A hárs a mecseki „jolly joker”-faj - Interjú Ripszám Istvánnal

Ripszám Istvánt, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatóját az univpecs.com újságírója kérte meg, hogy sétáljanak egyet a Mecsekben – a Dömörkapu-Kisrét útvonalon –, és beszélgessenek az erdő állapotáról, hogy mennyire érinti a területet a klímaváltozás, milyen állapotban vannak a fák, és mi vár ránk a jövőben…

h i r d e t é s

Rengeteget hallunk arról, hogy mennyi erdőt vágtak ki a világban. Egy főre mennyi erdőterület jut? A természeti erőforrásokkal kapcsolatos viszonyunk relatív. Globális szinten valóban drasztikusan csökken az egy főre jutó erdőterületek aránya, ugyanakkor iszonyatosan nagy a népességnövekedés, ami részben a szaporodási rátától, de nagyobb részben az emberek növekvő élettartamából következik. Ami biztos, hogy a növekvő populáció számára egyre kevésbé biztosítottak a természeti erőforrások, és ez hatással van az ökoszisztémára, ezen belül az erdőre, ami bennünket erdészeket kiemelten foglalkoztat. A klímaváltozás hatására ugyanis megváltozik a termőhely, csökken a termőképesség, és romlik az erdő egészségi állapota. Az erdők élete más tempójú, mint egy emberé, önök milyen időtávot vizsgálnak? A ma élő embereknek az az érdekes, hogy mi lesz velünk és a gyerekeinkkel. Próbálhatjuk megjósolni, hogy öt-hatszáz év múlva mire számíthatunk, és az is bizonyos, hogy van némi ráhatásunk a történésekre. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy évszázados távlatokban nagyobb léptékű, az emberi tevékenységtől független változások is bekövetkezhetnek. Az erdész száz éves tervezési időszakban gondolkodik és a dilemmák ellenére unokái és dédunokái örökségével gazdálkodik. Azt olvastam, hogy a Mecsekben a nedvesebb élőhelyeken megmaradhat a jelenlegi erdő, de hogy alapvetően a cserjésedés irányába fog változni az összkép, s a végeredmény jóval kevésbé lesz látványos. Milyen irányban halad a változás? Meddig maradhat fenn ilyen formában az az erdőkép, amit most megszoktunk? Ahogy most megszoktuk az erdőt, abban emberi léptékben mérve drasztikus változást nem fogunk érzékelni. De fontosabb kérdés az, hogy az ember számára mit jelent az erdő! ripszam_istvan_1

Mert, mi az erdő? Különböző helyre születünk, másként szocializálódunk, és minden bizonnyal a kisgyerekként szerzett első erdőélményünk marad számunkra az „Erdő”. Nekünk, mecsekieknek, akik a Kisrét környékén találkoztunk először az erdőkkel, a tölgyesek jelentik az erdőt. A hibáitól függetlenül. Göcsörtös, görbe vagy tőkorhadt fákból áll? Nekünk ilyen az erdő. Aki bükkösök közelében nőtt fel, annak a hatalmas, szürke törzsekből álló katedrális jelenti az erdőt. Az akácos erdő mellett felnövőnek az akácos az igazi erdő, a többi csak valami érdekesség. Az ember ahhoz viszonyít, ami leginkább hasonlít a fejében kialakult képhez. A lassan lezajló változásokat nemfeltétlen fogjuk érzékelni, mivel benne élünk. De ha készítettünk volna egy pillanatfelvételt a Mecsek déli oldaláról 1998-ban, s ugyanezt mondjuk 2056-ban megismételnénk, akkor észlelnénk a kézzelfogható különbséget. Gyerekként a nyarakat félmeztelenül rohangáltam át, alig kentek be fényvédővel, s talán kétszer, ha leégtem. Ma van, aki télen is fényvédővel keni az arcát… Ezek tapasztalható változások. Ugyanakkor, ha a klíma anomáliáit vizsgáljuk, kirajzolódik egy görbe, a szélsőségek gyakorisága nő, de azt nem mondhatjuk, hogy ilyen meleg még sohasem volt. A felmelegedés tény, az erdőkárok gyakorisága ezzel párhuzamosan nő, és nem javul az erdők egészségi állapota sem. Milyen jelei vannak ennek? A déli kitettségű lejtőkön például ritkulás lehet, ám az erdő mindig kompenzál. Várható, hogy a hőmérséklet emelkedését cserjésedéssel próbálja majd ellensúlyozni. Ha ritkul a felső szint, akkor az alsó szinten próbál meg zárni az erdő. Nem fajokban „gondolkodik”, hanem egységben működik. A szélsőségek változása egy-egy faj – az erdei és a fekete fenyő – kivágásához vezetett a mecseki erdőkben. Azt olvastam, hogy a szélsőséges időjárás miatt gyengült az immunrendszerük, és könnyebben kapták el a betegségeket. Mi a következő ilyen faj? A bükk. Az erdei fafajok úgy működnek, hogy ha kezd szorulni a kapca, romlanak a környezeti feltételek, akkor elkezd hatványozottabban gondoskodni az utódairól. Korábban és gyakrabban terem, így a reprodukció által minél nagyobb szaporulatot próbál generálni, hogy a kiválasztódás során nagyobb eséllyel maradjon fenn. Mik az első jelek? Ha nem magzó korában kezd el teremni – ami a tölgynél 80-90 év, bükknél 70-80 év – ráadásul tömegesen, akkor arra kell gondolnunk, hogy a faj nem érzi jól magát. A bükk ezt a jelenséget produkálja. Gyakrabban és többet terem. Normális körülmények között 3-5 évente szokott makkot hozni, közte csak némi szórványtermés jellemző. Most azt tapasztaljuk, hogy már két-háromévente bő termést hoz, és tömeges bükk újulat jelenik meg. Optimális termőhelyéről kilépve a gyertyános-tölgyeseben terjeszkedik, sőt benyomul a déli kitettségű karsztbokor-erdőkbe is. Pedig alapvetően ott semmi keresnivalója nincs, mivel hiányoznak a megfelelő hosszútávú életfeltételek. A hárssal mi lesz? Véleményem szerint a fák között ez a „jolly joker”-faj a Mecsekben. Az ezüsthárs egy illír flóraelem és a mecseki erdőtársulások jelölőfaja is egyben. A mecseki bükkös attól különleges, mert akad benne ezüsthárs. Nagyon toleráns fafaj. Fiatalon is jól megtalálja a helyét a társulásokban, idős korában pedig uralkodni tud. Plasztikus, és betölti a rendelkezésre álló helyet. Jó a tűrőképessége, bírja a meleget, a szárazságot. Ahogy a bükk hátrányba kerül, feltételezem, hogy ő fog majd előre törni. Nem megnyugtatásul mondom, de úgy gondolom, hogy itt, a Dél-Dunántúlon nagyon nagy bajnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy elveszítsünk zöldfelületeket. Még gondolati szinten sem tudom elfogadni azt a katasztrófa-látványt, hogy jön a meleg és öt év múlva kopaszok lesznek a hegyoldalak a Mecsekben. Ilyen nem képzelhető el a mi olvasatunkban. Az igen, hogy lesznek kopár foltok, lesznek olyan erdők, amelyek tönkre mennek, és bizony eltart egy darabig, míg ott új, más jellegű erdő fejlődik. De az Armageddon-hangulatra nem kell számítani. Tehát Pécsett nem kell attól tartani, hogy egyszercsak Szkopje-ben ébredünk fel – a növényzetet illetően? Nem. A Mecseket a klímaváltozás kevésbé fogja megviselni, mint Zala megyét vagy a Nyírséget. A besugárzás egyébként is magas, sok a hőségnapok száma, az ökoszisztéma jobban felkészült arra, hogy ezeket elviselje. A relatív baj először a Kárpát-medence peremein fog jelentkezni. A zalai bükkösökben a kétezres évek elején volt egy jelentősebb bükkpusztlás, rovarkárokkal megspékelve – ez már ennek a jele. De nem vagyunk tétlenek a Mecsekben sem. Jó adottságaink vannak klímarezisztens tölgy szaporítóanyag terén. A déli kitettségű, szárazságtűrő tölgyeseinkből el tudjuk vinni az északi oldalainkra a szaporítóanyagot. Ezzel akár százéves időintervallumot is nyerhetünk. És hogy egy korábbi kérdésre visszautaljak: az erdész száz-százötven évre tervez. ripszam_istvan_4

A klímaváltozásról azt mondják, hogy másfél-két évtized múlva már jelentős lesz a változás. Igen. Amit most elültetünk, azoknak olyan növényeknek kell lenniük, amelyek ötven év múlva is elviselik a klímát. Ez nem egyszerű. Történhetnek hirtelen változások, például a német és cseh erdőkben hatalmas fenyőpusztulás zajlott le pár éve, nem is tudták elszállítani az egészet, ezért a szúbogarak annyira elszaporodtak, hogy még az egészséges fákat is tönkretették. Ez egész Európára igaz. Szakemberek azt mondják, a lucfenyő a hatszáz méter alatti régióból ki fog „takarodni”. Én ennél pesszimistább vagyok: a nyolcszáz méteres magasság alatti lucfenyő szerintem Európában nem fog tudni megélni. Ez nagyon durva gazdasági hatásokat eredményez, hiszen a luc sokoldalúan használható nyersanyag. Csak néhány termék: a papír, a cellulóz, a farost, a fűrészáru, az épületfa… Ahol gazdasági célú erdőnevelés történik Európában, ott a lucfenyő jelen van. Két éve volt a hótörés, cseh, osztrák, olasz, német és francia területeken. Most ott tartunk, hogy szinte egész Európában szúkárral nézünk szembe. És még nincs vége. Magyarországon is kivágják a lucfenyőket, nagy részüket vágásérettség előtt is. Pár éve a Mecsekben is ki kellett vágni a fenyveseket egy gombabetegség következtében. Ez hogy zajlott? Normál körülmények között, amikor az összes feltétel adott a fa növekedéséhez, akkor eltűri, hogy élősködnek rajta. A gyökérrontó tapló is mindenütt jelen van, szú is akad itt-ott, de a fa nem gyengül el, mivel működnek a természetes védekező mechanizmusai, mint a fenyő esetében például a gyanta. Inkább kárláncolatokról lehet beszélni. Amikor gyengül, romlik a fa állapota, akkor minden jelenlévő probléma berobban: a gomba megtámadja a gyökeret, nem kap táplálékot a korona és kiszárad a növény. A kártevők itt élnek a fák körül, de mindaddig nem veszélyeztetik őket, amíg a környezeti feltételek változása nem vezet az általános kondícióromlásához. A tölgyesekben látványos baj nincs, csak a fenyvesekben? Többségében elegyes erdőink vannak, melyeknek jobb az ellenállóképessége, erdőkárok miatt szerencsére nem kellett egész hegyoldalakat letarolni. A Jakab-hegy környékén, a bakonyai részen, több tízhektáron, szélsőséges termőhelyeken cserpusztulást tapasztalunk. A gyökerén élő gomba károsítja, ami normális körülmények között, ha van elég csapadék, akkor nem tud érvényesülni, nem okoz különösebb gondot. Ám szélsőségesen száraz, aszályos időszakban komoly állapotromláshoz, rosszabb esetben pusztuláshoz vezet. (interjú közben az erdőben sétáltunk) Itt kivágtak egy hatalmas tölgyet, mit tud mondani a tönkről? Ez egy 100 év körüli sarjaztatott tölgyfa volt. Ez a terület régen városi erdő volt, azzal a céllal gazdálkodtak benne, hogy kiszolgálja a városi lakosság tűzifa igényét. 80-100 éves korában vágták ki az erdőt, és ezután hagyták, hogy kihajtsanak a tősarjak, így biztosították az erdő felújítását. Amíg újra elérte a vágásérettséget, a tölgyek közül két alkalommal is kivágták a gyertyánt, aztán 80 éves korában jött megint a tölgy. Nem volt szempont, hogy rönköt neveljen a törzs, csak hogy gyorsan nőjön, és minél hamarabb legyen tűzifa. Ez a fa egy tuskósarj volt. A vágásfelületen látható vörös elszíneződés az elődjéből ered, az előző generáció tuskójának a korhadása belülről a tő felől terjed a törzsben – ez a „vörös revesség”. A fehérség mutatja, hogy a gombák már dolgoznak benne, rovarrágás nyomát is látjuk, de a gombafonalak már eltömték a lárva-járatokat. Puhatestűek és a korhadéklakók is élnek benne. Egy kiszáradt fa is áll a közelben, abban meg üregek, oduk lehetnek, biztosan él bennük denevér, vagy harkály. ripszam_istvan_2

A Mecsek mindig ilyen zöld volt? A ma itt élő embereknek igen, két generációval korábban azonban a Mecsek déli oldala kopasz volt. Az 1900-as évek elejéig a város fölötti részeken a hajdani szőlők helyén – melyeket a filoxéra járvány megsemmisített –, kopár hegyoldalakat, míg a patacsi részen egy lőteret láthattak elődeink. Nagyon komoly vállalkozás és egyben országos szinten úttörő tevékenység volt a száraz déli területek erdősítése. Melyik a kedvenc erdője? Személy szerint a tölgyesek felé hajlok. Hosszú életű, nagyméretű, sokféleképpen használható. Táplálékláncok sora kötődik hozzá. A gyertyános-tölgyes erdő a kedvencem. Bocsánat, hogy megjegyzem, de a gyertyános-tölgyes növénytársulásról teljesen ellágyulva beszél. Az megy erdésznek, aki szereti az erdőt. A bükkösöket is szeretem, könnyű velük dolgozni. És melyik az az erdő, amit ajánl, hogy sétáljunk benne? Mindegyiket. Kedvelem ezt a helyet is, ahol vagyunk: a Dömör-kaputól a Kisrét felé. Ez turisztikailag is frekventált hely, változatos, dekoratív öreg tölgyesekkel és szép fiatal erdősítésekkel. A Jakab-hegy déli oldalán a molyhos tölgyest is szeretem, különféle elegyfajok jönnek bele, ősszel igazán színpompás. Az Óbányai-völgyben pedig az erdő zártsága ragadja meg az embert. Ha egyedül szeretne lenni, hová megy? A Kelet-Mecsekbe. Sok helyen még térerő sincs. Az egy igazán jó hely. Milyen hatással vannak az emberek az erdőre? A legdurvábban a fakitermeléssel avatkozunk be az erdő életébe. De ez is része az erdőgazdálkodásnak, és mindig okkal, valamint szigorú keretek mentén zajlik. Vagy fafajt váltunk, vagy vágásérett az erdő, és már csak romlana az állapota. Az megint más kérdés, hogy milyen jellegű beavatkozás történik – indokolt-e a tarvágás, megfelel a felújító vágás, vagy örökerdőre van szükség. Sokféle technológiával lehet ugyanazt az eredményt elérni, a döntés pedig sokféle szempont figyelembe vételével történik. Ha már szóba hozta az örökerdőt – naiv módon azt gondolom – azért jó, mert mindig ott van. Ennél bonyolultabb az ügy? Frekventált helyeken az örökerdő a távlati cél, amikor a tarvágásos erdőkezeléstől a folyamatos erdőborításig akarunk eljutni. Ez több lépésben zajlik, de jól haladunk ebbe az irányba. Itt a Kisrét felé is lehet kopasz foltokat látni, (kivágtak egy nagyobb facsoportot – szerk.) kinyitottunk egy részt. A természetvédelmi, táji, erdővédelmi szempontokat figyelembe véve ide tölgyest szeretnénk telepíteni. Ám tölgyeknek megvannak a maga igényei. Ezért vágunk ilyen „likacsokat” az erdőbe, mert a tölgy fejlődéséhez szükség van a fényre. A lékes beavatkozás elősegíti a fiatal egyedek fejlődését, az erdő szerkezetének differenciálását, a vegyeskorúság kialakulását. Egy-egy ilyen erdészeti beavatkozás eredményét hány év után lehet laikusként is észrevenni? A tarvágás és ültetés szembeötlő – azt azonnal észreveszi mindenki. Az erdőnevelési munkák, mint a tisztítás, vagy a gyérítés már kevésbé látványosak. Összhatásként tíz-húsz év távlatában már bárki számára érzékelhető változás következhet be az erdő szerkezetében. A sajtóban időnként szoktak olyan cikkek lenni, amelyekben a növények gondolkodását pedzegetik. Ön hogy van ezzel? A múlt héten a Pécsi Akadémiai Bizottságban volt egy ülésünk erről. A gyakorlati tevékenységünk közben ezzel nem annyira tudunk törődni, hogy mi van a lábunk alatt a talajban, vagy mit csinálnak a növények... Gyengék vagyunk ahhoz, hogy megérezzük a növények rezdüléseit. De egy kolléga felvázolt egy külföldi kutatást, amely néhány faj egymásra hatását vizsgálta. Nos, egy atomerőmű kapcsolási rajza piskóta ahhoz képest, hogy mi hogyan hat egymásra az erdőben, hihetetlenül bonyolult a rendszer. A fáknak is megvan a vegyületekkel, rezgésekkel való kommunikációja, nem úgy beszélnek, mint mi, inkább a működésükben tudnak egymásról. Amikor beavatkozunk egy erdő életébe, akkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy ha valamit megmozdítunk, akkor az hatással van az egész rendszerre. ripszam_istvan_3

Apropó mozgás. Többször láttam nyulat a Mecseken. Mit keresnek itt a mezei nyulak? Visszaszorultak az erdőbe, jobbak itt az élőhelyi feltételeik. Az aranysakál is passzírozhatja őket felfelé… Az invazív fajok, mint az aranysakál, károsak, vagy hasznosak az erdőre nézve? (Az aranysakál véleményünk szerint nem nevezhető invazív fajnak, hiszen őshonos hazánkban. Mindössze az újbóli elterjedése lehet hasonló dinamikájú, mint az invazív fajoké - Erdő-Mező szerk.) Az ember csak így tud gondolkodni, hogy káros vagy hasznos valami. Ezt a kategorizálást mindig megcsináljuk, bár ökológiailag nem igazán értelmezhető. Az amerikai kőris és a zöld juhar térhódítását figyelhetjük meg az ártereken, azt egy természetes vektor, a víz viszi, ettől még inváziós növény és sok a baj vele. Nem szeretjük, mert őshonos fafajok helyét foglalja el. Természetesen terjed, mégis káros. Ha azt akarom, hogy a tölgy részaránya ne változzon, tenni kell érte, ásót és kapát kell fogni, különben a ligetes részekre bejön az inváziós növény. Ilyenkor a beavatkozás mesterséges beavatkozás, mégis hasznos. Érdekes az is, hogy a bálványfa nálunk ma vörös posztó, ezzel szemben Marokkóban az év fája lett. Az aranysakál is azért jön, mert terített az asztal, meleg is van, és vadbőség is. Falkában még a szarvasborjút is elkapja, ezért a vadászok szerint káros, ugyanakkor természetes predátor, tehát a vadlétszám szabályozó hatása miatt hasznos. Tehát az, hogy valami hasznos-e vagy káros, nagymértékben függ attól, hogy a kérdést hol és mikor tesszük fel. Az erdészek kiket szeretnek jobban, a sétálókat, a kerékpárosokat, a kvadosokat? Sokat változott az elmúlt időszakban az emberek viselkedése az erdőben. Kevesebb a szemét, mert akik rendszeresen kijárnak az erdőbe, azok szeretik azt a helyet. Aki visszajár, nem hagyja ott a szemetet, sokan napi szinten itt sétálnak, futnak. A gyalogosokkal alig van gond. A technikai sportok közül a mountain bike és a downhill-esek esetében eddig nem sikerült megoldani azt, hogy legyenek saját útjaik. Feszültséget okoz, mikor különböző jármódok, mint a gyalogos, a kerékpáros és a lovas találkoznak, esetleg akadályozzák egymást… Például egy cross motor-ló találkozás nem annyira kellemes. Van, aki a csönd miatt jár az erdőbe, van aki motorozni. Ők sem ugyanazt akarják. (https://univpecs.com/)