalkozások és igazgatóságok jelentették itt a túloldalt – hangsúlyozta.

A rendező arra is tett utalást, hogy van esélye a filmnek bejutnia a romániai televíziós műsorok közé. A Méregzöld mesék utolsó gondolata az volt, hogy a történet folytatódik, sőt a harc még csak most kezdődik igazán, és megelőlegeződött a film folytatása. „A második ilyen filmet készítem el, és egyre kevésbé látom értelmét, hisz nézzünk körül, mi változott?” – hangsúlyozta.