Csemetekertet is bejárhattak a tanulmányúton a technikusjelöltek
A Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium technikusjelöltjei tanulmányútra indultak szeptember végén a Szombathelyi Erdészeti Zrt., a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt., és a Soproni Egyetem Erdőmérnőki Karához tartozó területeire.
Hétfő reggeli indulással a kis csapat Bejcgyertyános felé vette az irányt. A falucska központjában aprócska tábla mutatja, merre vezet az út a csemetekerthez. Az egykori bajor hercegi uradalom birtokán, Vas megye egyik legnagyobb összefüggő erdejében, a Farkaserdőben jártak. Az erdő szívében bújt meg a 17 hektáros óriási csemetekert. A kert a Szombathelyi Erdészeti Zrt. sárvári igazgatóságához tartozik. Mivel átalakult az erdőkkel szembeni társadalmi elvárás, átalakult az erdőgazdálkodás is. Sokkal több a természetes felújítás, kisebbek a tarvágások, ezért sokkal kevesebb csemetére van szükség. Egy évben 1,2-1,3 millió csemetét termelnek a kertben, ez harminc évvel ezelőtt 6-7 millióra rúgott. A csemeték 65%-a erdeifenyő, 5% egyéb fenyő, luc, jegenye, ezüst. A maradék 30% kocsányos tölgy.
A csemetekert után maradtak Farkas-erdőn, ahol megtekintettek egy tölgy természetes felújítást, majd megkoszorúzták Scherg Lőrinc erdőmester sírját. A Farkas-erdőben számos érdeklődőt vonzanak a "Lajos-bükkök", az elpusztult és kidőlt, több mint 300 éves tölgy tanúfák („banyafák"), a „Thrézia-kút" és környéke. Innen a szálláshelyre indultak tovább, ahol a jóízű vacsora mellett átbeszélték a nap történéseit, a benyomásokat, a természet erejét.
Másnap reggel, a domborzati viszonyok változásait követve egy cseres természetes felújításhoz vezetett az út. Asztalfő (vagy ahogy nevezik, Urak asztala) egy kedvelt kirándulóhely a Soproni-hegység szívében. Régi időkben itt találkoztak Sopron, Szikra, Lakompak és Fraknónádasd urai évente egyszer a határszemlék alkalmával. Ma is egy kőasztal található itt, mely utal a múltra és hagyományra, mely jelképesen és valóságosan is összeköti a Lánzséri hegyek-, Rozália- és Soproni-hegység Natúrparkokat.
Útjuk tovább, a Hidegvíz-völgyben lévő Roth-emlékházhoz, emlékműhöz vezetett, ahol koszorút helyeztek el. Roth Gyula ezen a területen végezte a Roth-féle vonalas szálalásra vonatkozó kísérleteit, továbbá itt található a környék legidősebb bükkfája és lucfenyője is. Mindkét terület a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. területén található.
Továbbmenve a Károly-magaslati Ökoturisztikai Látogatóközponthoz érkeztek, amely Dr. Kőhalmy Tamás erdőmérnök, vadbiológus, a Soproni egyetem egyetemi tanára, a Vadgazdálkodási Intézet első igazgatójának nevét viseli. Az épület földszintjén lévő erdei büfé mellett elsősorban a gyerekeket célzó interaktív tárlatot láthattak a parkerdő állat – és növényvilágáról. A felső emelet a vadászaté: itt látható a Kőhalmy-hagyaték. A Vadászati Múzeum mellett magasodik a Károly-kilátó. Bánáti László Parkerdei és kommunikációs igazgató kalauzolta a csapatot. A vadasparkban minden nagyvad megtalálható, és különleges ritkaság, hogy 6-7 féle fácánt is láthattak tanulóink.
A tanulmányút utolsó reggelén az út, az erdőmérnöki képzés fellegvárába, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karára vezetett. A Ligneum Látogatóközpontban dr. Facskó Ferenc a Dékáni Hivatal hivatalvezetője tájékoztatta a technikusjelölteket a felsőoktatási képzési formákról, az Erdőmérnöki kar hagyományairól, a felvételi követelményekről. A délelőtt folyamán még megtekintették a talajmonolit gyűjteményt, a magvizsgáló labort, a vadászati gyűjteményt is. S a helyvidéknek megfelelő szálaló vágást, és egy bükkös természetes felújítást is.
Nagyon sok élmény, tapasztalat, sok-sok információ, közösségépítés, ez jellemezte a négy napot. Ezek az ismeretek hozzájárulnak ahhoz, hogy technikusjelöltjeink ne csak a tankönyvekből tanulják meg az erdész szakma alapjait, fortélyait, szépségeit.
(Déli ASzC Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium)