Ültetvények miatt tűnhet el a piacról a székely erdők havasi áfonyája

Székelyföld híres erdei gyümölcsének, a havasi áfonyának a helyét átvette a bogyós gyümölcs termesztett változata. Ma már két-három hektárnyi területen termelik meg azt a mennyiséget, amelyet több száz hektár erdőből gyűjtenek be a szedők. Az új romániai slágernövény nagy mennyiségben jelent meg a magyarországi piacokon is „erdélyi áfonyaként”. Holott nem egészen az.

Aki nyáron a Székelyföldre látogat, az utak mentén jó eséllyel találkozik gombát és erdei gyümölcsöket kínáló árusokkal. Azt már kevesebben tudják, hogy az alkalmi árusok által bonyolított kereskedelem jórészt illegális, mert a romániai törvények szerint az erdőből csak saját fogyasztásra lehet gyümölcsöt vagy gombát gyűjteni. A nagyobb mennyiségben leszedett árut be kellene adni az erdő tulajdonosának, a közbirtokosságoknak vagy az állami erdészeti igazgatóságnak, hogy erre szakosodott cégeiken keresztül értékesítsék azt. Az erdészeti törvény előírása valójában csak papíron létezik, aminek a székelyföldi közbirtokosságok látják a kárát. Az illegális kereskedelemmel több tízezer hektárnyi erdő jól hasznosítható gomba- és gyümölcskínálata tűnt el nyomtalanul az elmúlt években. A vadon termő, kiváló minőségű növényi felhozatal egy része alkalmi árusok révén cserél gazdát, a másik részét illegális gyümölcskereskedők vásárolják fel a helybéliektől, míg a termés helyben maradó hányadát a tulajdonosi jogokat gyakorló közbirtokosságok fizetik ki a szedőknek.

Ezt a kacskaringós utat járja be a közkedvelt gyümölcs, a fekete áfonya is, amelyből remek gyümölcslevek és -ízek készülnek, de frissen fogyasztva is kiváló. A székelyföldi erdők termékét két-három helyi cég dolgozza fel és értékesíti, közülük a legnagyobb a Zetelaki Közbirtokosság által 2012-ben létrehozott gyümölcsfeldolgozó üzem. A Székelyudvarhelytől 12 kilométerre működő vállalat húsz közbirtokosság több tízezer hektárnyi erdejéből gyűjti be a gombát és az erdei gyümölcsöket. Ilyenkor vége a szezonnak, de az üzem folyamatosan termel, mert termesztett áfonyát, málnát és almát is feldolgoz.

A kezdeti elképzelés szerint erdei termékek hasznosítására szakosodtak. A vállalkozás elindítói kiszámították, hogy a székely közösségi tulajdonban levő környékbeli erdőkből akkora mennyiségű nyersanyagot dolgozhatnának fel, amennyi jelentősen növelhetné a közbirtokosság fő tevékenységének számító fakitermelésből származó hasznot. Az üzem vezetője, Bodrogi György szerint a számítás azért nem vált be, mert kiderült, hogy ez a tevékenység önmagában olyan, mint a lottó: vagy bejön, vagy nem.

Mostanában az a legnagyobb gond, hogy amikor szükség van rá, nem találnak szedőket. Több okból sem. Egyrészt nagy a medveveszély: a székelyföldi erdőkben ma már az egyszerű kirándulás is kockázatos, az éhes medvék orra elől leszedni a gyümölcsöt meg végképp az.

Igaz, a szedők hatalmas zajt csapva, csoportosan bóklásznak az erdőben. Amikor éppen vannak erre fogható emberek, Bodrogi György szerint ugyanis sokan inkább a külföldi munkavállalást választják. Ezzel magyarázható az idei szerény mennyiségű, mintegy húsztonnányi feldolgozott fekete áfonya, ami jó évjárásban két hektár területen termesztett bogyós gyümölcs hozama… Nem véletlen, hogy a gyári feldolgozókapacitás növelése érdekében a Zetelaki Közbirtokosság is hozzálátott az országban terjedő málna- és áfonyatermesztéshez.

Az erdőből begyűjtött, illetve a közbirtokosság földjein megtermelt áfonyát az országban értékesítik. Túl kicsi mennyiség ez, hogy exportálni lehessen. Áfonyaültetvényük idén termett először. A cég, amelytől a dugványokat vásárolták, jó években 15 tonnás termést ígért hektáronként. Az első hozam már el is kelt: a helyi üzletek vásárolták meg műanyag dobozos csomagolásban. Ezzel szemben az erdei áfonya teljes mennyiségét már feldolgozták.

Míg két-három évtizede az emberek többsége a havasi áfonyát ismerte Erdélyben, mára nagy piaca lett a termesztett változatnak is. Brassó, Fogaras, a dél-erdélyi Hunyad, illetve több partiumi megyében egymást érik az európai uniós pályázati pénzekből létrehozott áfonyaültetvények. A Székelyföldön egyelőre kevés gazda lát fantáziát benne, de itt is megjelent néhány telepítés.

A Csíkszeredától tíz kilométerre fekvő Csíkborzsován Erőss Endréé az egyik, aki öt esztendővel ezelőtt gondolt egy merészet, és pénzügyi állását hátrahagyva belevágott a bogyós gyümölcsűek termesztésébe. Döntésében nyilván szerepet játszott az elnyert európai uniós pályázat, amelyből három hektárra telepített júniustól szeptember végéig szakaszosan érő áfonyát.

Kérdésemre, hogy miként válik egy irodai munkát végző emberből főállású kertészkedő gazda, Erőss Endre mosolyog: már korábban tervezték a váltást, és amikor erre lehetőség adódott, éltek a lehetőséggel. Előbb az internetről gyűjtöttek be minden elérhető anyagot, majd elindultak tapasztalatokat szerezni erdélyi és külföldi áfonyatermesztőknél.

– Az áfonya prémiumkategóriába tartozó gyümölcs, az év minden szakában jó áron lehet értékesíteni, ezért népszerű a termesztése. Többféle betegség ellen keresik megelőző ,,orvosságként”, de cukor- és szembetegségekkel küzdők is rendszeresen vásárolják

– magyarázza a gazda, akinek az elmúlt években fordult termőre a telepítése.

A hozammal kapcsolatban visszafogott: amikor a szakirodalomban szereplő hektáronkénti tíz-tizenöt tonnás termésről beszélünk, Erőss Endre szerint ezt el kell osztani kettővel. A családban egyelőre tanulják az új kertészeti szakmát, és ha minden csínját-bínját kibogozzák, abban reménykednek, hogy pár év múlva talán elérik a telepítéskor vásárolt cserjék beígért hozamát.

A mezőgazdaság többi ágához hasonlóan itt is a munkaerő a legnagyobb gond: a szeptemberi pityókaszedés idején nehéz napszámost találni Csíkban, aki áfonyát akar szedni. A közel négy hónapos tenyészidő nyárra eső periódusa szerencsésebb a gazda számára, mert ilyenkor nagyobb eséllyel talál munkáskezet. Az értékesítéssel viszont nincsenek gondok: háztól kél el a teljes gyümölcsmennyiség.

Nem csak a faluból, hanem a környező településekről is eljönnek az áfonyakedvelők, akik Csíkban, a havasi áfonya hazájában is szeretik a bogyós gyümölcs termesztett változatát. A gazda szerint ebben szerepet játszik, hogy organikus mezőgazdaságot folytatnak: nem használnak műtrágyát, és lemondtak a vegyi növényvédelemről is. Most folyik a terület biotermesztésbe vétele, így hamarosan megkapják a biotermék-minősítést, ami reményeik szerint új löketet ad az értékesítésnek.

Simon Raul aradi mezőgazdasági szaktanácsadónak a teljes romániai áfonyatermesztésre rálátása van. A népszerű bogyós gyümölcsűek közül kiemelkedő áfonya romániai térhódításának magyarázatát abban látja, hogy a málnával és a szederrel összehasonlítva az áfonya akár egy hétig is eltartható hideg helyen, ami bőven elegendő a nyugat-európai export lebonyolításához, nem csak mélyfagyasztott állapotban lehet szállítani.

– A Romániában termesztett áfonya túlnyomó többségét Németországba, Franciaországba és a Benelux államokba adják el. Nincs olyan megyénk, ahol legalább fél tucat kisebb-nagyobb farm ne működne. Messze vagyunk még Európa legnagyobb áfonyatermelőjének, Spanyolországnak a felhozatalától vagy a szintén nagy teljesítményű lengyelektől, de a romániai piac is jó úton halad

– magyarázza az aradi szakember. Az országban Erdély vezet a bogyós gyümölcsűek termesztésében, az áfonya a dél- és az észak-erdélyi megyékben a legnépszerűbb. Kimutatása szerint fele-fele arányban oszlik meg a hagyományos és a biotermesztésű ültetvények nagysága, exportra viszont a bioterméknek van korlátlan piaca.

Az új slágernövény gyors terjedésének a mozgatórugója egyértelműen az uniós támogatás: aki egy hektárnál nagyobb területen termeszti, a hektáronkénti több tízezer eurós beruházást pályázatokból teremti elő. Simon Raul szerint sok szaporítóanyagot Nyugat-Európából szereznek be az erre szakosodott cégek, közben Erdélyben is megjelentek a jó minőségű dugványokat előállító farmok.
Kérdésemre, hogy a mostanában felkapott termesztett áfonya meddig lesz sikeres, az aradi szakember úgy fogalmaz: ez a nyugat-európai kereslettől függ. Több erdélyi termelő is rájött arra, hogy Spanyolországban a nagy nyári melegek miatt sikeresen termesztett korai fajták – amelyeket májustól szüretelnek – hozzák a legtöbb pénzt, ezek a Partium melegebb vidékein is terjednek.

Az uniós piacokon tényezővé váló termesztett áfonya sikere talán mégsem feledteti el azt a tényt, hogy az igazán értékes erdei áfonya megmarad a székelyföldi erdők kincsének.