Vágásbecslés – magasságmérés nélkül
A Mecsekerdő Zrt. megbízásából egyváltozós függvényen alapuló, magasságmérést nem igénylő vágásbecslési rendszert dolgoztunk ki a NÉBIH Erdészeti Igazgatósága faállomány növekedési adatai (FNM), illetve a szisztematikus erdőleltározási (NFI) adatainak felhasználásával, a Mecsekerdő Zrt. által meghatározott öt területi egységre, illetve a területi egységeken belül az adott körzetre leginkább jellemző 5–7 meghatározó fafajra, illetve fafajcsoportra.
A módszer a már régóta használt, ún.„fatömeg-görbés” köbözési módszeren alapul. (A bajor erdőrendezők már a XIX. század közepétől, Magyarországon pedig a XIX. század végétől alkalmazták az erdőbecslési munkák során.) Egy meghatározott szempontok szerint kiválasztott mintafa-csoport mintafáinak térfogatát kell függvényesíteni azok mellmagassági átmérőinek függvényében. Ezt követően az álló fák köbözéséhez e módszer alkalmazásával elegendő a terepen csak a fák mellmagassági átmérőjét megmérni, és ebből kiszámítható azok térfogata.
A magasságmérés elhagyása jelentős mértékben csökkenti a terepi adatfelvételi munkákra fordított időt (és ennek következtében: a költségeket), valamint kiküszöböli a téves magasságmérésekből fakadó hibákat.
Az utóbbi időben az egyváltozós függvénnyel történő becslés – Palotay István nyomdokait követve – elsősorban a szálaló, illetve az átalakító üzemmódú faállományok, erdőtömbök esetén terjedt el, az Erdészettudományi Közlemények 2012/1. számában közölt cikkünkben ismertetett, erdészeti nagytájakra kidolgozott tarifa-rendszer alapján. A szálaló, illetve az átalakító üzemmódok esetén nem annyira az élőfakészlet, mint inkább a növedék meghatározása a fontosabb. Erre a célra mindenképpen alkalmas az egyváltozós becslési eljárás.
A vágásos üzemmódú erdők esetén a gazdálkodó az előhasználatokat, illetve a véghasználatot megelőzően vágásbecslést végez, amelynek során meghatározásra kerül a használat során kikerülő bruttó fatérfogat. E munkák során magasságmérés szükséges, mivel a köbözés kétváltozós módszerrel (Sopp-tábla, Király-függvény) történik. Pontos magasságmérés esetén e módszer kétségkívül kisebb hibaszázalékkal adja meg a bruttó fatérfogatot, ám a magasságméréskor ejtett esetleges hibák viszont jelentős hibához vezethetnek az élőfakészletben.
Részint ezeknek az esetleges hibáknak a kiküszöbölése, részint pedig a vágásbecslésre fordított terepi munka csökkentése vetette fel az igényt a vágásos üzemmódban is alkalmazható olyan vágásbecslési módszer kidolgozására, amely nem igényel magasságmérést.
A fentebb említett cikkben közölt függvény-rendszer kisebb módosításával a megbízó által megadott területi egységekre és fafajokra (fafajcsoportokra) helyi tarifarendszert dolgoztunk ki, amelyet egy, a MS Excel táblázatkezelővel könnyen kezelhető algoritmusba illesztettünk. Az érdeklődők a módszer, illetve az algoritmus részleteiről a Mecsekerdő Zrt-.nél, illetve a szerzőktől kaphatnak részletesebb ismertetést.
Kolozs László, NÉBIH Erdészeti Igazgatósága, osztályvezető
Solti György, NÉBIH Erdészeti Igazgatósága, nyugalmazott főerdőtervező
Dr. Veperdi Gábor, SE Erdőmérnöki Kar EVGI, nyugalmazott egyetemi docens
(NÉBIH)
