2025.  október 31. péntek, 
Farkas napja
								Farkas napja
 
						 Kép forrása: Keszthelyi Jenő - CSONTSZILÁNKOK (2010.)[/caption]
Erdő-Mező: Szoktatok együtt vadászni? Okozott már neked eközben meglepetést?
Zoltán: Igen, amióta együtt vadászunk, azóta a sok megszokott mozdulat teljesen más értelmet nyert. Eddig csak a vadászatra figyeltem, most azonban fél szemmel mindig azt lesem, mit csinál ő. Sokszor kíváncsian figyelem a törékenynek tűnő nő, igenis férfias mozdulatait. Meglepetést? Nos, meglepődve hallgattam az „Ott egy róka, behívjam Neked?” mondatát.
Erdő-Mező: Mi a legemlékezetesebb pillanatod a vele töltött vadászatokról?
Zoltán: A legemlékezetesebb a már említett sikeres rókahívása. A legszebb pedig, az, amikor a nyár közepén, teliholdkor, egy esti les vadászatunkkor tiszteletét tette a szórón három koca és egy tucat malac. Én mindig elcsodálkozom a kis apróságok láttán, pontosan ezért tetszett, hogy neki is hasonló volt a reakciója.
Erdő-Mező: Származik hátrányod a közös vadászatokon abból, hogy együtt vagytok? Nem érezted még azt, hogy bárcsak inkább otthon sütne-főzne?
Zoltán: Eddig még szerencsére nem volt probléma. Sütés-főzés… hmm… édesapám is vadász, és sokszor volt rá példa, hogy édesanyám inkább elhajtotta volna oda, ahonnan jött, amikor az asztalra tette az aznapi zsákmányt. Ilyenre remélhetőleg nálunk nem lesz példa, mivel a saját maga által elejtett vadat is felpucolja. Egyel több vagy kevesebb, fel sem tűnik!
[caption id="attachment_12910" align="aligncenter" width="408"]
 Kép forrása: Keszthelyi Jenő - CSONTSZILÁNKOK (2010.)[/caption]
Erdő-Mező: Szoktatok együtt vadászni? Okozott már neked eközben meglepetést?
Zoltán: Igen, amióta együtt vadászunk, azóta a sok megszokott mozdulat teljesen más értelmet nyert. Eddig csak a vadászatra figyeltem, most azonban fél szemmel mindig azt lesem, mit csinál ő. Sokszor kíváncsian figyelem a törékenynek tűnő nő, igenis férfias mozdulatait. Meglepetést? Nos, meglepődve hallgattam az „Ott egy róka, behívjam Neked?” mondatát.
Erdő-Mező: Mi a legemlékezetesebb pillanatod a vele töltött vadászatokról?
Zoltán: A legemlékezetesebb a már említett sikeres rókahívása. A legszebb pedig, az, amikor a nyár közepén, teliholdkor, egy esti les vadászatunkkor tiszteletét tette a szórón három koca és egy tucat malac. Én mindig elcsodálkozom a kis apróságok láttán, pontosan ezért tetszett, hogy neki is hasonló volt a reakciója.
Erdő-Mező: Származik hátrányod a közös vadászatokon abból, hogy együtt vagytok? Nem érezted még azt, hogy bárcsak inkább otthon sütne-főzne?
Zoltán: Eddig még szerencsére nem volt probléma. Sütés-főzés… hmm… édesapám is vadász, és sokszor volt rá példa, hogy édesanyám inkább elhajtotta volna oda, ahonnan jött, amikor az asztalra tette az aznapi zsákmányt. Ilyenre remélhetőleg nálunk nem lesz példa, mivel a saját maga által elejtett vadat is felpucolja. Egyel több vagy kevesebb, fel sem tűnik!
[caption id="attachment_12910" align="aligncenter" width="408"] Kép forrása: Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta c. novellás kötetből[/caption]
Erdő-Mező: Hogyan reagálnak a vadásztársaid, mikor együtt jelentek meg?
Zoltán: Ez megosztja a társaságot. Megmosolyogtató érzés, mikor látom a többiek arcán a meglepődést, hogy a hajtónak vélt párom fegyverét vállára akasztva feliratkozik a beírókönyvbe. Akadnak, akik irigykedve figyelik a hölgy kíséretet, és vannak olyanok, akik árgus szemekkel figyelik, hogy mikor hibázik. Mindent összevetve, javarészt pozitívan reagálnak.
Erdő-Mező: Mit gondolsz, van ennek jelentősége a közös jövőtöket nézve?
Zoltán: Fiatalságomból adódóan kevés tapasztalatom van arra nézve, hogy a vadászember párja hogyan viseli az ezzel járó hóbortokat. De azt gondolom mindenféleképpen igen, mert könnyebben el fogja fogadni ezt az életformát, ha hasonló a gondolkodása. Úgy hiszem, lényegesen könnyebb dolgom van a szenvedélyemet, és a magánéletemet összehozni, mint azoknak a társaimnak, akiknek a kedvese nem űzi ezt a nemes szenvedélyt.
(Lili – Erdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu - Indexkép forrása: 2010-es Vadászati Évkönyv)
 Kép forrása: Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta c. novellás kötetből[/caption]
Erdő-Mező: Hogyan reagálnak a vadásztársaid, mikor együtt jelentek meg?
Zoltán: Ez megosztja a társaságot. Megmosolyogtató érzés, mikor látom a többiek arcán a meglepődést, hogy a hajtónak vélt párom fegyverét vállára akasztva feliratkozik a beírókönyvbe. Akadnak, akik irigykedve figyelik a hölgy kíséretet, és vannak olyanok, akik árgus szemekkel figyelik, hogy mikor hibázik. Mindent összevetve, javarészt pozitívan reagálnak.
Erdő-Mező: Mit gondolsz, van ennek jelentősége a közös jövőtöket nézve?
Zoltán: Fiatalságomból adódóan kevés tapasztalatom van arra nézve, hogy a vadászember párja hogyan viseli az ezzel járó hóbortokat. De azt gondolom mindenféleképpen igen, mert könnyebben el fogja fogadni ezt az életformát, ha hasonló a gondolkodása. Úgy hiszem, lényegesen könnyebb dolgom van a szenvedélyemet, és a magánéletemet összehozni, mint azoknak a társaimnak, akiknek a kedvese nem űzi ezt a nemes szenvedélyt.
(Lili – Erdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu - Indexkép forrása: 2010-es Vadászati Évkönyv)
