Elhunyt dr. Járó Zoltán rubinokleveles erdőmérnök

Életének 99. évében 2020. február 21-én elhunyt Dr. hc. dr. Járó Zoltán, rubinokleveles erdőmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a korábbi Erdészeti és Faipari Egyetem tiszteletbeli és címzetes egyetemi tanára, az Erdészeti Tudományos Intézet nyugalmazott főigazgató-helyettese, kutatóprofesszora, a magyar erdészeti ökológia elismert képviselője. Temetése március 24-én 11 órakor lesz Budapesten az Avilai Nagy Szent Teréz plébániatemplom (Bp., VI. Pethő S. u. 2.) urnatemetőjében.

Több mint 60 éves munkássága során az országos genetikai talajtípus-rendszert a hazai erdőgazdálkodás igényeinek megfelelően értékelte és adaptálta. Kidolgozta az erdészeti termőhely-feltárás helyszíni és laboratóriumi vizsgálati módszereit és segítségével feldolgozta az erdőgazdasági tájak talaj, majd termőhelyi adottságait. A „Talajtípusok” című könyve mind a mai napig használatos a gyakorlati szakemberek körében és mára szinte pótolhatatlanná vált. Kimunkálta a hazai fafajok termőhelyi igényének ökoszisztéma szemléletű vizsgálati módszerét és meghatározta a főbb állományalkotó fafajok termőhely-igényét. A fontosabb magyarországi fafajok elterjedésének és termőhelyi igényének feldolgozása alapján kialakította a sajátosan magyar erdészeti termőhely-tipológiai rendszert. Erre épült „Az egyes termőhely-típusokon alkalmazható célállományok és azok várható növekedése” c. tanulmánya, amely az erdőmérnök-képzés, a fafaj-megválasztás és általában az erdőgazdaság fejlesztésének mindenkori alapjává vált. Kimunkálta az ökológiai szemléletű erdészeti földértékelést. Leírta a főbb fafajok éves és korszaki növekedésmenetét és az ehhez kapcsolódó vízfelhasználás modelljét. Kidolgozta az erdő szervesanyag-forgalmának vizsgálati metodikáját. Meghatározta több állományalkotó fafaj szerves- és tápanyagforgalmát. Nemzetközileg is új módszert dolgozott ki a felszín alatti szerves-anyag (gyökérzet) vizsgálatára. jaro_zoltan

Nyugdíjazását követően is intenzíven részt vett a tudományos életben, többek között közreműködött azoknak az ökológiai vizsgálati bázishelyeknek a kialakításában, amelyek most a Nemzetközi Erdővédelmi Monitoring Hálózat intenzív vizsgálati területeit képezik. Kutatóprofesszorként még sokáig segítette az intézet szakmai tevékenységét és fejlesztését. Az erdőgazdálkodás elveinek és az erdészetfejlesztési törekvések maghatározásában Járó Zoltán elévülhetetlen érdemeket szerzett. Sokoldalú tudása, kifejezetten multidiszciplináris karaktere, közvetlensége és embersége nagy szerepet játszott abban, hogy jó kapcsolatot alakított ki a társtudományok és a gyakorlat képviselőivel. Mindez nagyban segítette tudományos eredményeinek gyakorlati bevezetését és időtálló alkalmazását. Járó Zoltán egy egész kutatói nemzedéket indított el pályáján. Akik személyesen ismerték, tudják, hogy őszinte, emóció-gazdag, jóindulatú természete mindig egy visszafogott kétkedéssel párosult. Ennek is volt köszönhető, hogy tudományos eredményei mindig hitelesek és megbízhatóak voltak. A magyar erdők szeretete, ökológiai szemlélete, szakmai elkötelezettsége és munkássága iskolateremtő az erdészei ökológia és termőhely-értékelés terén. Tevékenységét Bedő Albert- és Akadémia-díjjal, Vadas Jenő emlékéremmel, továbbá a Pro Silva Hungariae Díjjal és a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel ismerték el. (MTA ETB, ERTI, Országos Erdészeti Egyesület)