A ló utoléri a szekeret – Tudományos eredmények a folyamatos erdőborításról

silva_naturalis_1November 26-án, Sopronban rendezték meg a „Silva naturalis – A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata” című projekt záró konferenciáját.

Mint arról már korábban beszámoltunk, a két éves futamidejű, 390 millió forint költségvetésű programban a Nyugat-magyarországi Egyetem, az Erdészeti Tudományos Intézet és a Pécsi Tudományegyetem közös munkája révén egy olyan hosszú távú kutatást alapoztak meg, amely rendkívüli alapossággal keresi a választ a folyamatos erdőborítás legfontosabb kérdéseire.

A konferencia során számos előadó kiemelte, hogy az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni a pályázat csekély időtartamát, amely a szálaló erdőben lezajló természetes folyamatok időléptékéhez mérten valóban nem sok. Azonban az alapokat sikerült lefektetni, így kitartó, következetes munkával és odafigyeléssel később lehetnek 80-100-150 éves adatsoraink is az erdőben lejátszódó folyamatokról. Ennek ellenére már most rendelkeznek olyan eredményekkel, amelyek közvetlenül átültethetők a gyakorlatba, vagy továbbgondolkodásra késztethetik azokat az erdőgazdálkodókat, akik a szálaló-, átalakító- vagy a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódokat választják, vagy akikre ezt rákényszerítik.

A sajtótájékoztatón és a munkacsoportok előadásai során is elhangzott mindaz, ami a téma fontosságát támasztja alá, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy bizonyos helyzetekben ez a három üzemmód „kötelező alternatíva” a gazdálkodásunk során. A kutatók elsősorban olyan erdőterületek esetében ajánlják a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek használatát, ahol egyszerre cél a faanyag hasznosítása, az élőhelyek védelme és a közjóléti funkciók ellátása. Már az első két év után bebizonyították, hogy a szálaló erdőben magasabb a növény és rovarfajok száma és egyedszáma, tehát gazdagabb az életközösség. Ez a végvágott területek hiányával, a tarvágás nélküli erdőképpel párosulva lassan megkerülhetetlen szempont lesz az állami erdők egy részében. De kihangsúlyozták, hogy a kultúrerdőkben marad a „vetés-aratás” elve, a gazdaságossági szemlélet, a kettő viszont nem zárja ki egymást (egyes erdészeteknél már bebizonyosodott, hogy gazdaságosabb szálalni – a szerző megjegyzése).

silva_naturalis_2

A pályázat remek alkalom volt a gazdálkodó-tudós együttműködések kialakulására is. Ez nem újkeletű, hiszen folytak már korábban is ilyen irányú kutatások állami erdőben. A nagyszabású program tovább mélyítette a meglévő kapcsolatokat és újakat alakított ki, így napjainkra elérjük, hogy a „lovak lassan utolérik a szekeret”. A szálaló üzemmód kapcsán ugyanis világosan látszott az, amit többen is megjegyeztek előadásuk során: „a szekér megelőzte a lovat”, azaz a gyakorlatban már évek óta akár üzemi méretben is alkalmazták azt, ami tudományosan még nem állt biztos lábakon.

Nézzük a pályázat azon eredményeit, amelyek akár az őszi-téli munkák során már idén alkalmazhatók erdeinkben. Az egyik, és talán legfontosabb eredmény az, hogy elő kell készíteni lékjeinket. Megfelelő mennyiségű és minőségű újulatra szabad csak léket bontani. A lék mérete akkor ideális, ha az nagyjából 300 négyzetméter. Ez a kettős szempont tűnik egyelőre a legbiztosabb fogódzónak. A kutatók eredményei alapján elsősorban a lékméret befolyásolta a lékben lejátszódó folyamatokat. A 300 négyzetméternél nagyobb lékekben már jelentős hatása volt az időjárási szélsőségeknek. Kimutatták továbbá a vad szelektív rágásának hatását, amely a léken belül a főfafajok javára dolgozik. Ez szintén nem új eredmény, de megerősíti a korábbi, ilyen irányú kutatásokat (Ennek kihasználása lehetne a jövő útja, a vadlétszám apasztás mellett, ezzel későbbi cikkeinkben részletesen foglalkozunk majd – a szerző megjegyzése).

Az egyik fő kérdést is érintették a kutatók, miszerint bizonytalan a fiatalkori ágtiszta törzshossz megőrzése idős korra. A jelenlegi helyzet megosztja a szakmát. Van, ahol az igazi értéket hordozó törzshossz ágtiszta szálaló erdőben, így az adott gazdálkodónak csak ennyi számít. A konferencián megtudtuk, hogy ausztriai magánerdőkben nem szálalnak, pontosan az ágtiszta törzshossz kérdése okán. Ennek további vizsgálata szükséges, esetleges módszerek tesztelése, gazdaságossági számítások elvégzése várható.

silva_naturalis_1

A rendezvényen Gál János bemutatta azt a fejlesztést, ami szintén elérhető a jelen gazdálkodói számára. Ez a Sibyla-modell. Az interneten szabadon hozzáférhető és ingyenesen letölthető modell segítségével modellezni tudjuk a beavatkozásaink hatását a jövőre nézve. Egy pontosan felmért vagy kitalált erdőterület esetében (rögzített koordináták, mellmagassági átmérő, esetleg koronaalak) virtuálisan vághatunk ki faegyedeket, modellezhetjük a lékek hatását, a gyérítéseinket. Ez lesz a jövő, amikor büntetlenül kipróbálhatjuk a fahasználatok következményeit.

A pályázat hat kötetben jelentette meg a legfontosabb ismereteket és eredményeket a folyamatos erdőborítással kapcsolatban, amelyek szintén elérhetőek a gyakorlat számára. Az út, amin a szakma elindult, szabad, és csak tőlünk függ, hogy egymást segítve haladunk-e rajta. Keresnünk kell a módszereket, tesztelni őket, és következetesen folytatni azokat a kísérleteket, amelyek több évtized múltán adhatnak csak választ a kérdéseink egy részére. Azonban a mi felelősségünk használni és beépíteni a gazdálkodásba azon eredményeket, melyek eddig rendelkezésünkre állnak.

(Hajdu Márk – Erdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?