Luzsi József: Egy magán-erdőgazdálkodó soha nem lehet pesszimista (+VIDEÓ)

megosz_25Az október elején megrendezett MEGOSZ Nagyrendezvényen a szervezet elnökével, Luzsi Józseffel a készülő vadgazdálkodási törvényről és a módosuló erdőtörvényről is beszélgettünk. Mindezek mellett szóba került a közfoglalkoztatási program is, amelyből a jelenlegi állás szerint a magánerdők kikerülnek. A szakember szerint ugyanakkor egy magán-erdőgazdálkodó soha nem lehet pesszimista.

Erdő-Mező: Beszédében említette, hogy a rendezvényre egy kívánságlistát állított össze. Milyen részei, pontjai vannak ennek?

Luzsi József: A kívánságlista több összetevőjű, mint ahogy a vadászati- és erdőtörvény is. A jogszabályok változtatása kapcsán a jogi feltételrendszerét lehet megteremteni annak, hogy hatékonyan tudjunk dolgozni az erdőben, és az erdő valóban az erdőgazdálkodók örömére és hasznára legyen.
Az erdőtörvényben olyan egyszerűsítéseket kell elvégezni, ami működőképessé teszi azt. Vissza kell állítani a szakirányítási rendszert, illetve egy olyan közeget kell kialakítani, amiben eredményesen lehet dolgozni, és ahol nem elsődlegesen a büntetés kiszabása a cél. Ez a magánerdők esetében különösen fontos, mert szerintem a sajátját mindenki jól csinálja. Én soha nem az erdészeti hatóságok elvárásainak megfelelően szeretem elvégezni a munkámat. Én magamnak és a családomnak csinálom ezt, hiszen ebből szeretnék megélni, ahogy azok az emberek is, akik az erdőmben dolgoznak.
Az erdőtörvénynek tehát ezen szempontok szerint kellene működnie. Nem korlátozni kell, hanem hagyni a dolgozni vágyó kezet.

Erdő-Mező: Ez vonatkozik tehát az erdőtörvényre. De mi a helyzet a vadgazdálkodási törvénnyel?

Luzsi József: A vadászati törvény esetében lényeges a tulajdon érvényesülése. De fontosnak tartjuk azt is, hogy olyan vadgazdálkodási egységek jöjjenek létre, akik a vadászatba pénzt akarnak fektetni, akik a vadállomány fenntartása érdekében áldozni tudnak, és valóban gazdálkodnak. Tehát igazából nem is vadászati, sokkal inkább vadgazdálkodási törvényről kell beszéljünk.

Erdő-Mező: A vadkár kérdése is napirendre került a szakmai nap során…

Luzsi József: A vadkár esetében a jövőben nagyobb lesz a tűrésértéke a földtulajdonosoknak. Eddig 5%-ot kellett elviselni, mostantól viszont az arány 10%. Ez a tulajdonosok, erdőgazdálkodók körében nem volt népszerű, a legtöbben sokallják ezt a 10%-ot. Remélhetőleg fog még csiszolódni a törvény.

Erdő-Mező: Ahogy közelednek az első kiírások, egyre többet lehet hallani az erdészeti támogatásokról is.

Luzsi József: Egy nagyon lényeges dolog. Ezeket a forrásokat az erdőre kell fordítani, hogy az erdőtulajdonosokat, gazdálkodókat és a vidéken élőket szolgálja. Fontos ez azért is, hogy olyan közcélú fejlesztések tudjanak megvalósulni, amivel az erdő a közcélokat is szolgálhatja. Gondolok itt például az erdőtelepítésre, amivel a saját környezetünket tesszük szebbé, ápoltabbá, amelynek segítségével harcolunk a klímaváltozás ellen. De ezeknek a forrásoknak a segítségével tudjuk kialakítani a konkrét közcélú berendezéseket, létesítményeket. Én azért kívántam mindenkinek jó egészséget és jó munkát a beszédemben, hogy az erdő ezeknek a funkcióknak eleget tehessen, és úgy tudjuk szolgálni a közjót és a mi magunk érdekeit is, hogy a saját és a társadalom megelégedésére is büszkén rendezhessünk ehhez hasonló programokat, ahol pozitívan tudjuk megmutatni magunkat.

Luzsi József a MEGOSZ 2015-ös rendezvényén

Luzsi József a MEGOSZ 2015-ös rendezvényén

Erdő-Mező: Komoly problémaként vetődött fel, hogy a közfoglalkoztatási programból kikerülnek a magánerdők.

Luzsi József: Az elmúlt vidékfejlesztési ciklus során a magán-erdőgazdálkodók nagy értékben hoztak létre közcélú létesítményeket. Ezek kilátók, tűzrakó helyek, pihenők, és még sorolhatnám. Az ilyen közjóléti létesítményeket azonban nem elég kialakítani, megépíteni, azoknak a karbantartása is fontos feladat. Hiába hoztuk létre ezeket támogatásból, a fenntartásuk már a gazdálkodót terheli. Ebben pedig mindezidáig óriási szerepe volt a közfoglalkoztatási programnak. Most viszont úgy néz ki, hogy ebből a magánerdő kikerül. Én remélem, hogy a döntéshozók be fogják látni, hogy a magánerdőt nem lehet ilyen helyzetbe hozni, és hogy a megteremtett értékeket meg is kell őrizni, a rendezett környezetet meg kell teremteni. Úgy gondolom, hogy az ilyen rendezett környezet pedig rendezett embert fog szülni. Ebben pedig a közfoglalkoztatási programnak nagy szerepe volt eddig.

Erdő-Mező: Beszéltünk sok mindenről, de összességében optimisták vagy pesszimisták lehetnek a magán-erdőgazdálkodók?

Luzsi József: Egy magán-erdőgazdálkodó soha nem lehet pesszimista. Aki erdővel foglalkozik, az soha nem a mára gondol vagy a holnapra, hanem hosszan-hosszan előre. Úgy szoktam mondani, hogy a magánerdőnek régmúltja van, kezd jelene lenni, és majd a jövője fogja meghatározni. És itt a jövő 20-50-100 évet jelent. Ezért is gondolom úgy, hogy egy magánerdős soha nem lehet pesszimista. Mi mindig optimisták vagyunk, és hiszünk benne, hogy a családunknak majd megélhetést fog jelenteni az erdő. Mi, erdőgazdálkodók mindig a jövőt tervezzük, és ez csak optimizmussal lehetséges.

(Gribek DánielErdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?