Szenvedélyes vadász és fordító

disznok_vadaszkonyvAugusztus végén jelent meg Siegfried Erkel harmadik olyan vadászati témájú könyve, amely magyar nyelven is kiadásra került. A két utóbbit Hopp Eszter fordította. A Zalaerdő Zrt. kanizsai központjának vadászati üzletkötője maga is szereti a természetet és korábban sokat vadászott.

Egyik őse az egyiptomi alkirály főlovásza volt (mint azt szenvedélyes családfakutató nagybátyjától egyszer hallotta), s ez frappáns válasznak tűnt, amikor az egyetemi felvételin arra kérték, nevezzen meg akár egyetlen ősét, aki nem vadász volt. De, félretéve a viccet, anyai ágon egészen Kaán Károlyig, a legnagyobb magyar erdészig vezethető vissza a rokoni kapcsolat. A „tősgyökeres” magyar család amúgy apai ágon osztrák, anyai ágon német és francia vérvonalból fakad.

– Berzencén születtem, majd rövid kanizsai tartózkodás után Szentpéterföldén nőttem fel, ahol erdészetvezető édesapámat és bátyámat eleinte félve ugyan, majd egyre nagyobb élvezettel kísértem el a vadászatokra – emlékezett vissza. A lőtt vad mindennapos látvány volt az erdészeten, azt hamar megszokta, aztán amikor 18 éves korában édesapja meglövette vele Nován élete első őzbakját, azt is megtanulta, hogy milyen az, ha a vadászaton nemcsak néző valaki. Addig csak konzervdobozokra, üres üvegekre lőtt nagy ritkán.

– Nem tudtam, mi legyek. Apu nem tanácsolta, hogy nő létemre én is erdőmérnöknek tanuljak, viszont semmi máshoz nem volt kedvem. Harmadikos gimnazista koromban apu egyik munkatársa beszélt rá, hogy mégis vállaljam, így bátyámmal szinte együtt végeztük az egyetemet. Pedig valóban nem könnyű a nőknek a férfiak közt helytállni – mondta nevetve Hopp Eszter. Példaként azt említette, hogy egyetlen egyszer lőtt egy hajtásban három disznót, és mivel nem volt több tölténye, helyet cserélt baloldali szomszédjával, aki addig még lövést sem tett. Ennek úgy ment híre: „Az Eszter megijedt és elfutott!”. Egyszer pedig a baki tsz-től kért egy olyan traktort, ami összetolta volna a vágástéren a levágott ágakat. Ezt úgy hallotta vissza, hogy megsüllyedtek a Gaz kocsival az erdőben. Pedig sohasem süllyedt meg Uazzal, sőt, egyszer kihozta a kollégája által otthagyott, mély hóba csúszott autót. Erre pedig az volt a „válasz”: az nem létezik!

– Első munkahelyem a csömödéri fűrészüzemben volt, onnan kerültem Bakra, ahol nagyon szerettem dolgozni és lakni. A „kertemben” kezdődött az erdő, gyakori látogatóim voltak a sünök, a pelék, róka is jött barackot lopni, őzbak is pihent az ablakommal szemben. Kanizsai munkám első évében még Bakról jártam be naponta, esténként, amikor már közeledtem, úgy éreztem: megérkeztem a béke szigetére.

Az elejtett vadakhoz visszatérve, az első őzbakot aztán több is követte. Egyszer a kislánya úgy mutatta be a lakásukat a barátaiknak, hogy karjával körbe intett: „És ezt a sok száz vadat mind anyu lőtte!”

disznok_vadaszkonyv

– Biztos voltam benne, hogy még száz sincs az, de azért megszámoltam, és meglepődve jöttem rá, hogy a kerek, ünneplős, századik helyre az Afrikában lőtt kafferbivalyom került – mondta.

Ezen kívül lőtt már többek között nagy kudut, oryxot, jávor antilopot, sőt, siket- és nyírfajdot is. Lakásának falain alig akad már üres hely. Azonban miután megszületett a kislánya, és bekerült a kanizsai központba, egyre ritkábban jutott ki vadászni. Szabadidejében sem szeret tétlenül ülni, így telente, amikor a kertben már nem lehetett dolgozni, kézimunkázott (kötött, horgolt, hímzett), majd jött a fordítás.

– Nem tartom magamat szakfordítónak. Vadász vagyok, ismerem a vadász szaknyelvet és tudok németül – emelte ki. Németül párja révén tanult meg, aki természetesen vadász, és csak nagyon kevés szót tud magyarul. A családban csak a lányuk nem választotta a szülők hivatását, bár rengeteget járt velük vadászni.

– Amikor gyesen voltam a lányommal, akkor a bátyám német nyelvtanfolyamra járt és sokszor átjött hozzám, hogy segítsek neki. Ekkor gondoltam rá, hogy én is megpróbálom a nyelvvizsgát. Sikerült is megszereznem – mondta.

A fordítás gondolata 2003-ban vetődött fel az akkori vezérigazgató, Feiszt Ottó fejében, aki rengeteget olvas és gyűjti a könyveket. Először gróf Károlyi Lajosnak az Egy élet a vadászatért című könyve került terítékre. A gróf olyan világhírű apróvad-vadászatokat rendezett Tótmegyeren, melyeknek eredményeit még indiai maharadzsák is számon tartották.

– Ottó azt javasolta, hogy hárman fordítsuk le a könyvet. Munka után télen, amikor a sötétben úgysem lehet kint semmit sem csinálni, igen alkalmas az idő az ilyen munkára, mert nem csak nyelvtudás kell a fordításhoz, hanem türelmes „ülőke” is: bizony, hosszú órákat kell ülni és írni. Novemberben nekiveselkedtem tehát, és egyszercsak azt vettem észre, hogy szinte az egész könyvet lefordítottam egyedül. Két férfikollégám végül nem is fordított semmit. Aztán rendszer lett belőle, hogy a Zalaerdő évente megjelentet egy könyvet. Ottó hozta az ötleteket, hogy mely könyvet kellene magyarul is elérhetővé tenni – meséli Hopp Eszter.

Azóta új vezérigazgató lett, de a fordítás maradt. Az osztrák vadásztól, Siegfried Erkeltől a Bakok! című könyvet ültette át magyarra. Idén pedig a Disznók! című kötetet fordította le alig négy hónap alatt. Ezt Sohollárban, a Zala Megyei Vadászati Évadnyitón mutatták be. A Zalaerdő Zrt. kiadásában megjelent könyv 59 fejezetben foglalja össze Siegfried Erkernek a vaddisznókról szerzett ismereteit, a vadászati módoktól egészen a vadhús elkészítéséig.

Most pedig ismét közeledik a tél… Reméljük Hopp Eszter újabb fordítással gyarapítja a magyarul elérhető, külföldi írók tollából származó vadászati irodalmat.

(Varga Mónika – kanizsaujsag.hu)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?