Rosszul pozicionált az erdészeti csemetetermesztés - Évértékelő beszélgetés az EESZT ügyvezetőjével
Munkaerőhiány, alacsony csemeteárak, rossz gépesítettség, az öntözés nehézségei, a fagykárenyhítés hiánya, klímaváltozás, az erdőtelepítések visszaesése, a pályázatokból történő kiszorulás, a növényvédelmi lehetőségek beszűkülése… Folytassuk még az erdészeti csemetetermelők problémáit sorolva? Úgy hiszem, a bevezetőben nincsen rá szükség, így is nagyon hosszúra sikerült a lista, ráadásul Farkas Pál, az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács idén megválasztott ügyvezetője sorra vette a gondokat évértékelő beszélgetésünk során. A Globalplant Garden Kft. telepvezetőjével november végén ültünk le a Heves megyei Kálban, hogy visszatekintsünk a 2017-es évre. Gribek Dániel riportja.
Először kezdjük ott, hogy az idén komoly változás történt az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács életében, ugyanis egy új pozíció született a szervezeten belül. Miért volt szükség arra, hogy legyen egy ügyvezető, és hogyan esett rád a választás?
Az elmúlt években jelentősen megnőtt a Terméktanács szerepe, így az a munka is, amit el kell végezni. Kárpáti Béla elnökünk megválasztása óta eredményesen dolgozunk az ágazat problémáinak megoldásán, mostanra pedig szükségessé vált, hogy a szervezet vezetője komolyabb szakmai segítséget kapjon, egyedül ugyanis már nem lehet hatékonyan ellátni minden feladatot. Az ügyvezetői pozíció megszületése tehát ennek köszönhető, a posztot pedig én tölthettem be. 20 éve vagyok az EESZT tagja, a választmányban is sokat dolgoztam már együtt az elnök úrral. Ő megkeresett azzal, hogy tudnám-e vállalni a feladatot, amire azt válaszoltam, hogy bizonyos feltételekkel természetesen igen, megtiszteltetésnek veszem. A Terméktanács küldöttgyűlése végül egyhangúlag elfogadta az elnökség javaslatát. A visszajelzések szerint szerencsés ez a szerkezet, eredményesen tudunk együtt dolgozni a szakma érdekében. A kikötésem az EESZT felé összesen annyi volt, hogy mivel a termelési szezon számomra szent, az őszi-tél időszakban azzal kell kiemelten foglalkoznom, így ilyenkor a Terméktanács ügyeit csak hosszabb határidőkkel tudom végezni, de eddig ez nem okozott problémát. Különben is, telefonon mindenki megtalál.
Néhány perce is volt egy ilyen jellegű hívásod, úgyhogy ezt igazolni tudom. Ráadásul interjút is adsz nekem, miközben bőven van munka. De mi a konkrét feladatod ügyvezetőként?
Az adminisztráció segítése, bizonyos tárgyalások leszervezése, jegyzőkönyvek összefésülése, a választmányi ülések és taggyűlések előkészítése, levezénylése, illetve az ezekkel járó utómunka. A pályázatoknál is besegítek, de azokban az elnök úrnak van nagyobb tapasztalata. Fontos továbbá a tagsággal az aktív kapcsolattartás, illetve a tagság ügyes-bajod dolgainak segítése, támogatása.
Térjünk rá a beszélgetésünk fő témájára, a mögöttünk álló év értékelésére. Mi volt a legfőbb feladat 2017-ben?
Számos kisebb-nagyobb üggyel foglalkoztunk a közelmúltban, ezek közül azonban kiemelkedik az erdészeti szaporítóanyagról szóló 110/2003. FVM rendelet, amelynek módosítása, aktualizálása nagyon fontos lenne. A jelenleg érvényben lévő szabályozás felesleges költségeket indukál a termelők és a hatóság számára is a benne rejlő bürokrácia miatt. Az egyik problémánk a jogszabállyal, hogy a makk felvásárlásakor figyelni kell a körzetekre, arra, hogy honnan is érkezett a szaporítóanyag. Mindent külön helyen kell tárolni, ám ha megérkezik a vevő, a vásárlás után már össze is öntheti a makkot, így semmi értelme nem volt az egész műveletnek. Egy másik gond az export, import és átszállítás kapcsán jelentkezik, illetve a belföldiesítés adminisztrációjánál. A jelenlegi jogszabály szerint 8 nappal a fuvar előtt be kell jelentenem, ha egy tételt át akarok szállítani az európai unió valamely országába. Ez azonban a gyakorlatban nem működik.
Többször kaptam már olyan telefonhívást, hogy holnap rakjam fel az árut a kamionra, különben törlik a rendelést, mással kötnek üzletet. Ezt azonban nem tehetem meg, mert a Kormányhivatal emberének itt kell lennie, amikor elindítom a szállítmányt. Minőséget azonban nem szemléznek, csak a papírokat nézik át, hogy minden rendben van-e. Ezt viszont meg lehetne oldani úgy is, hogy ha például 8 napon belül kellene leadnom az elindított kamion papírjait. Különösképpen, ha a csemete már korábban úgyis szemlézve volt. A helyzetet pedig súlyosbítja, hogy hozzánk, a Heves megyei Kálba például Veszprémből jön a Kormányhivatal kollégája, tehát gyakorlatilag teljesen feleslegen utazik több száz kilométert csak azért, hogy papírokat ellenőrizzen. Ha nem tud eljönni, akkor másik kamionra kell raknom az adott tételt. Hangsúlyozom, hogy azzal nincsen problémánk, ha ellenőriznek, jöhetnek bármikor hozzánk is. De ez ne befolyásolja a szállításokat, csak ezért ne bukjunk megrendeléseket.
De idejét múlt a szemlék mai módja is. Szemlézzük ugyanis a makkot, majd az egyéves csemetét, végül a kétéveseket is. Egy fa tehát háromszor esik át a vizsgálatokon, ami véleményünk szerint ebben a formában felesleges, csak plusz költséget jelent a termelőknek. Emellett pedig az időponttal is problémánk van. Ne akkor történjen, amikor már javában zajlik a szezon, hanem előtte. Nem egyszer fordult már elő olyan eset, hogy megrendelés csúszott azért, mert még nem zajlott le a szemle.
Ezeket próbáljuk aktualizálni, és szerencsére pozitív irányban mozdultak el a dolgok. Jártunk többek között Feldmann Zsolt agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár úrnál, aki megértette a problémáinkat, és ígéretet kaptunk arra, hogy segíteni fog az ágazaton. Azóta közös az együttműködés ezen a területen is. Szerencsére a szakma mind tudományos mind ágazati oldalon megérti a problémánkat, reméljük, előbb-utóbb sikerül az adminisztrációs akadályokat átlépni.
Ez egy pont a sok közül. Mi történt még a 2017-es évben?
A kormányzati átalakítások során átrendeződött a hatósági első és másodfok szerkezete. A termelői és hatósági oldalon az új struktúra bevezetése egy időre zavart okozott. Egy olyan igényt is megfogalmaztunk, hogy legyen tisztázva a NÉBIH és a Kormányhivatalok kapcsolata. Mostanra sok minden elrendeződött, de néha még mindig bonyolult a helyzet, ráadásul mindössze négy-öt ember végzi a minket érintő munkákat hatósági oldalon országos szinten. Nehéz, hogy mindenhol időben ott legyenek, és itt visszautalhatok a szemlézések időpontjára. Viszont előrelépést értünk el például abban, hogy a Kormányhivatalok már jelzik a Terméktanácsnak, ha egy csemetekert létesül vagy megszűnik. Az átalakulás időszakában ez úgy működött, hogy mi kiadtuk az igazolást, ám ezt követően semmilyen hivatalos információt nem kaptunk. Az időközben megjelent jogszabályok már rendezik a hatósági ügymenetet, viszont ezt a Terméktanácsnak egy új rendszerben kell leadminisztrálnia.
Örökös téma a fagykár a csemetekertekben, és ennek enyhítése. Ez az ügy hol tart?
Nagyon nehéz kérdés ez, de valamiféle előrelépést sikerült tennünk. A probléma, hogy a csemetekerti termelést a jelenlegi fagykárenyhítési rendszerben nem lehet szerkezete és egységterületre vetített diverzifikációja miatt beilleszteni, így a kárigényt érvényesíteni. Ezzel a kérdéssel is foglalkozunk, ám mindeközben a Terméktanács felvette a kapcsolatot egy alkusz céggel, amely tárgyalni kezdett a biztosítókkal a csemete fagykár és egyéb biztosítások kapcsán. Ez persze főként a nagyobb csemetekerteknek érni majd meg, de legalább elindultunk egy úton, hogy biztosabb lábakon állhassunk.
Ez kicsit talán hasonló a pályázatok problémájához. Az erdészeti csemetetermelők a támogatásokból nehezen tudnak részesülni.
Az erdészeti csemete ebből a szempontból is mostohagyerek. Ha kiírnak egy pályázatot, akkor az mezőgazdasági, kertészeti vagy erdészeti pályázat, mi azonban egyikbe sem férünk bele sok esetben. Akkor van szerencséje a csemetetermelőnek, ha a tevékenységi köreibe beveszi valamelyiket a három közül. Voltunk már ezzel kapcsolatban a Miniszterelnökségen, Mezei Dávid agrár-vidékfejlesztési stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkár úrral vettük fel a kapcsolatot, aki nagyon pozitívan állt hozzánk. Itt is ígéretet kaptunk arra, hogy megpróbál segíteni nekünk. Úgy gondoljuk, hogy ha EU-s pályázat révén nem lehetséges az ágazat fejlesztése, akkor szerencsés lenne a magyar csemetetermelőket nemzeti forrásból támogatni. Hosszú távon az nem maradhat fent, hogy a többi ágazat kap direkt forrást, az erdészeti és energetikai viszont nem.
Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a legfőbb probléma az erdészeti szaporítóanyag-előállítás nem megfelelő pozicionálása. Sem ide nem tartozik, sem oda…
Így van, ez már sokszor felvetődött, és valóban ez okozza a gondok jelentős részét.
A pályázatok szempontjából mire kellene forrás? Gépesítés, öntözés?
Ez a kettő lenne a legfontosabb, hiszen a csemetekertek gépesítettsége nagyon rossz. Szükség lenne megfelelő traktorra, munkaeszközökre, de hűtőházra is. Ez utóbbi különösen fontos. Meg kell nézni egy modern, nyugat-európai faiskolát, ahol csemetekombájnnal dolgoznak, precíz technika végzi a munkát… Hatékonyabban működik a rendszer. Az öntözés pedig a klímaváltozás idején szintén nagyon hangsúlyos kérdés, amiben a mezőgazdasági termelőket is segíti a kormány. Erre a mi ágazatunknak is szüksége lenne.
A csemetekertek megfelelő gépesítése a munkaerőhiány mérséklésében is segítene, és talán az alacsony árakra is megoldást jelenthetne.
Egyre nagyobb problémát jelent a megfelelő minőségű munkaerő toborzása. Termel például Hatvanban egy kollégánk, akinél 5-10 ember válogat, miközben ő maga traktorozik. Ez nem azért probléma, mert derogálna bárkinek is, hanem azért, mert más, adott esetben fontosabb feladatai lennének. A közfoglalkoztatás egy fontos és jó kezdeményezés, a mi ágazatunkból azonban sok esetben elvitte a munkaerőt. Jelen pillanatban olyan nagy a hiány, hogy gyakran nem lehet időben teljesíteni a megrendeléseket.
Az árra visszatérve, úgy gondolom, hogy a fejlesztések valóban megoldást jelentenének erre is. A magasabb minőségben előállított csemetét drágábban lehetne értékesíteni. De ehhez gépek és öntözés szükséges, amihez pedig támogatás. A szaporítóanyag ára az elmúlt években nem emelkedett, míg a költségek növekedtek. Ennek pedig egyik legfőbb oka, hogy hiányzik a keresleti piac. Az erdősítés támogatásának nehézkes indulása rányomja a bélyegét az egész ágazatra. Bőséggel van csemete a piacon, tölgy esetében például ebben a pillanatban is legalább kétmilliót be tudnék rendelni holnapra, gyakorlatilag bármilyen minőségben… Így pedig nem csoda, hogy borzasztóan alacsonyak az árak. Nagyon várja az ágazat az idén meghirdetett erődítési és ipari fa telepítési támogatások realizálódását az alapanyag piacon.
Néhány hete megemelték az Erdősítés pályázat egységárait, ez talán meghozza az erdőtelepítési kedvet. Persze elbírálás nélkül ez sem teljes megoldás…
Az egységárak megemelése nagyon jó irány, ezt pozitívan éljük meg. Az pályázatok elbírálása azonban már most is csúszik, ha ez a tendencia folytatódik, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek. Tíz évvel ezelőtt 800 felett volt a tagjaink száma, most nagyjából 530-an vagyunk, és a csökkenő tendencia nem állt meg. Hamarosan eljutunk oda, hogy mire szükség lesz csemetére, addigra importra fogunk szorulni. Ha ez így folytatódik, nem lesz elég magyarországi csemete, mikor az erdőtelepítések elkezdődnek. Mindez persze jelentősen emeli majd az árakat, ám ez a csődbe jutott csemetéseken már nem segít.
Ha már felvetődött az import és az export, és korábban az öntözés fontosságáról is beszéltünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül az erdészeti ágazatot is sújtó klímaváltozás mellett. Az, hogy érdemes délebben megtermelt csemetét telepíteni, nem jelent újabb nagy kihívást a hazai termelőknek?
Az észak-magyarországi kertek számára részben igen, ám az ő esetükben éppen ez az eltolódás új piacokat nyithat például Lengyelországban, ahol már most is keresik a tőlük délebbre előállított csemetét. Egy baranyai vagy éppen Bács-Kiskun megyei termelő szaporítóanyaga azonban megfelelő lehet az Északi-Középhegységben. Ez viszont felvet egy újabb problémát, méghozzá azt, hogy nem mindegy, milyen származási körzetből jön egy csemete. A jogszabályi háttér még nem idomult a klímaváltozás miatt kialakult, új kihívásokhoz.
Az erdészeti ágazat egyik legjelentősebb eseménye idén az erdőtörvény módosításának elfogadása volt. Csemetés szempontból ez mit jelentett?
Minket első körben nem érintett a törvénymódosítás, hiszen mi az erdő alapanyagát adjuk, és nem erdőgazdálkodói oldalról közelítjük meg a kérdéskört. A magánerdősök számára nagyon fontos volt a változtatás, de a csemetetermelők problémáit egyáltalán nem oldotta meg, ahogy ez a beszélgetésünkből is kiderült.
Lényeges, és évek óta aktuális kérdés a növényvédelem, a csemetekertekben alkalmazható növényvédő szerek engedélyezése. Ebben sikerült előrelépni?
A Terméktanács tavaly óta összefogja a termelőket ezen a téren, és közösen kérünk engedélyt bizonyos általánosan használt növényvédő szerekre. Ennek a költségnek egy részét az EESZT állja, a maradék pedig eloszlik a tagok között. Így ma már használható például a LUMAX vagy éppen a PYRINEX az erdészeti csemetekertekben. Ehhez kapcsolódva a vegyszerek EU-s szintű betiltásáról is beszélhetnénk még, ami az egész agrárágazatot érinti, így minket is. Igaz, a glifozát éppen most kapott 5 év haladékot az EU tagországaitól. De a tendencia egyértelmű, beszűkülnek a növényvédelmi lehetőségek.
Végezetül tekintsünk a jövőbe. Milyen feladataitok vannak 2018-ra?
A legfontosabb, hogy a folyamatban lévő ügyeinket vigyük tovább, és eredményeket érjünk el. Ilyen többek között az említett FVM rendelet módosítása, a pályázatok kérdése. Muszáj előrébb lépnünk, éppen ezért azt a stratégiát folytatjuk, hogy ha valahonnan ki is dobnak minket az ajtón, akkor visszamászunk az ablakon. Hozzáteszem, hogy helyettes államtitkári szinten bennünket partnerként fogadtak mindenhol. Valamilyen megoldást kell találnunk a fagykár enyhítésére, a munkaerőhiányra és természetesen az ágazat rossz pozicionálásának javítására is. 2018-ban ezeken szeretnénk dolgozni.
(Gribek Dániel - Erdő-Mező Online)
-
Cimkék:
illegális fakivágás, vadhús, favágás, Vonyarcvashegy, szarvasagancs, gólya, letolókocsi, fűz, Pannonpower, Bakó Norbert, levendula, csalán