Kell-e félni az afrikai sertéspestistől? - Ezt kell tudniuk az állattartóknak

Egyelőre csak vaddisznóknál, de Magyarországon is megjelent az afrikai sertéspestis. A hír hallatán a sertéságazat és a vadásztársadalom minden tagja szinte egy emberként kapott a szívéhez. De mekkora valójában a veszély? Mit érdemes tudni a betegségről, mik a teendők és mire számíthatunk? Többek között erről is szó esett dr. Bognár Lajos országos főállatorvossal folytatott beszélgetésünkben.

- Milyen most a hazai afrikai sertéspestis helyzet? - Az állategészségügyi szakemberek folyamatosan végzik a vizsgálatokat. Több elhullottan talált vaddisznóban is kimutattuk már a vírust, de ezeket mind az első esethez közel, az úgynevezett különösen ellenőrzött területen belül találták. A szakemberek mindent megtesznek annak érdekében, hogy „helyhez kössék” a vírust, de nem zárható ki, hogy további esetek is előfordulnak majd. - Mit tart a legfontosabbnak a betegséggel kapcsolatban? - Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy az ASP az emberre nem veszélyes, kizárólag a vaddisznókat és a házi sertéseket betegíti meg. A betegség megjelenése azonban komoly gazdasági kárt jelent a vadásztársadalom, de legfőképp a sertéságazat számára. Maga a vírus rendkívül ellenálló, megfelelő körülmények között akár évekig is fertőzőképes marad. Nincs se gyógykezelés, se megelőző vakcinázás ellene. Ráadásul nem csak „természetes úton” terjed, hanem ún. ragályfogó eszközökkel, de akár fertőzött hússal, vagy abból készült termékkel is messzire elhurcolható. Éppen ezért a legfontosabb, hogy a saját szintjén mindenki betartsa a megelőzéshez szükség előírásokat. - Az állattartók esetében mit jelentenek ezek az óvintézkedések? - Alapvetően semmi „újat” nem kell tenniük, de az állategészségügyi előírások pontos és folyamatos betartása kulcsfontosságú jelenleg. Ide tartozik többek között, hogy ha a település külterületén tart valaki sertéseket, akkor erősítse meg a kerítést, hogy a sertések a vaddisznókkal még véletlenül se tudjanak közvetlen érintkezni. Figyeljenek rá, hogy vaddisznók által megdézsmált takarmányt ne adjon senki a sertéseinek- De, ha már a takarmányról van szó, nem szabad elfelejteni, hogy az unióban szigorúan tilos élelmiszerhulladékkal, vagy közismertebb nevén „konyhai moslékkal” etetni az állatokat. Ez csak néhány példa, a Nébih honlapján részletesen megtalálhatóak a megelőzést szolgáló legfontosabb intézkedések listája. [caption id="attachment_53558" align="aligncenter" width="600"]

Dr. Bognár Lajos helyettes államtitkár Vidékfejlesztési Minisztérium

Dr. Bognár Lajos helyettes államtitkár, Agrárminisztérium[/caption] - Mikor gyanakodjon az állattartó? Milyen tünetekre kell leginkább odafigyelni? - A betegség tünetei a fertőződést követően néhány (3-15) nappal alakulnak ki és elég változatosak lehetnek, de szinte minden esetben magas (40°C feletti) lázzal járnak. Az állatoknál emellett bágyadtság, étvágytalanság, gyengeség, bizonytalan mozgás, majd hirtelen elhullás tapasztalható. Szintén előfordulhatnak vérzések test szerte a bőrön, a bőr lilás elszíneződése, hányás, véres-habos orrfolyás, vércsíkos vagy véres hasmenés, esetleg vetélés. A vírusra minden korcsoport fogékony. A letalitás akár 100%-os lehet, azaz szinte kivétel nélkül elpusztulnak a megbetegedett állatok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tömegesen betegszenek meg, mert a vírus egy sertésállományon belül viszonylag lassan terjed. Emiatt is nehéz a betegség megjelenésének korai észlelése egy gazdaságban, hiszen az elhullás nem minden esetben fog látványosan megnövekedni. És éppen ezért kiemelten fontos, hogy az állatok megbetegedését, vagy váratlan elhullását minden állattartó haladéktalanul jelentse be a településen dolgozó állatorvosnak vagy akár a Nébih zöldszámán (06-80/263-244). - Mire számítsunk, ha a vaddisznók után házi sertéseknél is megjelenik a betegség? - Az állategészségügyi szolgálat mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédjük a sertésállományt. Bízom benne, hogy ebben a fontos munkában az állattartók is partnereink. Ha a megelőzés mégsem sikerülne, akkor még szigorúbb intézkedésekre lehet számítani. Első lépésként az érintett gazdaságban található valamennyi sertést a hatóság felügyelete mellett leölik, a hullákat, állati eredetű termékeket és betegség közvetető anyagokat ártalmatlanítják. A gazdaságban a kiürítés után szigorított fertőtlenítést kell végezni. Az érintett gazdaság körül minimum 3 km sugarú ún. védőkörzetet, és minimum 10 km sugarú ún. megfigyelési körzetet jelölnek ki a szakemberek, ezek lesznek a korlátozás alatti területek. És még hosszan sorolhatnám az ilyen esetben előírt, kötelező hatósági intézkedéseket, de egyelőre úgy gondolom, hogy a megelőzésre kell koncentrálnunk, az állattartóknak is az erre irányuló teendőkre kell összpontosítaniuk. - Arra azért térjünk még ki egy szóval, hogy lesz-e kártalanítás? - Természetesen. A leölt állatokért a tulajdonos részére az államtól kártalanítás jár. Ennek azonban feltétele a hatósággal való együttműködés, illetve az állategészségügyi szabályok betartása. Ha tehát valaki a betegség gyanúját nem jelenti, vagy például a megbetegedett állatot illegálisan tartja, akkor neki nem ját a kártalanítás. - Mit tudna még javasolni az állattartóknak? - Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy legyenek figyelmesek, óvják az állataikat! Az állategészségügyi szabályok többsége nem igényel jelentős befektetést, sem energia szempontjából, sem anyagi szinten. Tájékozódjanak a Nébih tematikus honlapján, kérdés esetén konzultáljanak az állatorvosukkal, ha pedig a legkisebb gyanújuk is felmerül, akkor haladéktalanul jelentsék! A hatósági állatorvosok mindent megtesznek a megelőzésért, de a sikerhez az állattartók támogatása és felelős magatartása is nélkülözhetetlen. (NÉBIH)