Drasztikusan változhatnak a horgászat szabályai?
A Népszabadság információi szerint radikálisan átalakítaná a horgászat szabályait a nyár elején elfogadott halászati törvénynek a nyilvánosság kizárásával készülő végrehajtási rendelete: a lap birtokába került tervezet a keszegfélék esetében is bevezetné a tilalmi időszakot és a legkisebb kifogható méretet, a nemeshalaknál pedig felső méretkorlátozást tenne kötelezővé, ami azt jelentené, hogy a „méret fölötti” halakat vissza kell dobni.
A Népszabadság úgy tudja, a javaslatot – szakmai alapon – nemcsak a horgászszervezetek, hanem a természetvédelmi szakemberek egy része is ellenzi.
Az új szabályok szerint a dévérkeszeg – nagy folyóink és tavaink egyik legelterjedtebb hala – ezentúl május 2-től június 15-ig nem fogható, és a horgászok csak a 15 centiméternél nagyobb, illetve a 45 centinél kisebb példányokat tarthatják meg. Ugyanakkor a dévérre erősen hasonlító lapos- és karikakeszeg továbbra is korlátozás nélkül fogható. Pontyból a 70, csukából a 100, süllőből a 80 centiméternél hosszabb egyedeket kell a rendelet hatálybalépésétől mérlegelés nélkül visszaengedni.
A tervezet készítői a többi korlátozáshoz is hozzányúlnának. A menyhal esetében például 30 centiméteres alsó küszöböt vezetnének be, ami a gyakorlatban szinte általános tilalmat jelentene ennek a nem túl nagy testű halnak a horgászatára. Pontyból naponta – az eddigi kettő helyett – ötöt lehetne hazavinni, ami szakemberek szerint egyes időszakokban, különösen a tavaszi telepítések után a vizek pontyállományának gyors lerablását okozhatja.
A Népszabadság információi szerint különféle szakmai szervezetek az eddig kiszivárgott információkra reagálva egységesen ellenezték a módosításokat. Az új szabályrendszer a hagyományos magyar horgászrend és a fejlettebb országok egy részében terjedőben lévő „catch and release” (fogd meg és engedd vissza) típusú szabályozás sajátos keverékéből összegyúrt öszvér, amely aligha fogja segíteni a halászati törvényben megfogalmazott célokat, kiváltképp nem az állomány stabilizálását. A legtöbb kifogás ökológiai megfontolásból a felső méretkorlátozás bevezetését éri, mivel annak nyomán több faj esetében az elöregedett, produkcióképtelen halakat tartja meg a vízben.
Ez üzletileg indokolt lehet például a magánkézben lévő bojlis tavakban, de a természetes vizeken semmiképpen sem. Példaként a nagy testű csukákat szokás említeni: az egy méternél nagyobb példányok már alig vesznek részt a fajfenntartásban, rendkívül lassan növekednek, ugyanakkor akár egy-két kilós pontyokat vagy négy-öt kilós csukákat is megtámadnak. Ezeket az állatokat tényleg csak a kapitális halakra pályázó horgászok kedvéért érdemes a vizekben tartani, mert amúgy egyáltalán nem javítják a halállományt.
Furcsállják a szakemberek a keszegek alsó méretkorlátozását is, ami szerintük el fogja lehetetleníteni a gyerekhorgászatot, és olyan halfajismereteket követel a közhorgásztól, ami szinte teljesíthetetlen (már csak azért is, mert viszonylag nagy a hibridizáció, vagyis a keveredés az érintett fajok között), és ahhoz vezet, hogy az összes jó szándékú horgász is könnyen büntethetővé válik.
A rendelet védett hallá nyilvánítja a kecsegét, amelynek a legfőbb „állományszabályozóját” nem is a horgászok, hanem a kormoránok jelentik, így a korlátozásnak semmilyen hatása sem lesz a kecsegepopulációra.
A lap által megkérdezett halbiológus szakértő szerint nem lehet működőképes az a szabályozás, amely éppen a leginkább szaporodóképes, a táplálékot a legnagyobb hatékonysággal hasznosító halgenerációkat távolítja el a vizekből (az új szabályozás pont ezeknek az egyedeknek a hazavitelére adna lehetőséget), mivel gyorsan felborítja majd az intenzíven horgászott tavak és folyók biológiai egyensúlyát. A név nélkül nyilatkozó szakember úgy véli: ha valóban a mostani terveket tükröző rendelet fogja szabályozni a horgászatot, akkor az sokkal inkább üzleti, és nem ökológiai érdekeket szolgál majd.
(nol.hu)
