„Kettős állampolgárként, székely erdészként igyekszem megfelelni a követelményeknek” - Interjú Székelyföld legjobb erdészével

• Hírszerkesztő: Erdő-Mező Online
• 2017.08.24.
• Kategória: Kiemelt, Hagyomány-kultúra
• Forrás: 48391

A Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetsége 2017-ben hatodik alkalommal rendezte meg a Székelyföldi Magánerdészetek Találkozóját július 21-én, Farkaslakán, a községi sportkomplexumban, ahol ezúttal a Székelyudvarhelyi Magánerdészet volt a házigazda. A rendezvény során sportverseny és főzőverseny is várta a szakmabelieket, de a székelyföldi erdészek versenyét is megrendezték, amelynek minden évben komoly tétje van. Az első három helyezett ugyanis részt vehet a magyarországi Év Erdésze Versenyen, amelyet 2018-ban Gyulán rendeznek meg. A székelyföldi megmérettetésen az elmúlt két esztendőhöz hasonlóan végül Andrási Zsolt parajdi erdész végzett, aki az elmúlt két alkalommal is részt vehetett az anyaországi versenyen – legutóbb például Kaszón is ott volt, jövőre pedig Gyuláról sem hiányozhat. Gribek Dániel: Kérlek, elsőként mondd néhány szót magadról, és arról, hogy milyen munkát végzel a székelyföldi erdőben. Andrási Zsolt: Kétgyerekes családapa vagyok. A középiskolát matematika-fizika szakon végeztem, onnan egy éles irányváltással a környezetem hatására lettem erdész, miután Székelyudvarhelyen elvégeztem a technikumot. 13 éve dolgozom a szakmában, 10 éve a Parajdi Magánerdészetnél, a Kis-Küküllő forrásvidékén végzem a munkámat, mint erdész. 1380 hektáros egybefüggő őrjáratom hegyvidéken terül el, ahol az állományok összetételét kimondottan a bükk és lucfenyő alkotja. Gribek Dániel: Hogyan élted meg belülről a szakmai vetélkedőt, milyen volt? Andrási Zsolt: A verseny nagyon szoros és kemény volt. A változatos, érdekes kérdésekkel tarkított teszt után még fej-fej mellett volt az élmezőny, így az utolsó versenyszám, egy jegyzőkönyv kitöltése döntött el mindent. Gribek Dániel: Végül hogyan sikerült győzni? Andrási Zsolt: Az utolsó két székelyföldi versenyt már sikerült megnyernem, ráadásul júniusban részt vettem a magyarországi Év Erdésze megmérettetésen is Kaszón, így volt rajtam némi nyomás, hogy nem szabad hibáznom. A mezőnyt felmérve láttam, hogy nagyon sok komoly ellenfélként visszajáró ismerős arc indult el idén is, ám a tapasztalatomnak, a rutinomnak és felkészültségemnek köszönhetően végül ismét első lettem. Gribek Dániel: Hogyan és mennyit készülsz egy ilyen versenyre? Andrási Zsolt: A felkészülés folyamatos. Ha bármikor bármilyen szakmai újdonsággal találkozom, azonnal utána olvasok, utána kérdezek. Összességében egyénileg készülök, főként a téli időszakban jut rá időm, de a versenyek közeledtével természetesen rákapcsolok. Tudtam, hogy az elmélettel kell többet foglalkoznom, így arra helyeztem nagyobb hangsúlyt. Gribek Dániel: Mi volt a legnehezebb a számodra? Andrási Zsolt: Az elméleti részt mondanám, amit bizonyít, hogy nem a kívánt eredményt hozta, ugyanis minimális hátránnyal, de abban csak második lettem. Végül aztán sikerült lehiggadnom. Arra gondoltam, hogy a gyakorlaton nem szabad bakizni, és akkor biztosan meglesz a győzelem. Gribek Dániel: Miben segíti a hétköznapi munkádat a versenyen megszerzett tapasztalat, tudás? Andrási Zsolt: A megszerzett tapasztalatokat a munkámban napi szinten alkalmazom. Sok mindenben segít a feladataim elvégzésében, mert mostanra megértettem az erdőt, annak növény- és állatvilágát. Az alapos ismeretnek köszönhetően könnyebb megfelelni az elvárásoknak, kihívásoknak. Önállóbban, a korábbinál is jobb minőségben és szakszerűbben tudom végezni a munkámat az erdőben. Gribek Dániel: Jövőre Gyulán rendezik meg az Év Erdésze Versenyt. Ezek szerint ott ismét találkozunk? Andrási Zsolt: Igen. Ezzel a győzelemmel negyedik alkalommal jutottam ki a magyarországi Év Erdésze versenyre. Gyulán is szeretnék megfelelni a feladatnak, és tisztességes helytállással fogom képviselni Székelyföldet és a kollégákat. A részvételemet egyébként az erdészet támogatja, élvezem bizalmukat, amit egy jó eredménnyel szeretnék meghálálni! Mivel mindig jobbat és jobbat szeretnék, így nem elégedhetek meg az eddigi eredményeimmel. Kettős állampolgárként, székely erdészként igyekszem megfelelni az itthoni és a magyar követelményeknek egyaránt. Megtiszteltetés Székelyföldet képviselni, és ezáltal remélem, szorosabb kapcsolatot sikerül kialakítani a szakmai berkekben. Gribek Dániel: Miben más a székelyföldi és a magyarországi erdészverseny? Andrási Zsolt: A nyelven kívül lényeges különbség, hogy idehaza hiányoznak a sokrétű gyakorlati versenyszámok, amikkel idén Kaszón is találkozhattunk. Farkaslakán az elméleti tesztből, a növényismeretből és egy jegyzőkönyv kitöltéséből állt a verseny. Nem volt választékolás, gyérítésjelölés, és még sorolhatnám. Nagyon átfogó, a szakmánk minden területét érintő megmérettetés van odakinn. Szeretnék hasonló versenyt Székelyföldön is, ami áthidalná ezt a különbséget. Mindent összefoglalva magasan lesz a léc Gyulán. Gribek Dániel: Mit tartasz a munkád során a legnagyobb kihívásnak? Andrási Zsolt: Mivel a munkámon alapszik az őrjárat és az erdészet közötti kapcsolatfenntartás, igyekszem szakszerű és pontos lenni. Országút mellett védem az erdővagyont, tehát könnyen megközelíthető területen. Éppen ezért napszaktól függetlenül nagy hangsúlyt kell fektetnem az erdőőrzésre, amibe beletartoznak az ünnepnapok és a hétvégék egyaránt. Gribek Dániel: Köszönöm a válaszokat, és további sok sikert kívánok neked mind a munkád, mind a versenyek kapcsán! A székelyföldi Legjobb Erdész versenyen a második helyet Andorka Bernát, míg a harmadikat Hangan Stan Adrian szerezte meg. A magyar erdészeti szaknyelv ismeretének hiányában a román erdész helyett a gyulai indulási jogot a negyedik legjobb, Baróti László szerezte meg. (Gribek Dániel - Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu)

• Cimkék: palántázás, fővadász, őzbak, HUSKWOOD, EXPOBOIS 2016, Neuson, Ugron Ákos