Hol volt, hol nem volt erdő

kiczko_holvol_2Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy akácerdő nem messze Farmostól egy patak mentén. Egykor szép akácos volt, nagy fatömeggel.

– A TSZ gondos gazdája volt, míg nem „kiosztották” az erdőt – meséli Marika néni, aki most az erdőgazdálkodó és a 20 erdőtulajdonos egyike.

– Amikor megkaptuk az erdőt, annyit tudtunk, hogy a patakparton van 40 hektár osztatlan közös terület. Nem tudtuk mi azt pontosan, hogy hol van, meg hogy mennyi az a 40 hektár. Akkor még élt édesapám, aki járatos volt a földügyekben, és nem hagyta nyugodni az erdőtulajdon – folytatja a történetet a néni.

– Egyszer addig nyaggatott, mígnem autóval kivittem, és büszkén mutattam neki, hogy milyen az erdőnk. Erre édesapám kikelt magából, hogy amit mi 40 hektárnak gondolunk, az csak alig 15. Ekkor már évek óta minden télen zúgott a fűrész a szomszédos akácosban, ekkor mérettük ki földmérővel a helyrajzi szám határait.

– Bizony, szegény apámnak igaza volt, a szomszéd akácerdő is a miénk. A szomszéd akácerdő, amiből az akkori erdész tűzifát árult. Az erdő közepén készült lékben kényelmesen elfért 3-4 autó is futóval, oda lehetett menni a fáért. Szégyen, nem szégyen, még én is vettem abból a tűzifából. A saját erdőmből! Az erdész még számlát is adott hozzá – meséli hosszasan Marika néni a történetet, közben azért előkerül 1-2 unoka fényképe is.

Az ügy persze bíróság elé került, és az erdésznek vissza kellett fizetnie a fa árának egy részét a tulajdonosoknak. Annyit, amiről számlát adott, ennyit tudtak rábizonyítani. Marika néninek pedig maradt a felújítási kötelezettség. Ugyanis az erdőtörvény előírja, hogy ha egy erdőt kivágnak, 2 éven belül újra kell ültetni azt (ezt nevezik erdőfelújításnak).

Az akác természetes úton felújítható. A műveletet gyökérszaggatásnak hívják, és sokkal olcsóbb, mint a teljes talajelőkészítéssel (tuskózás-mélyforgatás-ültetés) történő erdőfelújítás. A területen megtörtént a gyökérszaggatás. Természetesen, ahol több éve kivágták az akácfákat az életképtelen tuskók nem tudtak megfelelő mennyiségű akác újulatot produkálni. A terület egyes részein jól sarjadt az akác, de azokat két egymást követő évben is a késői fagyok tizedelték meg, teret adva ezzel a nyugati ostorfának (vagy ahogy Marika néni hívja: sommeggynek).

kiczko_holvol_1

kiczko_holvol_2
Félig dzsungel, félig kopár pusztaság. Valahogy így nézett ki az erdő, amikor megkerestek a feladattal, hogy tegyük rendbe. Mivel a terület közvetlen közelében egy jó növekedésű nemesnyár erdő található – és egy patak mellett fekszik – kitaláltuk, hogy akác helyett ültessünk bele nemesnyarat. Ehhez azonban termőhelyfeltárási szakvéleményt kell készítenünk. A laborvizsgálati eredmények készen vannak, és úgy fest, alátámasztják, hogy a terület nyárfa ültetésére alkalmas.

kiczko_holvol_3
Amíg az engedélyezés zajlik, letakarítjuk a területet. Levágjuk az ostorfát és az akácot, kupacoljuk, elégetjük. Ezután tuskózunk, szántunk és ültetünk.

kiczko_holvol_4

 

Saját nevelésű csemetével erdősítünk, és bízunk abban, hogy őszre egy gyönyörű kis nyaras lesz a területen, ami visszaadja Marika néninek és a többi 19 erdőtulajdonosnak a hitet, hogy nem minden erdész gazember.

kiczko_holvol_5

Kiczkó Mónika

kiczko_monika

 

 

Kövesd a Kiczkó – alföldi magánerdő Facebook oldalt minden nap! >>>

Alföldi magánerdő blog >>>

 

 

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?