Gondolatok az akác erdőtelepítésekről… – gyakorlati szemmel

akacviragA 2014-2020 közötti EU pénzügyi ciklusban az új erdőtelepítések területe a korábbiakban soha nem látott mélypontra, alig-alig 1000 ha/évre esett vissza (pl. 2015/2016. évben mindössze 158 ha!). A földtulajdonosok bölcsen kivártak. A szakpolitika a kedvezőtlen trendet felismerve a támogatási rendszert mára jelentősen átalakította. A döntések hatása 2020/2021. évre ismét kiemelkedő, a 2004. évet is meghaladó erdőtelepítési kedvet generált (a telepítési, ápolási és jövedelempótló támogatások növelt összege, időintervalluma, egységesítése).

Mivel ez egy folyamat, aminek eltérő engedélyezési/végrehajtási stádiumaiban vannak az adott termelőhöz rendelt területek, ezért csak nagyságrendekről beszélhetünk. A hagyományos erdőtelepítések összes szakmailag előkészített, de egyelőre csak részben elbírált terve elérheti a 20.000, az ipari célú faültetvényeké pedig akár a 2000 ha kiterjedést. Mindezekből persze nem lesz ennyi új ültetés, erdő. Korábbi tapasztalatok szerint akár 20-30%-ban a termelő meggondolja magát és eláll a telepítési szándékától, esetleg a szakmai terv jóváhagyása nem történik meg (termőhelyi és jogi korlátok), vagy az első ültetés sikertelensége után abbamarad a munka és visszarendeződnek a művelési ágak. Mindez természetes jelenség, sem aggodalomra nem ad okot, sem különösebb beavatkozást nem igényel. Megfelelő feltételek mellett mindig van és lesz újabb megfontolt, netán „meggondolatlan” szereplő, aki esetleg másutt, de belevág a telepítésbe.

Évtizedek óta jól látható, hogy az erdőtelepítések egyik fő fafaja az akác, az éves első ültetések 30%-át is meghaladhatja. Az akáchoz való viszonyulás sokszor érzelmi kérdés és persze másik oldalról gazdasági racionalitás is. A fafaj megítélése az „ádáz csaták” utáni békekötéskor véleményem szerint megfelelő kompromisszummal zárult. Köztermesztésbe vont idegenhonos, intenzíven terjedő növényfaj, de nem tekinthető üldözendő inváziós fafajnak. Telepítése a nemzeti védelem alatt álló és a Natura 2000 hálózatba tartozó területekre nem lehetséges és a tervező erdőmérnöknek a más természetes növénytársulásoktól való előírt védőzóna távolságra is tekintettel kell lennie.

20. éves akáctelepítés Tengelicen (Fotó: Kámpel József Dezső)

20. éves akáctelepítés Tengelicen
(Fotó: Kámpel József Dezső)

Ugyanakkor az Országos Erdőállomány Adattárban most nyilvántartott ~460 ezer ha akácos létjogosultságát nagyságrendileg ma már senki nem vitatja, 24%-nyi borításával a legnagyobb területfoglalású fafajunk. A tervezett 35 éves vágáskora a döntési helyzetben lévő földtulajdonosnak is belátható, emberöltőnyi időtartam. A telepítés növekedése, de egyben akár a telepítő általi véghasználata nagy érzelmi töltetet adhat. „Az én munkám eredménye, az én hasznom.”

Erdőt, pláne akácost igen sok megközelítésből telepíthetünk. Ennek lehet kívánsági oka, a legkisebb támogatott 0,5 ha-os kiterjedésben bizonyosan inkább ez motivál (egy épített objektum körül a mikroklíma javítása, erózió és defláció elhárítása, de akár a privát szféra gyors és tartós védelme). Lehet a családi gazdaság arányos földhasználatára történő törekvés, mert az 5-20 ha akácerdő hasznaként megjelenő méhészeti eredmény, vagy akár az oszlopfélék, energia-alapanyagok elősegítik a többlábon állást. Ebbe a mérettartományba esnek többnyire azok a termelői megközelítések is, ahol a tulajdonos nem az agráriumból él, de nem kíván a termőföldtől megválni. Fontos telepítési ok lehet a gazdasági küszöb alatti szántóföldi növénytermesztési, vagy a hasznosítatlan legelőterületek agrártermelésből való kivonása. Végül egyre inkább formálódik az a haszonelvű befektetői kör is, aki akár 100-300 ha-os kiterjedésű akáctelepítést, vagy ipari célú faültetvényt kifejezetten befektetési, netán saját feldolgozási céllal a primer faipar alapanyag-ellátására hoz létre.

A következő év telepítési tervei jórészt elkészültek, de jövőre és aztán is fognak készülni, és a kivitelezés/fenntartás/nevelés során is számos buktatóval szembesülhet a nemegyszer laikusnak tekinthető termelői kör. Ezért talán nem érdektelen az alábbiakban megfogalmazott néhány szempont, figyelemfelhívás.

Az akác termőhelyi igényéről, várható növekedéséről

Az akác széles termőhelyi skálán megél, nagy a termőhely tűrése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenütt jól is érzi magát. Egy-egy fafaj, vagy faállomány típus növekedését az I-VI.-os skálán értékeljük (minél alacsonyabb a mutató, annál jobb a termőhely). Kifejezetten jó gazdasági eredményt az I-II., egész jó relatív hozamot a III-IV., míg gyenge, szinte értékelhetetlen teljesítményt az V-VI. fatermési osztályú terület produkál. A legjobb termőhelyek térfoglalása azonban csekély és az évi jövedelmet ne a szántóföldi növénytermesztéssel hasonlítsuk össze. A legjobb akácosok a humuszos homokon, az öntéstalajokon, a rozsdabarna és kovárványos barna erdőtalajokon díszlenek. Közös jellemzőjük a laza szerkezet, általában homok, homokos vályog, legfeljebb vályog fizikai talajféleség. Ugyanakkor gyenge víztartó képessége miatt a durva homok talajhibaként értékelendő.

 

Jó adottságú alföldi talaj (Fotó: Csiha Imre)

Jó adottságú alföldi talaj (Fotó: Csiha Imre)

Az akác gyökérzete viszonylag sekély, a talajvízből származó többlet vízhatást nem igényli. Szereti a mély, akár 100 cm-t meghaladó termőréteget. Szerencsés körülménynek tekinthető, hogy kifejezetten klímafüggetlen fafaj. Az alföldi erdőssztyeppen is hasonlóan teljesít, mint a dombvidéki bükkösök helyén. Fa-térfogat teljesítménye inkább a termőréteg vastagságtól, a csapadék éves mennyiségétől és a humusztartalomtól függ.

A nagyon magas mésztartalom azonban súlyos talajhiba, a sótartalom pedig akár kizáró tényező is lehet. Az akácot lehetőleg ne telepítsük a kötött, hideg, víznyomásos mély talajokra. Réti talajon jó akácos nemigen várható.

Jó hír azonban, hogy a támogatott első telepítés, majd a ciklikusan ismételt tarvágást követő sarjaztatásos felújítás mellett valamilyen csekély hasznot még a leggyengébb termőhelyek is adnak. Akácból nincs gazdasági küszöb alatti terület, tehát más fafajokkal ellentétben az erdő fenntartása érdekében legalább zsebbe nyúlnunk nem kell.

Az akác szaporítóanyagáról

Nemzetközileg is elismerve az elmúlt 50-70 évben az akác, szelekciója és nemesítése a magyar erdészeti kutatás fókuszában volt. Ültethetjük az előkészített mag vetésével, gyökérdugvánnyal, mag- és mikroszaporításos klónozott, vagy szelektált csemetével is. A fajták, fajtajelöltek széles skálán biztosítják a speciális céloknak való megfelelést (mennyiségi-minőségi növekedési, méhészeti, díszfa). Sajnálatosan a szaporítóanyag-előállítás messze nem ilyen sokrétű és az ár-haszonelvű megfelelőség is figyelembe veendő szempont.

Az akác erdőtelepítések szaporítóanyaga jellemzően a kommersz származású, egyéves, magágyi, válogatott csemete. Érett hajtásvégű, az optimális magasság 60-80 cm, az elvárt tőátmérő 5-8 mm. Ilyen méretben és minőségben tömeges kínálati piacot érzékelni és az árszint is nagyon telepítő barát. Az akác ültetéseknél a szaporítóanyag költsége nem meghatározó elem.

A talaj-előkészítésről

Az akác gyökérzet és a termőhelyi igénye nem követel meg nagyobb talajmozgatást. Egyáltalán nem indokolt a nemesnyárnál elvárt mélyforgatás. Arra is tekintettel, hogy a gyakran jelentkező mélységi mésztartalmat nem szabad a felszínre hozni. Többnyire ezeken a laza, homokos talajokon az őszi, ~35 cm mélységű szántás elégséges művelet. Újabban egyre inkább terjed és feltétlenül javasolható a hasonló árszintű mélylazítás mezőgazdasági, 5-7 körmös lazítóval, 45-55 cm mélységben. Ami viszont fontos, az a talajhibák lehetséges felszámolása. A nagyon gyakori eketalp réteg, a homokkő, a mészpadok és esetleg a kovárvány csíkok összetörése a hosszabb távú jó növekedés feltétele. Ebben segíthet a háromszárnyas erdészeti mélylazító alkalmazása is. A megelőző műveletektől függetlenül az első ültetés vetőágy minőségű talajba történjék.

A hálózatról, tőszámról és ültetésről

Az elvárt ültetési tőszám 4000 db/ha, de a pótlás elkerülése érdekében azt célszerű 5000 db/ha-ra emelni. Szálankénti pusztulásnál az első ültetés legalább 70%-os sikeréig a pótlás nem feltétlenül indokolt, viszont 60% siker alatt célszerűbb a telepítést inkább újra ültetni mintsem pótolgatni (a pótlás nagyon költséges beavatkozás).

A kicsi, kézzel ültetett és ápolt területek optimális hálózata 1,5 × 1,5 m, mégpedig háromszög kötésben. Jó–közepes termőhelyen ekkor kettő, de legkésőbb három év alatt a csemetés záródik és további ápolást kevésbé igényel, vagy az inkább a tőszám csökkentése, esetleg a nyesés művelete lehet.

A gépi ültetés/ápolás általánosan használt hálózata a 2,5 × 1 m, de oldallejtéses területeken a sortáv – a tőtáv egyidejű csökkentése mellett – inkább 2,8, de legfeljebb 3 m-ig növelendő.

Az ültetés előtt a bojtos gyökérzet kezelése, arányos csonkítása célszerű és az őszi ültetés szakmailag elvárás (a sülevényes homoktalajok a tavaszi aszálykár fellépését előre vetítik). Amennyiben belekényszerülünk a tavaszi ültetésbe, akkor ne feledkezzünk meg a gyökérzet iszapos pépeléséről, vagy kiszáradásgátló vegyszeres kezeléséről. Így legalább két hét aszályos időjárás pusztító hatása kivédhető.

Az ültetés a művelt talajban történhet kézzel ékásóval (kis területeken), vagy géppel. Évtizedek óta ennek leginkább használt függesztett adaptere az ERTI-féle egysoros ültetőgép.  Akár kézi, akár gépi ültetéssel élünk, a sortáv/sorok helye a körülményekhez alkalmazkodó módon és ráfordítással kitűzendő. A jó sorszerkezet a későbbi kármentes ápolások feltétele.

Az akácot az ültetés után tőre kell vágni és a szárrészt a gyökfő mellé visszatűzni. Nyilván az első ápolás során, vagy attól független műveletben később egyszálra metszeni.

Az ápolásról

A megművelt talajokon első alkalommal célszerű a sor kézi kapálása (egyben az egyszálra metszés célszerű időpontja is), de ma már a leggyakrabban alkalmazott megoldás a vegyszeres sor, vagy teljes területi kezelés. A csírázásgátló gyomirtó szerek alkalmazása segít a parlagfű megfékezésében is, ami a bolygatott talajokon az első egy-két évben komoly feladatot jelent. A mechanikus gyomirtás ugyanis többnyire nem távolítja el az allergén gyomnövény alsó levél/virág örvét. A mezőgazdaságban, elsősorban a napraforgó gyomirtásakor használt csírázásgátló szerek erdészeti alkalmazása eseti engedély köteles.

A sorközök ápolását általában géppel végezzük. Az első egy-két évben inkább a tárcsázás, míg később a sorköz szárzúzózása-mulcsozása a jellemzőbb megoldás. Jó–közepes termőhelyen és a sortáv függvényében a bezáródás hamar, 2-4 éves kor között már bekövetkezik, ami az egyébként is akadályozott sorköz művelést feleslegessé is teszi.

A nyesésről

Olyan, talán túlértékelt műveletről van szó, amely körül az egyik legtöbb szakmai vita alakult ki. Saját tapasztalataim szerint a nem kifejezetten ültetvényszerű gazdálkodásban alapozzunk inkább a fényigényes akác jó öntisztuló képességére. A nyesés korlátozódjon a tőszámcsökkentés utáni állomány száraz ágnyesésére (ez néha csak az elhalt ágak kézi eszközzel történő leütése). Semmiképpen ne vágjuk le a villás egyedek egyik felét, az ilyen törzseket inkább távolítsuk el.

Tág hálózatnál, vagy széteső ágszerkezetű szaporítóanyagnál szükségessé válhat a zöldnyesés is, de annak vastagsági mérete a 2 cm-t ne haladja meg. Ezáltal elkerülhető a törzskorhadást okozó gombák támadása. Mindenesetre a kísérleti-tudományos, vagy iparifa célú faültetvények telepítése kivételével a kertészkedést kerüljük el, mert az esztétikai élménynek ugyancsak borsos ára lehet. A nyesés kézi munkaerő igénye meghatározó költségelem.

Gombakárosítás zöldnyesés után (Fotó: Magyar Lajos)

Gombakárosítás zöldnyesés után (Fotó: Magyar Lajos)

 

Nyeséssel kialakított törzserősítő csapok (Fotó: Magyar Lajos)

Nyeséssel kialakított törzserősítő csapok (Fotó: Magyar Lajos)

A tápanyag-utánpótlásról

A legjobb termőhelyek vízgazdálkodása is javítható zöld, vagy szerves trágyázással. Mivel a telepítések többsége a szántóföldek tarló állapotából indul ki, az őszi mélyművelés előtt egy zöldtrágyázás elfogadható költségszinten célszerű talajjavító művelet lehet. A legjobb eredményt a nagy zöldtömeget produkáló repce, vagy más termőhelyeken a somkóró és csillagfürt vetésével, alászántásával érhetjük el. Alternatíva lehet bármelyik zöldítésre használt növényünk (olajretek, mustár, pohánka, facélia). A zöldtrágyázással ideiglenesen jó vízzáró réteget alakíthatunk ki, egyúttal növeljük a talaj szervesanyag tartalmát is. Hasonlóan kedvező hatással bírhat az istállótrágyázás. A mélyszántás előtt 40-60 t/ha érett marhatrágya beforgatásával jó eredményeket érhetünk el. De mindez csak a rendelkezésre állástól és a szállítási távolságtól/költségtől függően javasolható megoldás.

Kísérleti területeken a műtrágyázás kedvező, főleg gazdasági eredményt is hozó hatása egyelőre nem igazolt. Az akác pillangós virágzatú növény, a növekedés és a talaj N-tartalma között lehet összefüggés, ez azonban inkább a humuszban megkötött és felvehető nitritek, nitrátok esetén valószínűsíthető. Amúgy a N-ellátásban a gyökérzet nitrogén megkötő gümőinek van elsőrendű szerepe, a 3-6 mm-es göbök a kiemelt csemeték gyökerén gyakran láthatók.

A telepítés kárelhárításáról

Az akácot, mint pillangós növényt sok kártevő kedveli. Beavatkozást igénylően és egy-egy adott területen a cserebogár pajorok ellen kell esetlegesen védekezni. Ennél fontosabb a vadkár megelőzése. Minden kérődző nagyvadunk szívesen fogyasztja a zöld lombot, de télen a hajtást és rügyet is. A kárforma az akáctelepítés pusztulásához nem vezet, de a növekedést nagyon hátráltatja, megül a csemetés és gyakran bokrosodnak a fácskák. Adott esetben ez többlet metszési feladatot is generál. Később az őzbakok, majd a gím és dám bikák törzs hántási-fenési kárával is számolnunk kell. Szerencsére a fafaj kérge hamar parásodik, valamint akkor már a nagyvad azt nem is fogyasztja. A vadkárveszély a vadállomány összetételének függvényében az első 5-10 év problémája.

A telepítési tervvel egyidejűleg a kerítésépítési tervet-engedélyt is jóvá kell hagyatni, a védekezés műszaki kiegészítő intézkedésként támogatásban részesül. Ne építsünk azonban alibi kerítéseket, az egyszerű villanypásztor pl. a territor viselkedésű őz ellen hatástalan. Végül a feleslegessé vált kerítés bontásáról se feledkezzünk meg.

Az tőszámcsökkentésekről, előhasználatokról

A növekedés és záródás a termőhely függvénye. Alapgondolatként fogadjuk el, hogy az akác főállományát folyamatosan fényben neveljük. Azaz minden beavatkozás akkor történjék, amikor az állomány összezár, tehát haladéktalanul tőszámcsökkentést kell végrehajtani (ez független a mag, vagy sarj eredettől). Ennek hiányában – bár az összes növedék nem csökken – annak jó része a később kipusztuló, vagy szinte értéktelen, vékony faválasztékokra rakódik rá. Jó–közepes termőhelyen 5 éves korra mindenképp bezár az állomány, a tőszámot akkor érdemes legfeljebb 2000-2500 db/ha-ra csökkenteni (befejezett ápolás), majd 10 éves korban ~1000-1200 db/ha tételre (tisztítás). A maximumban lévő magassági növekedés kihasználása érdekében 15-17 éves korban a mutató már csak 500-700 db/ha körül alakuljon (a törzskiválasztó gyérítés nyomán). A jó vastagsági növekedés érdekében az akácosban egy növedékfokozó gyérítést hajtunk végre 25-28 éves kor között, amikor a tőszámot 250-300 db/ha közé állítjuk be. Ez már nem nagyon csökken a 35 éves kori véghasználatig. A gyenge termőhelyeken folyamatosan magasabb tőszámok is indokoltak lehetnek. A növekedés és a faállományunk tőszáma tekintetében Rédei Károly, leginkább az Alföldre kidolgozott akác fatermési táblája ad útmutatást.

A képződő és a véghasználati célválasztékokról

Az akác telepítések/ültetvények elő- és véghasználati célválasztéka nagymértékben a termőhelyi adottságoktól függ, illetve a termelő előzetes elképzeléseitől. Ne habozzunk azonban menet közben azon módosítani, ha nem jött be várakozásunk, esetleg nagyot változik a fapiac, vagy bírunk egy kedvező vételi ajánlattal. A csúcsválaszték a vastag fűrészrönk, aminek érdekében jó termőhelyen akár a vágáskort is érdemes 40-45 évre emelni. Ugyanakkor a gyenge termőhelyen hiába korosítunk, a vastagsági méretek elmaradnak a határ paraméterektől. Ekkor célszerűbb a fiatalkori növekedésre alapozva rövidebb, akár csak 20 éves vágásfordulóban gondolkozni. Az akác esetében az erdészeti jogszabályok a vágáskor tekintetében nagyon megengedők, termelői döntésként tekintenek rá. Az alábbiakban a néhány éve megjelenő, de a termelési célokat nagyban befolyásoló új választékokról is szót kell ejtenünk.

 

Hasított szőlőkaró (Fotó: Csiha Imre)

Hasított szőlőkaró (Fotó: Csiha Imre)

 

Szíjácsmart hosszú oszlop (Fotó: Csiha Imre)

Szíjácsmart hosszú oszlop (Fotó: Csiha Imre)

 

Szíjácsmart rövid oszlop (Fotó: Csiha Imre)

Szíjácsmart rövid oszlop (Fotó: Csiha Imre)

 

Térgörbe, vékony szíjácsmart oszlop (Fotó: Csiha Imre)

Térgörbe, vékony szíjácsmart oszlop (Fotó: Csiha Imre)

Korábban az akác fűrészrönk, tám/oszlop aránya még a jó véghasználatokban sem igen haladta meg a 25-30 %-os arányt. A többi ment a tűzifába. A szíjácsmart oszlop választékok az értékarányt nagyon megváltoztatták, a gazdaságosságot feljavították. Amellett a kisebb sík és térgörbeség sem okoz gondot és a hosszméretek is nagyon változatosan alakultak (a legkisebb iparifa hossz esetleg csak 90 cm). Akadályozó tényező lehet a bekorhadt göcs. Mindenesetre finom választékolással még a közepes mennyiségi teljesítésű akácosok gazdasági eredménye is ugrásszerűen javítható.

Összefoglaló

A cikkben leginkább az akác erdőtelepítések technológiai elemeivel, a célszerű, vagy kötelezően végrehajtandó műveletekkel foglalkoztam. Azok várható hatásival, esetleges buktatóival. Végső összegzésként el kívánom mondani, hogy a lehetséges gondok mellett is az akác fafaj telepítése jó ötlet. A jó gazda gondosságával végzett munka eredménye nem kétséges. Mindehhez a telepítőknek sok sikert kívánok.

Nagy Imre
okleveles erdőmérnök, erdészeti igazságügyi szakértő

A szakcikk az Agrofórum Szaklap 2021. márciusi lapszámában jelent meg!

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?