Nem, nem hungarikum a farkaskilövés – bebizonyítom

Avagy „Kedves Farkas! Ha Magyarországra jössz, ugyanolyan veszélynek vagy kitéve, mint bármely más országban!"
(Hosszú a poszt, de ha a lejjebb görgetsz, más országokból származó példákat olvashatsz illegális farkaskilövésre, és a bejegyzés lényegét azok teszik ki.)
Gribek Dániel főszerkesztő véleménycikke.

h i r d e t é s

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e a jeladós farkas egyébként botrányos lelövéséről, vagy inkább ne nyúljak bele a darázsfészekbe, úgyis mélyen át van itatva a téma érzelmekkel. Nyilván érthető módon, hiszen nemcsak egy átlagos vadállat pusztult el méltatlanul a napokban, hanem egy valódi celeb, akit egy ország figyelt, akit egy ország megszeretett és magáénak érzett. Ugyanakkor látom, hogy nemcsak érzelmekkel, de már politikával is átitatódott ez a történet, ami egyfajta Magyarország-utálatban, Magyarország-bírálatban csúcsosodik ki. Emellett pedig nehéz elmennem...

Először is leszögezem, és ezt az olvasóim, ismerőseim tudják is rólam: abszolút természetvédelmi beállítottságú ember és agrárújságíró vagyok, aki vadgazda mérnökként végzett Gödöllőn. Ott, ahol a farkasok hazai elterjedésének vizsgálata a többi ragadozóéval (aranysakálokból kezdtem írni a szakdolgozatomat) kiemelt téma volt, komoly projektek futottak ezekkel a fajokkal kapcsolatban. Így tehát mélységesen elítélem a jeladós farkas lelövését. Ha minden gyanú beigazolódik, akkor az illetőt felelősségre kell vonni, és többet véleményem szerint sosem kaphat fegyvert a kezébe. Mondom ezeket úgy, hogy jelenleg semennyire sem ismerem az ügy részleteit, ahogy más sem. Semmit nem tudok sem a vadászról, sem a helyzetről. Valójában egyetlen részletet tudok az ügyről: valaki (elvileg és nyíregyházi vadász) Borsodban lelőtt egy jeladós farkast. Ezért ezzel nem is szeretnék foglalkozni.

Ahogy a vadászokra és vadgazdálkodókra kollektívan ömlő gyűlöletcunamival sem, ez megszokott. Ettől még a szakmai létezni fog, mert léteznie kell, hiszen azzal, hogy élünk, kényelemben töltjük a napjainkat boltokkal, fűtéssel, klímával, autóval, buszokkal, mindenképpen közvetlen vagy közvetett tájhasználatot végzünk, beleszólunk a természet működésébe. Ettől kezdve pedig menedzselnünk kell a környezetünket. Ilyenkor szokott jönni az érvlista a vadkárról, ASP-ről, városi konfliktusokról, stb.

Nehéz az együttélés

Nem mellékesen nagyragadozóval nem könnyű együtt élni, de ez megint egy másik, sokkal nagyobb téma. Mert ugye ki ne tartaná cuki kis farkasnak azt a ragadozót, amelyik előző nap a kertjéből vitte el kedvenc kiskutyáját? A borjúról, bárányról nem is beszélve. A farkassal - de medvével is - borzasztóan kényelmetlen együtt élni, viszont bizonyos helyeken szükséges, mert ők is a környezetünk részét alkotják. Ha tetszik valakinek, ha nem, ez így van. És rendjén van így. A konfliktusok enyhítéséért szerencsére sokan sokféleképpen tesznek, többek között a magyar természetvédelem is folytat kampányokat, segíti az állattartókat, stb. De ugyancsak konfliktuscsökkentő, bár valóban merőben más szemléletű megoldás az állományszabályozás is.

Tény, hogy például Svédországban legutóbb 73 farkas kilövését engedélyezték a hatóságok, amiből 54 valósult meg. Svédországban, Európa egyik mintaállamában, amire mindig jó mutogatni, hogy mennyivel különb hely mint Magyarország… Ott szabályozott keretek között, legálisan zajlik ragadozógyérítés, amit persze véletlenül sem szeretnék párhuzamba állítani a törvénytelen állatkilövéssel. Leszögeztem, és továbbra is érvényben van, hogy a jeladós farkas ügye engem is felháborít. Norvégiát egyébként korábban beperelte a WWF, mert a kormány engedélyt adott farkaskilövésre, ami a szervezet szerint az állomány 50 százalékát érintette, ami 42 egyedet jelentett. Hozzá kell még tennem, hogy Svájcban, ahonnan a szerencsétlenül járt farkas indult, tudomásom szerint komoly vita folyik arról, hogy szabályozhassák az állományt, és ezt nem a vadászok szeretnék, hanem az állattartók. Erről a World Economic Forumon is lehet olvasni. És még egy távolabbi példa: Montanában, Idahóban és Wyomingban egy szezonon belül 500 farkast lőttek ki jogszerűen. Merthogy a hosszú védelmi folyamat után úgy egy évtizede enyhítettek azon, és az Egyesült Államok több területén már szabályozható fajjá vált a farkas. Hozzáteszem, Idahoban a jogszerű, szabályozott állománycsökkentés egyik hivatalos célja az volt, hogy gátat szabjanak a szabályozatlan, illegális farkaskilövéseknek, és azt inkább ellenőrzött keretek közé szorítsák. Ennek elvi megvitatása megint más lapra tartozik.

No, de jöjjön a lényeg, bár szerintem eddig a kommentelők nagy része eddig nem fog eljutni, pedig a legfontosabb rész következik.

Nem hungarikum

NEM! EZ NEM MAGYAR SAJÁTOSSÁG! Nem. Egy farkasnak nem kell remegve átlépnie a magyar országhatárt. Egy farkasnak MINDENHOL remegnie kell, hiszen mindenhol vannak, akik veszélyként tekintenek rá, és ezért tesznek is a jelenléte ellen. Azért, mert konfliktusos faj. Meg persze azért is, mert néha tényleg túl van misztifikálva, bár ezt nem merném kijelenteni egy gazdának, akinek már komoly károkat okozott a farkas, de annak a kutyatulajdonosnak sem, akinek négylábú társa a ragadozók áldozata lett. Vagy Ursula von der Leyennek, akinek 30 éves Dolly nevű póniját ölte meg nemrég a farkas, amire kilövési engedélyt is kiadtak. Ettől függetlenül én tényleg csodálom a fajt, és innen Budapest agglomerációjából még örülök is a zempléni jelenlétének. Mert innen könnyű örülni.

De megint elcsapongtam… Szóval! Nem, nem hungarikum a farkaskilövés. Oké, ez a jeladós dolog belekényszeríthető ebbe a kategóriába, mert ez az „apróság” tényleg megfűszerezi a történetet... De nézzük, hogy az elmúlt években honnan jött még hasonló hír. És ez csak a hír, ami kiderült, illetve amit két ország esetében találtan 10 perces Google kutatással. (Bezzegromániára rá sem mertem keresni.)

2012 - Németország

Mondom, NÉMETORSZÁG. A nyugati Westerwald-hegyi régióban 123 év után észleltek először farkast. Aztán néhány héttel később egy szombaton lelőve találták meg. A helyi vadászszövetség 1000 eurós díjat ajánlott fel az elkövető megtalálása érdekében.

2018 - Németország

Ez újabb történet 2018-ból, a helyszín szintén Németország. Lelőttek egy farkast, amit aztán a hasánál fogva betonhoz kötöttek, és a tóba dobtak. Az állat egyéves volt Szászországban, és a helyi farkasvédők szintén komoly jutalmat ajánlottak fel a nyomravezetőnek. A cikkben egyébként a "Wolves in Saxony" vadvédelmi csoport úgy nyilatkozik, hogy 2009 óta 8, ismétlem NYOLC illegális farkaskilövésről szereztek tudomást a konkrét esetig. (dw.hu)

Svájc - 2014

Ugyan nem konkrétan farkaskilövés, de terv arra vonatkozóan, hogy az állományszabályozás érdekében a farkaskölyköket is ki lehessen lőni. Erről a svájci kormány konzultációt is indított akkoriban, végül úgy tudom, a lazítás nem ment át egy népszavazáson.

Svájc - 2017

Az ügyészség egy személy ellen nyomoz, aki az elmúlt napokban egy farkast és számos más állatot mérgezett meg Fribourg kantonban. A nőstény farkast pénteken találták meg Jaun településen. A swissinfo.ch oldal egyébként hozzáteszi: a farkasok az eset előtti évben 389 juhot, kecskét és egyéb haszonállatot öltek meg.

Nyilván rengeteg hasonló példa van még, ez tényleg 10 perces, két országra irányuló keresés eredménye. A lényeg, hogy az eset nem magyar sajátosság. A farkasok a világ minden táján erős érzelmeket váltanak ki. Nemcsak Magyarországon, de akár Svájcban vagy Németországban, az USA területén vagy a Skandináv országokban egyaránt. A „mintaállamokban” is.

Szóval jó lenne, ha az ügyben a tettes felelősségre vonásáról szólnának a kommentek, és az ember-farkas együttélés simábbá tételéről. Persze tudom, ezekről nehezebb írogatni és humanizált meséket szőni a közösségi médiában...

Szeretem a hazámat, és büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem. Úgy tervezem, hogy ezért az országért fogok dolgozni egész életemben – itthon.

Gribek Dániel