Átvert magyar favágó története Németországban - nem az első eset

Egy vidéki magyar vállalkozó újabb kárvallottjai keresték meg szerkesztőségünket. A kurdi férfi Németországba szervezett nekik favágó munkát, amit később rettenetesen megbántak. A történetnek számos tanulsága van.

h i r d e t é s

„Én csúnyán pórul jártam. 1000 meg 1500 euróról volt szó, azt mondták itthon, hogy körülbelül ennyit lehet tisztán megkeresni, aztán a végén csak 200-at kaptam. Igen, 200 eurót 6 hétre! Úgy, hogy 140-et költöttem ruhára! Még mindig dühösnek és átvertnek érzem magam” – mondja a magyarnarancs.hu-nak János, aki Németországba utazott ki tavasszal erdészeti munkára, főképp favágásra. Mielőtt belemennénk a részletekbe, eláruljuk, hogy a férfi esete nem egyedi: még tavaly ősszel számoltunk be részletesen annak a kurdi vállalkozóról, aki Magyarországról – elsősorban vidékről – toboroz munkaerőt, majd kisbusszal kiszállítja őket a Budapesttől 1200 kilométerre fekvő észak-bajor Hasslachba, és végül 6-8 ledolgozott hét után rendre kevesebbet fizet – állítják volt munkavállalói –, mint amennyit ígért. (A vállalkozó, Boda János tagadja a vádakat, cikkünk második részében reagál is rájuk részletesen.) „Elém tolt egy papírt (mármint Boda János – N.G.M.), volt rajta egy csomó szám. A levonásaim után végül kaptam úgy 120 eurót majdnem kéthavi munkáért! Nem akartam elhinni, olyan kevés volt. Rettenetesen elkeseredtem. De nem veszekedtem. Egyrészt nem volt a kezemben semmi, ráadásul ha elkezdek kiabálni, még azt a kicsit se adja oda. Nekem pedig kellett a pénz, meg kellett adnom azt a 100 eurót, amit az utazásra kölcsönkértem. Így jöttem ki végül nullszaldóra” – számolt be a vele történtekről ősszel Róbert. „Nyolc euró per köbméter, ebből indultunk ki. De hogy ki mennyi köbmétert termelt, azt nem tartották nyilván” – tette hozzá. Miklós, a korábbi tolmács és ügyintéző (Boda nem beszél rendesen németül) belelátott a vállalkozó pénzügyeibe, megerősíti ezt: „Nem volt olyan, hogy följegyezte volna az egyéni teljesítményt.” Miklós úgy vélekedett a Narancsnak ősszel, amikor találkoztunk vele, hogy a helyi német fafelvásárló cégtől Boda 18–22 euró között kapott köbméterenként átlagban, a csúcs 24 volt; egy erdőrész kivágásáért mintegy 10 ezer euró körüli összeg járt. Saját munkaviszonyáról pedig ezt mondta: „Engem közös megegyezéssel alkalmazott feketén, nem tagadom.” Boda János ezt később kérdésünkre határozottan tagadta. Újabb kárvallottak Őszi cikkünk nyomán most újabb favágók jelentkeztek e-mailben azzal, hogy igencsak megbánták a Bodánál vállalt munkát. „Én végül 700 eurót kaptam, de keveslem, mert legalább 1000 euróra számítottam. A tavaszi hat hét alatt tíz kilót adtam le, heti hat napot dolgoztunk, de volt, hogy hetet. Reggel hét órakor kezdtünk, és délután 5-ig, 6-ig nyomtuk. Irgalmatlan mennyiség volt melóból, miközben ő az erdőben mászkált, és nézte, ki hogy dolgozik. Kaja pedig csak az volt, amit mi főztünk, napi 10-11 óra kemény fizikai munka után” – meséli Ádám, aki Kelet-Magyarországon él, és most feleségével jelenleg jogi lépéseket fontolgat a tolnai vállalkozó ellen. „Azért mentem ki, hogy eltartsam a családom. Három gyermekünk van, és banki hitel a házon. Jó, volt, aki még nálam is kevesebbet kapott, de én ettől nem leszek nyugodtabb. Úgy érzem, át lettem verve.” János – aki nemsokára Hollandiába utazik ki hentesmunkára – azt mondja: az interneten, az egyik nagy álláskereső portálon botlott Bodáék hirdetésébe. Jelentkezés után Kurdon beszélték meg a részleteket a vállalkozóval, ám a szerződéskötésre már kinn került sor, ahol egy német nyelvű kontraktust kaptak, amit a helyi tolmács „nagyjából összefoglalt, aztán aláírtam”. Mint mondja,, a korábbi, még Magyarországon történt megbeszélésen „volt szó arról, hogy 8 euró per köbméter. Ami nem rossz ár. Csakhogy itt semmi gépi segítség nincs, magadnak kell kihúzni a fát az útra, majd úgy kell felpakolni. Ez óriási erőfeszítés. És ezt így külön nem fizette meg senki”. Ádám külön megemlítette, hogy Boda a munka elkezdése után szép lassan egymás ellen fordította az embereket. „Egyenként ment oda mindegyikhez, és mószerolta be náluk a másikat. Rossz is lett ettől a hangulat.” favago_nemet1

Amikor még tavaly ősszel beszélgettünk azokkal a favágókkal, akik a korábbi években jártak kinn, ők is hasonlókról számoltak be. „Párokban dolgoztunk, ami jó, mert ha összeszoktok, ráérzel a másik ritmusára, meglesz, hogy az egyik vág, a másik meg dönt. Na most, a János (Boda) egy idő után elkezdte cserélgetni az embereket, mire olyannal is összekerültem, akit nem éreztem annyira. Rosszabbul is teljesítettem” – mondta anno Levente. „És ha nem ment a munka, akkor jött a nyílt szidás, a letolás. Egy idő után már nem volt jó neki semmi. Ha esetleg nem jött ki velünk a terepre, mert más dolga volt, akkor jobban is ment a munka, nem volt feszültség.” Beszélgetőpartnereink egyöntetűen olyan „antiszociális” embernek állították be a kurdi vállalkozót, akinek a jelenléte, a megnyilvánulásai egy idő után állandó rossz hangulatot keltettek, amit csak fokozott a heteken át tartó összezártság. „Folyton jött, hogy milyen rosszul dolgozunk, bezzeg, akik előttünk voltak, azok milyen jól csinálták! Feszültek lettünk, aztán egymást is martuk. Olyan is volt, hogy megmondta a szemünkbe, hogy ti szar, szemét alakok vagytok, és ő jön ki rosszul a dologból, meg hogy a családjától kell elvennie a pénzt a bénaságunk miatt” – mondta István. A rossz munkakörülmények ellenére azonban legtöbben – mert volt, aki igen – nem utaztak haza Magyarországra. „A hazautazással meg a fizetéssel tartott sakkban minket. Úgy voltam vele, hogy ha a fene fenét eszik is, a turnust végigcsinálom” – emlékezett vissza István. Forrásaink tisztában voltak vele, hogy bármikor eljöhettek volna. „Ha az ember ki van szolgáltatva, akkor nem indul el olyan könnyen. Ha otthon úgysincs munka, ez is számít. Összeszorítja a fogát, nyel kettőt, nem mond semmit, csinálja, aztán lefekszik. És minél jobban kiszolgáltatott, annál jobban meg lehet fogni. Legjobban azt, akinek nincs semmije, csak egy rakás tartozása.” A vállalkozó válasza Ősszel megkerestük Bodát, aki akkor nem kívánt nyilatkozatot tenni a vállalkozásáról. Felvetésünkre, miszerint ügyvédek által jogellenesnek minősített pontok találhatók a munkaszerződésben (erről részletesen korábbi cikkünkben olvashat), Boda úgy reagált, hogy az ő vállalkozásában minden rendben, ha valakinek gondja van, az menjen a német munkaügyi bíróságra. Megjegyezte: azt se tudhatja, hogy újságíróval beszél-e, de azért hozzátette, ha hazugságot írunk róla, beperel rágalmazásért – ezt azonban nem tette meg. Megkérdeztük tőle azt is, hogy az e-mailben megjelölt szállásdíjról (610 euró) ad-e számlát? Erre már nem kaptunk választ, mert Boda letette a telefont. Ezután újra SMS-t küldtünk neki, hogy ha mégis nyilatkozna, jelezze – de erre sem kaptunk választ. Most az újabb eseteket hallva újra próbálkoztunk nála, és több szerencsével is jártunk. Egy egész közleményt kaptunk, íme: „Vállalkozásunk Németországban, az ottani jogi szabályozásnak és elvárásoknak megfelelően bejegyzett vállalkozás. Munkavállalóinkat hivatalos, ügyvéd által szerkesztett, a német vonatkozó jogszabályoknak megfelelő szerződés alapján foglalkoztatjuk, amely rendelkezik a munkaidőről, a bérezés formájáról, szabadnapok számáról, a felmondási eljárásról, egyéb releváns pontokról. (Az általunk megkérdezett ügyvédek nem így látták: erről keretes írásunkban olvashat. – N.G.M.) Noha a szerződés németül íródott, tekintettel arra, hogy székhelyünk Németországban van, a benne foglalt tartalomról munkavállalóinkat annak aláírása előtt magyarul tájékoztatjuk. Ennek megfelelően még a munkaviszony létesítése előtt ismertetjük és hangsúlyozzuk, hogy javadalmazásuk teljesítménybérezés alapján történik, ennél foga nem is ígérhetünk fix, előre meghatározott, konkrét összegű jövedelmet. Továbbá minden jelentkező figyelmét felhívjuk a további felmerülő költségekre (mint törvény által előírt biztonsági munkaruha, utazás, étkezés, szállás) még a kiutazás előtt. Ennek tudomásulvételéről ők írásos formában nyilatkoznak. favago_nemet2

A munkavállalók a kitermelt m3 alapján meghatározott összegű bruttó bérre jogosultak, melynek elszámolását minden hónap 10-ik napjáig a könyvelőiroda által kiállított bérpapírok alapján bonyolítjuk le. Ezen felül munkavállalóinknak szállást és a kiutazás lehetőségét is biztosítjuk. Noha ennek költségét köztük egyenlő mértékben felosztjuk, számtalan esetben utaltunk/fizettünk sokszor a teljesítményüket meghaladó előleget, melyről a munkavállalók aláírásával szintén nyilvántartást vezetünk. Cégünk autóbuszát költségmentesen használhatják bevásárlásra, személyes ügyeik intézésére. Nyelvi nehézségek esetén tolmács által bonyolítjuk ügyeiket, és minden, a foglalkoztatásukkal felmerülő dokumentációt mi végzünk (mint például beteg- és gondozásbiztosításuk, ami törvény szerint és alapesetben nem a munkaadó feladata lenne). Fontosnak tartjuk itt megjegyezni, hogy a munkavégzéshez minden eszközt (szerszámokat, üzemanyagot, munkaeszközöket) költségmentesen biztosítunk, az esetleges javításokkal kapcsolatban felmerülő ráfordításokat sem vonjuk le, amit a tanuló, kezdő munkavállalók rendszerint okoznak. Amennyiben a megkereshető nettó fizetésről nyilatkozunk, fontos először is abból kiindulnunk, hogy mi betanított fizikai munkára keresünk munkavállalókat, akiknek az átlagos legmagasabb iskolai végzettségéből következő itthoni munkaerő-piaci versenyképességük és elhelyezkedési lehetőségeik közismertek, gondolva itt akárcsak a havi 47.000 forintot ígérő közmunkaprogramra. Ehhez képest mi annak a lehetőségét kínáljuk, hogy aki kitartóan és megbízhatóan dolgozik, ennek a jóval többszörösét keresheti meg, függően tehát saját teljesítményétől, és ehhez mi minden feltételt biztosítunk. (…) Összefoglalva tehát határozottan visszautasítjuk a cégünk üzleti tisztességét és a munkavállalóival szembeni attitűdjét ért rágalmakat. (…) Bizonyos munkavállalóinkkal a konfliktus abból adódik, hogy noha mi felhívjuk figyelmüket a munka nehézségének és a teljesítménybérezés tényének fontosságára, ők számos esetben ehhez képest túlbecsülik saját kapacitásukat, és a konkrét, gyakorlati munkavégzéssel szembesülve tudatosul bennük teherbírásuk. Ebből következően az általuk keresett bér sem lehet olyan magas, mint azon munkatársaiké, akik náluk jelentősen többet termelnek. Az ilyen munkavállalók teljesítményének hó végi bérükben történő manifesztációja pedig csalódottságot okoz számukra, majd cégünket egyébként alaptalan és nem bizonyítható vádakkal illetik, mint az, hogy mi fix bért ígérnénk. Véleményünk szerint az is belátható, hogy vállalkozásunknál mennyivel könnyebb a jelentkezőknek külföldi bejelentett munkaviszonyt létesíteni azon munkavállalókhoz képest, akik jelentős tőkét gyűjtenek a kiutazás előtt és hónapokat töltenek el álláskereséssel.” A közlemény szerint a vállalkozás nemrég munkaügyi ellenőrzésen esett át, ahol mindent rendben találtak. Tanulságok, jó tanácsok A történtek tanulságait korábban ügyvéd forrásunk így foglalta össze: „tájékozódni kell, mielőtt kimegy a munkavállaló.” Mi ezt még az alábbi pontokkal egészítenénk ki, megjegyezve, hogy a Boda-féle vállalkozásba a tisztázatlanságok miatt már a kezdetektől kezdve bele volt kódolva a konfliktus lehetősége. Azaz: 1, Semmiképp ne menjen ki úgy dolgozni, amíg nem látta a teljes munkaszerződést; 2, A szóbeli ígéretek később semmit se érnek, ezért a legjobb mindent lepapírozni; 3, Ha nem magyarul van a munkaszerződés, akkor nézesse át olyannal, aki érti a nyelvet, mert itt különösen igaz, hogy az ördög a részletekben rejlik; 4, A fizetési részleteket, munkafeltételeket nagyon pontosan tisztázza, ha ugyanis nem teszik, könnyen úgy járhatnak, mint Boda alkalmazottai; 4, Mindenről (étkezés, lakhatás) kérjen alapos tájékoztatást, ha lehet, fotókat is; 6, Próbáljon olyanokkal beszélni, akik már jártak kinn; 7, Nézzen utána a vállalkozásnak az interneten; 8, És ha csak egy kicsit gyanús az ügylet: ne menjen ki, mert úgyis ráfizetés lesz a vége. (Magyar Narancs) erdomezolike