Az erdészeti ágazatban a férfiak dominálnak, a nőket alig veszik komolyan
Az európai erdőtulajdonosok majdnem egyharmada nő, ám női nem tagjai a világ legtöbb országában mégis csekély mértékben vannak jelen mind az erdészeti szakokon, mind az erdészeti munkahelyeken. Ezek a tények már önmagukban is okot adtak arra, hogy az erdészetben érintett nők kapcsolatot építsenek ki egymás között, és saját konferenciát rendezzenek.
2021. április 12. és 13. között rendezték meg az „
Erdők női kezekben” (
Forests in Women’s Hands) nemzetközi konferenciát. Az esemény online, az Ausztriai Erdőkutató Központ (
Bundesforschungszentrum für Wald) szervezésében valósult meg, több mint 250 néző, többségében nő részvételével. A szervezésben és lebonyolításban részt vett még az osztrák női erdészek és erdőtulajdonosok hálózata, a
Forstfrauen, az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) és az Erdész Hallgatók Nemzetközi Szövetsége (IFSA).
A konferencia célja az volt, hogy elősegítse az erdőben és/vagy erdőért dolgozó nők tapasztalatcseréjét, valamint az is, hogy szakértők segítségével megértsék a nemi egyenlőtlenség okait, és lehetséges kiutakat keressenek. A végcél pedig, hogy a kommunikációval elősegítsék a nők és eredményeik jobb láthatóságát, hallhatóságát az ágazatban.
A konferencia központi kérdései a nemi egyenlőség körül forogtak: miért és kinek fontos a nemi egyenlőség? Mi teszi azt lehetővé egy társadalomban vagy szervezeten belül, vagy éppen mi akadályozza meg? Mi határozza meg azt, hogy egy újítás valóban közelebb vigyen a nemi egyenlőséghez, azaz mi működik, és mi nem?
A válaszok megtalálása érdekében az erdőtulajdonosokon kívül a konferencián számos érintett terület szakértője felszólalt, úgy mint a kutatás, az oktatás, és a közigazgatás képviselői. Tőlük együttesen megtudhattuk, hogy a nők jelenlegi alulreprezentáltsága az erdészszakmában a nemi szerepek hagyományos értelmezéséből, a tradicionálisan férfias erdésztársadalomba való nehézkes beilleszkedésből, valamint a sikeres női példaképek hiányából fakad.
A konferencián felszólalók egyetértettek abban, hogy az évszázadok óta férfiak által dominált erdészeti ágazat tradícióit és normáit nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Ennek ellenére számos lépést lehet tenni a változásért, ilyen például a nők beilleszkedésének és önérvényesítésének segítésére bevezetett mentor- és ösztöndíjprogramok. Egyetértettek abban is, hogy szintén fontos, hogy a férfiakkal együttműködésben tervezzék, és tegyék meg a nemi egyenlőtlenség felszámolásáért tett lépéseket.
A konferencia kezdő keynote előadásán
Gun Lidestav, a Svéd Agrártudományi Egyetem (SLU) kutatója és az erdészeti ágazat nemi egyenlőségének szakértője bemutatta, hogy a nemi szerepek, pontosabban a nők befogadása vagy kizárása a döntéshozásból, magas pozíciókból csakis a résztvevők egymásra hatásából erednek. A rég kialakult hierarchiák, szervezeten belüli rétegződés nem magától értetődő és természetes, hanem kizárólag az abban résztvevők viselkedése, tettei tartják fenn. Az erdészeti ágazatban a férfi nemi szerep képviseli a normát, és a nagyobb tudás, tapasztalat birtoklását. Emiatt ez a nem magasabb értéket képvisel, egymást preferálják kapcsolatépítés terén, egymástól várják a visszajelzést. Egy ilyen struktúrát a női jelenlét rombolja, mert a férfiak szemében a nők nem birtokolják azokat a szociális, politikai és gazdasági erőforrásokat, amelyek a férfiakat erőssé teszik.
A kutató néhány empirikus eredményt is megosztott előadásában. Az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetségében (IUFRO) vezető pozíciókat betöltő nők aránya és annak változása is jól mutatja a gyengébbik nem alulreprezentáltságát. Míg az utóbbi években több nő került vezető pozícióba, a legmagasabb döntéshozó pozíciókban továbbra is férfiakat találunk. A nők inkább a társadalmi vonatkozású erdészeti területeken képviseltetik magukat, nem a mérnöki és gyakorlati oldalon. A szervezetben a nők 24 százaléka érzi a nemi egyenlőtlenséget mint gátat az IUFRO-ban való aktív részvételben, míg ugyanez a férfiak csak 11 százalékát zavarja csak.
A panelbeszélgetés során számos női erdőtulajdonos és gyakorlati szakember erősítette meg a nemi szerepek kutatásának eredményeit saját személyes tapasztalatain keresztül. Elhangzottak történetek a hátrányos megkülönböztetésről, és általában a női erdészkarrier nehézségeiről, kezdve attól, hogy a nőket kevésbé veszik komolyan és hallják meg a szakmai diskurzus során. Sőt, arról is beszéltek, hogy egyáltalán nem ritka a szexuális zaklatás sem.
A rendezvényen
Alina Lehikoinen is felszólalt az egyébként nemileg nagyon kiegyenlített Erdész Hallgatók Nemzetközi Szövetsége (IFSA) nevében, megerősítve, hogy a női hallgatók helyzete sem könnyű. Bár még messze vagyunk az egyenjogúságtól, és attól, hogy a férfi és női hallgatók aránya kiegyenlített legyen az egyetemeken, sok pozitív változás történt a közelmúltban, amely bizakodásra ad okot. Egyre több lány jelentkezik például a finn erdészeti szakokra, ezt a középiskolások jobb tájékoztatása, valamint a szak aktív népszerűsítése tette lehetővé. A svéd egyetemeken a társadalmi nemmel kapcsolatos szaktudást népszerű, szabadon választható kurzuson lehet elsajátítani, amely segíti a felnövekvő erdésznemzedéket a nemi egyenlőség elérésében.
A panelbeszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a nemi egyenlőség irányába történő haladás jelenleg túl lassú ütemben halad. A mostani járványhelyzet még inkább hátráltatja a nők érvényesülését, mert a családos nők karrierje jobban megsínylette a változásokat (például a gyerekek online oktatását), mint a férfiak karrierje. Elhangzott, hogy friss felmérések igazolják, hogy a nők tudományos folyóiratokban publikált cikkeinek száma drasztikusan csökkent tavaly tavasz óta, míg a férfiak tudományos teljesítménye kevésbé változott.
Gun Lidestav a főelőadást követő panelbeszélgetésen azt is kifejtette, hogy a nők tudományos teljesítménye járványos időszakon kívül is hátrányosan érintett a nemi egyenlőtlenség által, mert a kutatási támogatások elosztása még mindig nem nemsemleges, annak ellenére, hogy számos módja van annak, hogyan tegyünk azzá. A pályázatokat leggyakrabban a szakma úgynevezett „kiválóságai” nyerik meg, ám ennek a fogalomnak a jelentése nem tisztázott. Gyakran nagyon specializált szakembert, egy nagyon szűk terület kiváló ismerőjét fedi a kifejezés. Ezzel szemben a nők éppen a holisztikus szemléletben erősek, és inkább generalisták, tehát ekképpen is hátrányba szorulnak a pályázatok elbírálásakor.
Az első nap végén a körkörös gazdaság, a fenntartható divat és az erdő kapcsolatáról is tanulhattak a résztvevők. Megtudhattuk, hogy hogyan készül Ausztriában a lyocell környezetbarát textil a bútornak nem alkalmas bükk cellulóztartalmából, miközben xilitolt és bioenergiát is gyártanak, és mindezt állításuk szerint fenntartható módon.
A szakértők szerint új női szakmai hálózatok alapítása kedvezően hathat a nők helyzetének megerősítésére a területen, de ezeknek az új szervezeteknek fel kell készülniük némi ellenállásra, hiszen minden szervezkedés, amely a jelenlegi normákat és a kiváltságosokat kérdőjelezi meg, szükségszerűen ellenállásba ütközik. A konferencia második napjának programja éppen ez a hálózatépítés volt, a résztvevők kisebb tematikus csoportokban folytathatták a kapcsolatépítést és tapasztalatcserét.
A rendkívül befogadó és jó hangulatú konferencia ösztönzőleg hatott az erdőben és erdőért dolgozó nőkre, és a köztük lévő diskurzusra, a szervezők és résztvevők az online kivitelezés ellenére is elégedettek voltak. Ha a teljes konferenciára kíváncsiak, az első nap felvétele ingyenesen elérhető
ezen a linken.
(Andresz-Dérer Patrícia - Erdő-Mező Online)