A havasi cincér lett a 2019-es Év Rovara
A havasi cincért választották meg a szavazók a 2019-es év rovarának, közölte blogján a Magyar Természettudományi Múzeum. A közleményben emlékeztetnek, idén is három rovarfaj közül lehetett választani, a jelöltek mind közösségi jelentőségű fajok.
Mivel 2019-ben esedékes az élőhelyvédelmi irányelv alapján készülő országjelentés – amelyben a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről és elterjedéséről kell beszámolni -, ezért a Magyar Rovartani Társaság úgy döntött, hogy ennek apropóján választja ki jelöltjeit az év rovara címre. Ennek értelmében a három jelölt a kis Apolló-lepke, a magyar tarsza és a havasi cincér volt.
Az online szavazást a havasi cincér óriási fölénnyel, 5680 szavazattal nyerte. A második magyar tarsza 1669, a harmadik kis Apolló-lepke 1322 voksot gyűjtött be.
A havasi cincér köznapi neve különböző nyelveken:
A havasi cincér tudományos (latin) neve második szavának (a faji jelzőnek) jelentése „alpesi”, „havasi”. Ez a jelentés a legtöbb nyelv esetében tükörfordításként megjelenik a köznapi névben is, noha nem igazán fedi a valóságot (lásd később). A katalán és az olasz megnevezés viszont a bükkre (a havasi cincér legfontosabb tápnövényére) utal. A spanyol és a portugál az állat latin nevét használja köznapi névként.
[caption id="attachment_56385" align="aligncenter" width="1000"]
Havasi cincér és kirepülőnyílásai
(forrás: Varga Szabolcs, izeltlabuak.hu)[/caption]
Angol: Rosalia longicorn (alpine longhorn beetle)
Azeri: alp rozaliyası
Baszk: alpetar kakalardo adarluzea
Bolgár: алпийски сечко
Cseh: tesařík alpský
Eszperantó: alpa cerambiko
Francia: Rosalie des Alpes
Görög: Ροσάλια η αλπική
Holland: alpenboktor
Horvát: alpska strizibuba
Katalán: banyarriquer del faig
Lengyel: nadobnica alpejska
Litván: alpinė rozalija
Német: Alpenbock
Norvég: alpebukk
Olasz: cerambice del faggio
Orosz: aльпийский усач
Portugál: Rosalia alpina
Román: croitor alpin
Spanyol: Rosalia alpina
Svéd: alpbock
Szerb: алпска стрижибуба
Szlovák: fuzáč alpský
Szlovén: alpski kozliček
Ukrán: bуса́ч альпі́йський
Aki már látott havasi cincért, aligha téveszti össze más hazai bogárfajjal.
A kifejlett bogár (az imágó) testhossza 2–4 cm. A hím csápja jóval (majdnem kétszer) hosszabb a testénél, a nőstény csápja alig hosszabb. A híme feje és rágói is nagyobbak. Kültakarójának alapszíne fekete, de mindenütt nagyon sűrűn álló, igen rövid szőrök fedik, amelyek az alap felületét szinte teljesen eltakarják. A szőrök legnagyobbrészt kékesszürkék, de az előháton és a szárnyfedőkön több bársonyosnak látszó fekete foltba tömörülnek, amelyeket világosabb sáv keretez.
[caption id="attachment_56384" align="aligncenter" width="1000"]
Havasi cincér szárnyra kap
(forrás: turaoldal.hu)[/caption]
A foltok mérete és formája változatos, szinte egyedenként más és más, de az előhát elején egy félkör alakú minta és a szárnyfedők közepe mögött húzódó széles, zegzugos szélű harántöv állandó elem. Ez utóbbi előtt egy-egy nagyobb, mögötte egy-egy kisebb kerekded folt látszik. A csápízek végének fekete szőrei ecsetszerűen elálló bojtba tömörülnek, ezért a csáp tarkának látszik. A lábak szintén kékesszürkén szőrösek, így a mozdulatlan bogár remekül beleolvad a bükkfák kérgének hasonló színezetébe. Szárnyfedői aránylag gyengén szklerotizáltak, vékonyak, laposak.
Magyarországon nem él a havasi cincérhez hasonló színű és méretű cincér. Mintázata valamelyest hasonlít a gyászcincéréhez (Morimus funereus) – mellyel gyakran azonos élőhelyen található –, hiszen a gyászcincér szárnyfedőin is fekete bársonyfoltok vannak. E foltok száma azonban a gyászcincérnél csak négy, ezek nem olvadnak össze harántszalaggá; az előhátán nincs folt, és a csápja egyszínű. A gyászcincér sokkal vaskosabb felépítésű, domborúbb, nehézkesebb mozgású, röpképtelen bogár.
[caption id="attachment_56383" align="aligncenter" width="500"]
Havasi cincér hímje (balra) és nősténye (jobbra)
(forrás: Hoskovec, Jelínek & Rejzek: Cerambycidae)[/caption]
Lábatlan, hengeres, krémfehér, a torszelvényein sárgás színű, éretten 4 centiméterre növő lárváját – főleg a fiatal, kisebb termetű lárvákat – már sokkal nehezebb elkülöníteni más cincérfajokétól. A lárvák jelenlétét azonban az átlagember igen ritkán észleli, mert a fák törzsében rágnak, a felszínen nincs nyomuk.
(
mttmuzeum.blog.hu)