Profitot termelni átalakító üzemmódban? - Örökerdős tapasztalatok a kosdi erdőben

Vajon tényleg megéri egy 500 hektáros magán erdőgazdálkodónak az átállás örökerdőre? Milyen kihívásokat jelent az átalakító üzemmód? Hogyan segítheti az erdész a klímaváltozás hatásainak tompítását? Minderről szó esett a WWF Magyarország októberben megrendezett terepi erdőjárásán, ahol a Váchoz közeli kosdi erdőben Bódis Pál, a szervezet erdőprogramjának szakértője, valamint Flamich Gábor magán erdőgazdálkodó vezetett be a téma és a terület sűrűjébe...

h i r d e t é s

Képgaléria a kosdi erdőből >>>

Nem az a baj, ha van fakitermelés

Mielőtt belekezdenék a részletekbe, a cikk elején fontos hangsúlyozni, hogy az utóbbi hetekben érezhető, ágazatok közötti feszültségnövekedésnek nyoma sem volt a terepi program során. Természetesen felvetődött a fakitermelés fokozásának kérdése, amit a természetvédelmi szervezetnél az ökológiai hatásai miatt sajnálatosnak tartanak, ugyanakkor azt is elismerték, hogy a jelenlegi helyzetben egyértelmű, hogy az ország energetikai függetlenségéhez nagyban hozzájárul a tűzifa is. A WWF-elismeri az erdőgazdálkodás fontosságát, de hangsúlyozták, hogy a természetszerű erdőink kezelésének intenzitása és módja terén is nagy lépéseket lehetne tenni a fenntarthatóság irányába. Főleg, hogy ideális esetben az erdők természeti értékeinek megóvása lehetne a kiemelkedő cél - amit a társadalom és a politika is egyre inkább megfogalmaz.

Miközben érzékelhetően nagy az igény a fára, mint energiaforrásra, Bódis Pál meggyőződése szerint a tűzifa-igény akár a felére is csökkenhetne, ha a házak, épületek korszerűsítve lennének, így a fakitermelés fokozása helyett már középtávon a lakossági energetikai fejlesztéseket – például szigetelési programokat, nyílászáró-cseréket tartják előremutatónak.

Nagy a nyomás

„Szélsőségesen nagy nyomás van az erdőkön. A jelenlegi extrém tűzifa igényen túl az idei nyár a mezőgazdasági, de az erdészeti szektorban is riadalmat keltett, mindez pedig intő jel lehet, hogy a megszokott, évszázados technológiák nem biztos, hogy minden esetben fenntarthatók maradnak” - fogalmazott Bódis Pál, rátérve a szakmai nap központi témájára, a klímatudatos erdőgazdálkodásra.

A WWF Magyarország a CLIMAFORCEELIFE program segítségével próbál hozzájárulni a hazai erdők természetességének javításához, és ezzel növelni azok ellenállóképességét. A régió országaiban (Szlovákia, Magyarország, Bulgária) nagy kiterjedésű mintaterületeken erdőgazdálkodókkal együttműködve olyan erdőkezelési megoldásokat próbálnak ki, amelyek ezeket a célokat valósíthatják meg - legyen szó vízvisszatartásról, a fafaj-összetétel növeléséről vagy éppen a szerkezeti összetétel gazdagításáról. Ezekről láthattam konkrét példákat a kosdi erdőrészletben.

A legfontosabb alapelv, hogy a projekt során a gazdálkodás áll a középpontban. Nem a természetvédelemnek rendelnek alá mindent, hanem az ökológiai szempontokat figyelembe vevő fenntartható erdőhasználat eszközrendszerét próbálják fejleszteni. Az erdészeti jogcímek között jelenleg is vannak az erdő természeti állapotának javítását célzó eszközök, ugyanakkor a természeti folyamatokra széles körben alapozó erdőgazdálkodási gyakorlat regionális összehasonlításban is kevésbé elterjedt, ennek gazdasági, piaci lehetőségei ellenére. Leegyszerűsítve tehát a cél az, hogy az erdőgazdálkodó üzletileg is fenntartható módon tudjon gazdálkodni, de mindezt olyan módszerekkel, amelyek jók a biodiverzitásnak, a helyi ökoszisztémának, ezzel együtt pedig a tulajdonosnak/tulajdonosoknak is, hiszen a környezeti hatásoknak jobban ellenálló erdőt kapnak...

A 2018-ban indult CLIMAFORCEELIFE programban két zempléni, egy mátrai és egy Balaton-felvidéki erdőgazdálkodó, valamint a Vác térségében mintegy 500 hektáron tevékenykedő Flamich Gábor vesz részt. A 2013 óta, tehát 10 éve erdészeti tevékenységet folytató villamosmérnök Homolya Gergely erdésztechnikus szakmai segítségével végzi munkáját. Már egészen korán nagy hangsúlyt kapott a környezetkímélő erdőgazdálkodás megvalósítása, az őshonos erdők védelme. Területei jellemzően osztatlan közös tulajdonú erdők, ahol testvérével a többségi tulajdonosok. Ezek 80 százalékban NATURA 2000 területen fekszenek a Cserhát és a Börzsöny hegyoldalaiban. Napjainkra már 400 hektáron átmeneti üzemmódban művelik az erdőket azzal a céllal, hogy örökerdőt alakítsanak ki.

„Nem volt ennyire tudatos az indulás, az eredeti terv az lett volna, hogy valaki majd dolgozik, mi pedig számoljuk a profitot. Hamar kiderült, hogy ez így nem fog menni, sőt azt is láttuk, hogy a hagyományos erdőgazdálkodással azt lehet elérni, hogy jónéhány évente legyen egy impulzusszerű nagy bevétel, míg a köztes időszakokban csak költünk az erdeinkre. Az volt a célunk, hogy a területeink folyamatos bevételt nyújtsanak. A 10-20 évente történő gyérítések, vágások helyett az örökerdőkben néhány évente lehet profitot realizálni. Ezért döntöttünk az átalakító üzemmód mellett. Megvolt az utolsó végvágásunk is egy 8 hektáros területet” - kezdte felvezetőjében Flamich Gábor, aki gyorsan hozzátette, hogy ennek is megvolt az oka. Az így realizálódó bevételből finanszírozták ugyanis az átállás kezdeti, jelentős költségeit: az utak kialakítását, a kerítések megépítését, a sorompók telepítését, illetve részben a jelenlegi géppark kialakítását.

Végvágásban

Talán előre szaladok egy kicsit, de ha már a végvágott terület felvetődött, akkor érdemes beszélni erről is. A szokottnál ugyanis jóval több hagyásfa, makkvető fa van a letermelt kosdi erdőben, ami így a jellemző vágásterületeken megszokottnál nagyobb árnyalást nyújt a csemetéknek. Ez a meleg, aszályos időszakban különösen hasznos lehet. Szembetűnő az is, hogy az újulat változatos fajösszetételű. Kocsánytalan tölgy, csertölgy, többféle juhar, és cserjék is bőven előfordulnak, például a veresgyűrűs som. A betűknél azonban minderről többet mondanak az alábbi fotók.

Lékszemle

Az átalakító üzemmód egyik legfontosabb eleme a lékek vágása, amivel az erdő szerkezetét és korösszetételét teszik változatosabbá. A cél egy olyan terület kialakítása, ahol „mindenféle korú” faegyed megtalálható. Bár a lékek fenntartása, ápolása is költség- és munkaerő-igényes, a végvágások esetében a vágástakarításra és az ápolásra még nehezebben lehet embert találni, így Flamich Gábor szerint ebből a szempontból is kedvező lehet ez a módszer.

„Ugyanakkor nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy ebbe az egészbe beleugrottam volna, ha nincsen erdő-környezetvédelmi pályázat. A lékek kialakítását, ápolását ebből tudjuk finanszírozni, ami egy költséges feladat” – hangsúlyozta a magán erdőgazdálkodó, aki hozzátette: olyan kísérleteket is megkezdenek, ami során a lékeket nem ápolják, hanem a természetre bízzák a különböző folyamatokat. Nagy kérdés, hogy hatékonyságban ez mit jelent majd, a választ pedig az összevetések fogják megadni.

„Olyan minőségű erdő kialakítása a hosszútávú célunk, ahol a fát akár szálalással egyenként is ki lehet majd termelni. A kosdi erdőrészben a termőhelyi adottságok és állományjellemzők miatt ez nem realitás, de a Börzsönyben vannak olyan erdeink, ahol 50-100 év múlva az akkori erdőgazdálkodó az egyes egyedeket is kiválaszthatja úgy, hogy az komoly profitot hozhat neki” – fogalmazott Flamich Gábor.

A lékeknél Bódis Pál arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi klimatikus változások miatt nagy hangsúlyt kell fektetni a genetikai sokféleségre. Minél sokszínűbb ugyanis egy terület - ebben az esetben egy lék - annál nagyobb az esély arra, hogy lesznek ellenállóbb egyedek. Jó példa volt erre egy méreteiben impozáns tölgy csemete, amely hamar a többi fölé magasodott. A kisebb társaitól eltérően viszont nem bírta az idei aszályt, és az összes levele leszáradt. Ideális csapadékviszonyok között kiemelkedő egyed válhatott volna belőle, ám a szélsőségeket kevésbé tolerálta, jelenleg pedig ez utóbbi tűnik a hasznosabb tulajdonságnak.

A fajgazdagság is figyelemre méltó a lékekben, ahol megtalálható a molyhos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a cser, a gyertyán, a hárs, valamint a különböző juharfajok, illetve a vadgyümölcsök. Minimum 5 faj jelenléte a lékek 50 százalékánál megfigyelhető.

Problémát jelent a nagy vadlétszám, ami ellen a lékeket muszáj körbekeríteni. Kérdésemre a magán erdőgazdálkodó elmondta: történt már olyan, hogy szarvasok bejutottak a leválasztott területre, ahol szinte minden csemetét tarra rágtak, így ezzel komolyan kell foglalkozni, hiszen akár évtizedes munkák is kárba veszhetnek. A folyamatos odafigyelés és karbantartás elkerülhetetlen.

Kellene egy forwarder

A terepi szemle során Flamich Gáborral a gépesítésről is beszélgettem. Mint mondta, fejlesztettek az utóbbi években, egyrészt a fafeldolgozás, másrészt a fakitermelés kapcsán is. Jelenleg egy Zetor traktor és a hozzá kapcsolódó közelítő pótkocsi végzi a logisztikai feladatokat, de ez a kombináció csak a kisebb lejtésű területeken képes hatékonyan dolgozni. A meredek részeknél egyelőre muszáj csörlőt használniuk, de ez érthető módon károsan hat az újulatra.

Ideális lenne egy forwarder, de egy 10 tonnás gép ára is 100 milliós nagyságrendű, amit nem képes kitermelni. A még kisebb méretű forwarderek szintén a terepviszonyok miatt nem jöhetnek számításba. Az sem járható út szerinte, hogy a megvásárolt géppel bérmunkázni járjon, az erdő ugyanis „megeszi az eszközöket”, ami tény. Ha már komoly pénzt fektetne egy forwarderbe, azzal hosszútávon szeretne dolgozni.

A használt gépek esetében pedig az jelenti a problémát hogy a vásárlás után jellemzően újabb hatalmas összeget kell ráfordítani a gépekre, és utána is drágább lenne az üzemeltetés, ami szintén nem éri meg.

Az erdészeti géptámogatás megoldást jelenthet, de a 40 százalékos támogatási intenzitás egy magán erdőgazdálkodónak, aki nem dolgozik bérmunkában túl alacsony. Flamich Gábor szerint a következő ciklusban hasznos lenne 90 vagy akár 100%-os intenzitással gépvásárlási lehetőséget biztosítani annak, aki csak célzottan a saját területén, természetvédelmi, Natura 2000 vagy adott esetben átalakító üzemmódú erdőben dolgoztatná az eszközt.

Vízvisszatartás, klímaváltozás

A terepi rendezvény apropóját adó CLIMAFORCEELIFE projekt egyik kiemelt célja az erdők klímaváltozással szembeni ellenállóságának növelése. Ennek szerves részét képezi a vízvisszatartás, a lehullott csapadék minél hatékonyabb megtartása.

Flamich Gábor egyébként klímaadaptációs tervében négy célt tűzött ki. Egyrészt a szerkezeti összetétel gazdagítását, amit újabb lékek nyitásával érne el, másrészt a fafaj-összetétel javítását. A fenyves erdőrészekben kétféle módszerrel tervezi ezt elérni. Egyrészt makk alávetéssel, másrészt a természetre támaszkodva, szajkótálcák kihelyezésével. Ugyancsak főleg a fenyvesekben tervezi további madárodúk kihelyezését, és holtfák visszahagyását a biodiverzitás növelése érdekében. Utóbbi egyébként az őshonos fafajú erőrészletekben alapvető gyakorlattá vált.

Ahogy azt már említettem, fontos eleme a pályázatnak a vízvisszatartás, ami azért sem meglepő, mert az abba bevont területek mindegyike dél-nyugati tájolású, tehát éghajlati szempontból kifejezetten kedvezőtlen elhelyezkedésű. A kosdi erdőben a terepi szemlén is láthattam olyan árkokat, vízmosásokat, amelyekben hóolvadáskor, illetve nagyobb esők alkalmával víz folyik. Tervei szerint ezekre az árkokra oszlopokból, farönkökből kialakított szivárgó rönkgátakat építve próbálná megfogni és a lehetőségekhez mérten tárolni a lefolyó vizet.

A gyakorlati megoldás lényegét egy kidőlt fa mellett szemléltette Bódis Pál. A cél ebben az esetben nem az, hogy szabad szemmel látható vízfelületet tartsanak fent a jövőbeli létesítmények, hanem az, hogy megakasszák a hordalékot, jellemzően avart, és az tárolja el a nedvességet. Jól látszott, hogy a kidőlt rönk felett tényleg nedvesek voltak a levelek, amelyek jó hatással vannak az erdő mikroklímájára, míg alatta teljesen száraz volt a talaj is.

A verőcei erdőrészletben egyébként egy helyiek által „tónak” nevezett dagonya is található, amit megpróbálnak ténylegesen helyreállítani, és a területen vizes élőhelyet kialakítani némi kotrással, a lefolyások elzárásával.

A teljes kép érdekében egyébként fontos még megemlíteni, hogy Flamich Gábor erdőrészleteiben folyamatosan zajlik az akácosok felszámolása, a nem őshonos fajok leváltása őshonos növényekre. Egy ilyen területet is láthattam, ahol 4-5 éve termelték le az akácokat – és végeztek fafajcserés szerkezetátalakítást, mely pályázati források felhasználása nélkül aligha lenne lehetséges.

Előremutató gazdálkodás

Az bizonyított tény, hogy az erdőknek klímakiegyenlítő szerepük van, és jelenlétük, működésük kedvezően hat a mikroklímára. Azt ugyanakkor látni kell, hogy az idén is tapasztalt szélsőségek önmagában az erdőkre is veszélyt jelentenek. Így a hagyományos módszerek felülvizsgálata, a természetközelibb megoldások előtérbe helyezése fontosabb feladat, mint eddig bármikor. Sok vita zajlik arról, hogy ez miként képzelhető el, de ezeket a párbeszédeket a kutatások, gyakorlati tapasztaltok viszik tovább. A terepi program során jó volt látni, hogy egy olyan magán erdőgazdálkodó mutatta be ökológiai szempontból is kedvező tevékenységét, aki erdejéből profitot akar realizálni. Tehát tényleg piaci alapokon nyugszik a gondolkodása, mégis helyet kap abban a fenntarthatóság, a környezetvédelem – nyilván a hosszútávú gazdasági érdekek okán is.

Szintén jó volt látni, hogy olyan módszerek tesztelése zajlik a kosdi és a környékbeli erdőrészletekben, amelyek közelebb hozhatják egymáshoz a sokszor konfliktusos viszonyban lévő természetvédelmi és erdőgazdálkodási ágazatokat. Flamich Gábor rendszere ugyanis – elsőre úgy tűnik -, hogy képes hidat teremteni az erdő különböző funkciói, és így a szakágazatok között is. Legyen szó védelemről, rekreációról, természetmegőrzésről vagy gazdasági tevékenységről.

Ahogy ez az erdészeti szakmában megszokott, tényleges válaszokat sok esetben csak hosszú évek, sőt évtizedek után kapunk, de az első 10 év tapasztalatai mindenképpen előremutatóak. Azt a tényt viszont nem szabad elhanyagolni, hogy jelen állás szerint magán erdőgazdálkodóként egy ilyen rendszert csak támogatások segítségével lehet hatékonyan fenntartani…