A fakivágások hatással vannak az esőerdőkben lehullott csapadékmennyiségre

Egy új tanulmány feltárta, hogy az erdőpusztulás megváltoztatja az időjárást a világ három legnagyobb megmaradt trópusi esőerdejében – hívja fel a figyelmet az NPR.

h i r d e t é s

A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint az erdőirtás csökkenti a csapadék mennyiségét a trópusi esőerdőkben. Ezek valójában saját esőt hoznak létre: amikor esik, a fák felszívják és felhasználják a vizet, majd ezt a nedvességet a párolgás során felszabadítják, a nedves levegő felemelkedik, és elősegíti a felhők kialakulását, amelyek több esőt hoznak.

A tanulmány szerzői ezt a folyamatot csapadék-újrahasznosításnak nevezik, amely az Amazonasban lehulló eső 41%-áért, Kongóban pedig nagyjából az 50%-áért felelős. A fakivágások megszakítják ezt a körforgást, hátráltatják az eső kialakulását, ami szárazsághoz vezet. Ez természetesen súlyos következményekkel jár a mezőgazdaságra, a vízenergia-termelésre és az éghajlati ellenálló képességre, valamint magára az esőerdőre nézve.

Az erdőirtott területek helyreállítására irányuló globális erőfeszítések fokozhatják a csapadék mennyiségét, visszafordítva az itt megfigyelt erdőpusztulás miatti csapadékcsökkenést

– írták a szerzők, akik felszólították a világ vezetőit, hogy tegyenek eleget az erdőirtás megállítására tett ígéreteiknek.

A tanulmány a világ legnagyobb esőerdejében, a kilenc országot lefedő Amazonasban, a világ második legnagyobb esőerdejében, a hat országot átfogó Kongói-medencében és a Délkelet-Ázsiában található Mount Leuser Nemzeti Parkban vizsgálták a lehullott csapadékról és erdőpusztulásról szóló műholdadatokat.

Ezekben az esőerdőkben elsősorban a mezőgazdasági földhasználat miatt vágják ki a fákat. Az Amazonas erdőterülete jelentős részét elvesztette – csak 2000 és 2010 között több mint 60 millió hektárt. Az Amazonas erdőirtásainak nagy része a szójatermesztésnek és a szarvasmarha-tenyésztésnek köszönhető.

Indonéziában a tőzegerdőket porig égetik a jövedelmező pálmaolaj-ültetvényekért, de hasonló tendencia figyelhető meg a Kongói-medencében is, ahol az erdőirtás szintén tizedeli az esőerdőt a pálmaolajipar térnyeréséért.

A tanulmányban kihangsúlyozták, hogy a fakivágások révén nedvességhiány lép fel, amivel szárazabbá válik a környezet. Hozzáteszik; Kongóban az erdőirtás az évszázad végére 8-10%-kal csökkentheti a helyi csapadék mennyiségét és hasonló sorsra juthat az Amazonas is.

Az erdőirtások révén elveszítjük az egyik legnagyobb természetes védekezőképességünket az éghajlatváltozással szemben. Ez nem csak az erdőkre igaz, hanem más ökoszisztémákra is

– mondta Robin Averbeck, a Rainforest Action Network erdészeti programigazgatója. A tőzeglápok lecsapolása és felgyújtása pálmaolaj-ültetvények számára, különösen Indonéziában, szintén szenet bocsát ki a légkörbe – közölték.

Averbeck szerint csak a bankok, vállalatok és a kormányok tudnának érdemben változást hozni. Mindemellett az őslakos földhasználati jogok biztosítása és védelme kritikus lépés lenne az erdőirtás és a jogsértések megelőzésében. A bennszülött földek a bolygó megmaradt biológiai sokféleségének 80%-át tartalmazzák. Emiatt Averbeck szerint kritikus fontosságú, hogy az őslakosok képesek legyenek ellenállni a fejlődésnek, és hogy a kormányok és a vállalatok tiszteletben tartsák döntésüket.

Brazíliában jól nyomonkövethető, hogy a politika milyen nagy befolyással van a témára: a 2003 és 2010 közötti kormányzás alatt drasztikusan csökkent az erdőirtás az országban, míg később ismét megugrott az erdőirtás száma, 2021-ben tizenöt éves csúcsot ért el. A jelenlegi kormány az Amazonas megőrzéséért és az őslakos közösségek védelméért kampányolt – ennek eredménye a jövőben lesz látható.

Indonéziától és a brazil Amazonastól eltérően a Kongói-medencében az erdőpusztulás nagy része a szegény, kisüzemi gazdálkodóknak köszönhető, akik "megpróbálnak túlélni". A Kongói-medencében tapasztalható erdőirtás kezelése a szakértők szerint összetettebb feladat.

Olyan átfogó megközelítésre van szükség a vidékfejlesztéshez, amely hozzáférést biztosít ezeknek a közösségeknek a jobb mezőgazdasági módszerekhez, tiszta energiaforrásokhoz és más alternatívákhoz, hogy tisztességes megélhetéshez jussanak

– mondta Frances Seymour, a World Resources Institute vezető munkatársa.

A globális nonprofit szervezet képviselője szerint fontos különbséget tenni azon vállalatok és kormányok között, amelyek illegális cselekményeket folytatnak – például engedély nélküli pálmaolaj-ültetvényeket nyitnak, illegális útépítéseket és fakitermelést vagy korrupciót folytatnak –, valamint a szegényebb közösségek között, amelyek az esőerdőktől függenek, mert nem rendelkeznek más erőforrásokkal.

Bernardo Flores, a brazíliai Santa Catarina Szövetségi Egyetem közgazdásza szerint az Amazonas-vidéket már most stresszeli a melegebb hőmérséklet. Egy 2018-as tanulmány szerint a hőmérséklet ott több mint egy Farenheit-fokkal emelkedett az elmúlt 40 évben. Flores aggódik amiatt, hogy az esőerdő fordulópont felé tart.

A csapadékvesztés dominóeffektust idézhet elő. Ebben az esetben elveszne az Amazonas nagy része, és ezt már nem tudnánk kontrollálni.

Ez óriási csapást jelentene a világ ökoszisztémáira – az édesvízi halfajok körülbelül egyharmada az Amazonas, a Kongói és a Mekong-medencében található –, valamint a helyi bennszülött közösségek és gazdálkodók számára.

Flores szerint az erdőirtás megállítása fontos, de nem ez a teljes megoldás. Az esőerdőknek ugyanis globális hőmérsékletre is szükségük van ahhoz, hogy megállják az emelkedést.

Amikor az emberiség olyan problémákkal néz szembe a jövőben, amelyeket ma még csak elképzelni sem tudunk, akkor a megoldás egy része az Amazonastól származhat.