Erdeink egészségi állapota 2013-ban

Az Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi Osztálya közzétette legfrissebb jelentését, amelyből megismerhető erdeink 2013-as egészségi állapota.

Erdeink egészségi állapota 2013-ban - jelentés letöltése >>> Összefoglaló 2013-ban a mintapontok számában nem következett be változás az előző évhez képest. Az összesen 78 darab mintapont közül háromban, letermelték az állományt, így ezekben nem történt felvételezés. 14 mintaterületen - az egy mintaterülethez tartozó 4 mintakörön belül különböző arányokban - összesen 41 mintakörben nem volt egyedi mintafa kijelölve, így ezekben állomány felvételezés történt. (Az állomány felvételezések esetében is mintakörönként 6 fával számolunk.) Ennek megfelelően 2013-ban összesen 1800 faegyed vizsgálata történt meg. A mintapontokban álló fák minősítése a nemzetközi metodika szerint zajlik. Az egészségi állapot meghatározása a mintafák egészére, így a koronára, törzsre, és gyökfőre egyaránt kiterjed. A 2013. évi adatokat feldolgozva és összesítve kijelenthető, hogy a magyar erdők egészségi állapota továbbra is jó, bár az utóbbi két évben enyhe romlás mutatkozott a levélvesztés tekintetében. Az összes levélvesztés alapján a vizsgált fák 55,6% - a egészséges, tünetmentes, 22% - a gyengén károsodott azaz kisebb mértékű levélvesztés jelentkezett ezeken az egyedeken, de a károsodás mértéke még nem számottevő. A közepesen károsodott egyedek aránya 16,5 %, míg az erősen károsodott fák aránya 3%. Ebben az évben, akárcsak 2012-ben, 1%-os volt a frissen pusztult fák aránya. A 2012. évi adatokkal összevetve megállapítható, hogy 2013-ban a fák egészségi állapotában kisebb mértékű romlás következett be. A tünetmentes fák aránya 3,9%-kal csökkent, ezzel párhuzamosan 3,6%-kal emelkedett a veszélyeztetett fák aránya. A közepesen károsodott és az erősen károsodott egyedek száma szintén kisebb mértékű emelkedést mutat. Ezek a változások azonban minimálisnak tekinthetők, nem utalnak nagyobb arányú állapotromlásra, bár a tendenciát tekintve figyelmeztető, hogy ha minimálisan is, de két éve csökken a teljesen egészséges egyedek aránya. Ezzel szemben, több évre visszatekintve, a teljesen egészséges fák száma kisebb hullámzásokkal, de közel állandónak tekinthető. erdovedelem1

2013-ban a fontosabb kárformák megoszlásában kisebb mértékű változás mutatkozott az előző évhez képest. A rovarkárok, vadkárok és az ismeretlen eredetű (leromlásos típusú) károk aránya minimális mértékben emelkedett, míg a többi kárformánál kisebb csökkenés következett be. erdovedelem2

A főbb kártípusokat tekintve megállapítható, hogy az idei évi aszályos időjárás ellenére a lomblevelek elszíneződésének mértéke a korábbi évekhez képest alig változott. Összességében az elszíneződés mértéke továbbra sem jelentős a vizsgált állományokban. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a felvételek június-július során történtek és ekkor még az aszályos időjárás nyomán kialakuló sárgulás, elszíneződés csak kisebb mértékben jelentkezett az egyedeken. Az elszíneződés elsősorban az aszályos időjárásra fokozottabban érzékeny akácokon, nyárakon, gyertyánokon volt észlelhető a felvételek idején. 2013-ban a koronaelhalás tekintetében újabb, kisebb mértékű romlás következett be. A gyengén károsodott kategóriában a koronaelhalások aránya mintegy 5,7%-kal emelkedett, de a többi kategóriában nem történt lényegi változás. Az évenkénti emelkedés elsődleges oka, hogy a koronaelhalásra utaló száraz ágak évekig a koronában maradnak és az új elhalások a régi koronaelhalásokkal összeadódva kumulálódnak. A törzskárok esetében kisebb mértékű emelkedés figyelhető meg 2013-ban. Összességében a vizsgált fák 75,2%-a törzskároktól mentes, míg az egyedek 24,8%-án mutatkozott kisebb-nagyobb mértékű károsodás. A sérülésektől mentes fák aránya 5,2%-kal csökkent. A korábban észlelt törzssérülések csak igen kis hányada tűnik el a következő évre, így a törzskárok esetében is kumulatív értékek szerepelnek évről évre. A törzskárok többsége emberi tényezőre vezethető vissza és csak kisebb részük biotikus vagy abiotikus eredetű. A tünetek elsősorban a vékonyabb kérgű és így sérülékenyebb bükkökön és a gyertyánokon jelentkeznek elsősorban. Az egészségi állapot minősítése során a kárformák három fő kategóriába sorolhatók – biotikus, abiotikus és ismeretlen eredetű. Arányuk az elmúlt évhez képest nem változott. A biotikus eredetű károk adják továbbra is a károsodások többségét, részarányuk az összes kárforma között 54,8%. A biotikus károkon belül a legnagyobb arányban a rovarkárok fordulnak elő (27,7%). Ezt követik a különféle gombák okozta károsodások (11,5%). Az emberi tevékenységből eredő károk (6,9%), döntően mechanikai sebzések, közelítési sérülésekből adódnak. Az ugyancsak ide tartozó egyéb kategóriába sorolt károsodások aránya 6,5%. A vadkár 2,2%-ot képvisel. (Ez az adat azonban nem reprezentálja az országos átlagot, mivel a mintaterületek jelentős része idősebb állományban van kijelölve, míg a fiatalabb állományok zöme kerített, így nem jelentkezett benne vadkár). A második leggyakrabban előforduló kárcsoport az ismeretlen eredetű vagy leromlásos kategória. A felvételezések során valamennyi olyan tünetcsoportot, ami a fák általános leromlásából, illetve kárláncolódásából adódik, azok ebbe a kategóriába kerültek. 2013-ban ebbe a csoportba tartozott a károk 33,2%-a. Az abiotikus károk a külön feltüntetett, de természetesen ide sorolható tűzkárokkal együtt, az összes kárforma 12,6%-át tették ki. Az általános egészségi állapotot leginkább tükröző levélvesztés alapján megállapítható, hogy 2013-ban a legjobb egészségi állapotot a nyárak és az egyéb lágy lombos fafajok mutatták. Ezeknél a tünetmentes egyedek aránya meghaladta a 70%-os értéket. Ezzel szemben a feketefenyő, a tölgyek és az akác mutatta a legrosszabb állapotot, mivel ezeknél a fafajoknál a tünetmentes egyedek aránya 50% alatt maradt. erdovedelem3

A különféle fafajokon belül jelentős eltérések mutatkoztak a kárformák megjelenési arányaiban is, bár az ismeretlen eredetű vagy leromlásos tünetek szinte valamennyi fafajnál dominálnak. Különösen a feketefenyő esetében kiemelkedő ez a kárforma. A gyertyán, a nyárak és az egyéb lágy lombos fafajoknál a rovarkárok az elsődlegesek. A tölgyeknél is magas a rovarkárok mértéke, de e mellett a leromlásos tünetek is hasonlóan nagy számban fordultak elő. A gyertyán, cser, akác és nyárak esetében ki kell még emelni az abiotikus hatásokat, ami elsődlegesen a szárazság okozta tüneteket jelenti. A mechanikai sérülések a bükk és a gyertyán fajokon volt a legmagasabb arányú. A gombakárok előfordulási gyakorisága viszonylag hasonló az egyes fafajokon. A feketefenyőnél azonban a nagy számban előforduló tű és hajtáskárosító kórokozók jelenléte miatt ez az érték az átlagosnál jelentősen magasabb. erdovedelem4