Óriás mamutfenyők - a szomjas óriások

A hegyi vagy óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) – melyről a National Geographic magazin decemberi száma közöl cikket – a kaliforniai Sierra Nevada 900 és 2700 méter közötti vonulatain él.

Ezen a vidéken a mediterrán éghajlat hegyi változata érdekes kettőséget mutat. A téli félév csapadékban, elsősorban hóban bővelkedik – a hótakaró nemegyszer a kétméteres vastagságot is eléri. A csapadék összességében 900 és 1400 milliméter közötti, vagyis nagyjából kétszer annyi, mint Magyarországon, a területi eltéréseket is figyelembe véve. Ugyanakkor a mamutfenyők élőhelyén a nyári félév 4–5 hónapját kifejezetten a csapadékhiány jellemzi (ez nálunk is előfordul). mamutfenyo_nyito

A száraz időszak miatt, a mamutfenyő-állományok nagy része a nedvességet jól tartó völgyi üledékeken, időszakos vagy állandó vízfolyások közelében található. Az alapkőzet többnyire gránit, a talaj ennek málladékából fejlődött ki hosszú idő alatt – vagyis mészmentes. Az eleven fák gyökérzetét nehéz magunk elé képzelni, viszont a kidőlt fák mégis sokat elárulnak erről: azt mutatják, hogy legfeljebb néhány tucatnyi vastagabb gyökérág indul a talajtér minden irányába, és ezek gyorsan vékonyodnak. A legvastagabbak, melyek tulajdonképpen csak holt szövetekből állnak, a fa stabilizálását, „talpon maradását” biztosítják, a víz felszívását csak a hajszálgyökerek végzik. [caption id="attachment_812" align="aligncenter" width="426"] rootgrowthdepthelevenlg

Egy kidőlt öreg mamutfenyő, gyökérzetének átmérője kb. 7 méter
Fotó: University of Florida[/caption] Mérések kimutatták, hogy a vékony gyökérágak oldalirányban 40–50, kivételes esetben 60–70 méterre futnak, és általában körülbelül 1 méteres talajmélységet szőnek át. Ha meggondoljuk, hogy milyen óriási fa élő részeit kell ellátniuk életadó vízzel, ez igen csekélynek tűnik, különösen, hogy a mamutfenyők sokszor kisebb-nagyobb csoportokban, egymáshoz közel élnek. Ez is mutatja, hogy a táplálásukat biztosító talaj nedvességtartalma milyen döntő a fa, illetve a faj számára! Ez némileg választ ad arra is, hogy a Magyarországon ültetett mamutfenyők közül miért szárad ki, pusztul el olyan sok: az ok főképp az aszályos időszakok, a sokszor télen is száraz periódusok sorozatában keresendő, amihez másodlagosan még kórokozók és kártevő rovarok is járulhatnak. Írta: Rácz István (Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára) (ng.hu)