WWF: a gazdálkodóknak és a természetvédelemnek közösen kell megoldania a hód-problémát
Az eurázsiai hód hazánkban védett, őshonos faj, amely Magyarországon 20 éve ismét jelen van. Ez alatt az időszak alatt fel kellett volna ismerni, hogy a hódok ismét részei a hazai állatvilágnak, tevékenységük károsnak vélt hatásait pedig a gazdálkodóknak és a természetvédelemnek közösen kell megoldania.
Kapcsolódó cikkünk:
Egyre több a hódok okozta erdészeti kár a Kisalföldön
Ennek ellenére károkozásukról szóló negatív, támadó hírek és vélemények egyre gyakrabban kerülnek a figyelem középpontjába. A WWF javaslata szerint az Ausztriában és Németországban alkalmazott megoldásokat kell a hazai viszonyokhoz adaptálni.
Az eurázsiai hódok Magyarországon az emberi beavatkozások miatt az 1800-as években kipusztultak. A mértéktelen vadászat, a folyóparti élőhelyek jelentős átalakítása oda vezetett, hogy egész Európában drámaian lecsökkent az állományuk, és mindössze 1000 példány maradt fenn a kontinensen. A levadászott állatok prémjét hasznosították, a hódpézsmát, vagy castoreumot pedig gyógyító hatású készítményként használták, és mágikus erőt tulajdonítottak neki. Nem voltunk messze attól, hogy a kontinensről végképp eltűnjön ez a faj.
A hódok eltűnését az akadályozta meg, hogy a természetvédők felismerték a veszélyt és hód-visszatelepítési programokat indítottak. Magyarországon az egyetlen sikeres emlős-visszatelepítést a WWF Magyarország végezte, és a hódokhoz kötődik. A szervezet 12 év alatt összesen 234 egyedet telepített vissza Gemencen, a Közép-Tisza mentén, a Dráva mellett és a Hanságban. A betelepített egyedek száma a Hanságban volt a legkevesebb - összesen 20 példány -, mert ide és a Szigetközbe Ausztria felől a Dunán a természetes bevándorlás is megkezdődött.
Ha egész évben kellő mennyiségű víz van a folyókban és patakokban, valamint megfelelő mennyiségű a táplálék, akkor a hódok szaporodása várhatóan mindenhol megkezdődik. Viselkedésükre azonban az a jellemző, hogy a vízpartoktól 20-25 méternél távolabbra nem merészkednek el, és itt gyűjtik be táplálékukat. Vízfolyásaink a 20. század elején befejeződött folyószabályozások óta rendkívüli mértékben szabályozottak, és vizeink menti keskeny sávban is gazdálkodás kezdődött meg. A folyók és patakok jó ökológiai állapotának ugyanakkor egyik kulcsa, hogy nem keskeny csatornaként szabályozva folynak, hanem megfelelő szélességet biztosítva hagyjuk élni a vizesélőhelyekben és galériaerőkben gazdag parti sávot. Ilyen, ideális vízpartokon a hódok az emberi érdekeket nem háborgatva élhetnének, de a helytelen emberi területhasználat miatt ez nagyon kevés helyen valósul meg.
A több mint 20 éve jelenlévő hódok illegális vadászata szerencsére nem jellemző hazánkban, de élőhelyének háborgatása egyre gyakrabban előfordul. A hódok két évtizedes jelenléte elegendő lett volna arra, hogy akik elterjedésüket károsnak tartják, azok a probléma kezelését kezdeményezzék. Erre azonban a WWF Magyarország ismeretei szerint átfogó keretek között nem került sor. Továbbá fontos megjegyezni, hogy a hódok nincsenek mindegyik hazai élőhelyükön elszaporodva. Ha a Hanságban és a Szigetközben sikerül megoldásokat találni a valós problémákra, akkor az később az ország más részein is alkalmazható lesz, ha ott is szaporodásnak indul az állomány.
A WWF Magyarország a telepítések befejezését és a rendszeres megfigyeléseket követően a kezelési lehetőségekről is vizsgálódott. Sok nemzetközi példát bemutató kiadványt állított össze (, mely a hazai hódkezelés egyik alapja lehet. A közlejövőben a WWF Magyarország erről szakmai egyeztetéseket kezdeményez, hogy elejét vegye a tévhitek elterjedésének és az indokolatlan rémhírek megjelenésének.
(wwf.hu)
