Hogyan befolyásolják az erdei ökoszisztémák a méhek életét?

Hogyan befolyásolják az erdei ökoszisztémák a méhek túlélését? Egy németországi kutatás erre a kérdésre keresi a választ.

h i r d e t é s

A házi méhet (Apis mellifera) általában virágzó rétek lakójaként tartják számon, eredeti élőhelye azonban valójában erdő volt, amely a fák üregeiben biztosított fészkelőhelyeket. A Julius-Maximilians-Universität Würzburg (JMU) kutatói által végzett tanulmány azt vizsgálta, hogy napjainkban a lombhullató erdők alkalmasak-e arra, hogy ezeket a nyüzsgő rovarokat ellássák tápanyaggal – írja a scitechdaily.com.

Ebből a célból Benjamin Rutschmann és Patrick Kohl tizenkét normál méretű méhkolóniát telepített megfigyelő kaptárakba a németországi Steigerwald mentén. A két tudós a JMU Állatökológiai és Trópusi Biológiai Tanszékén (Zoology III) végez kutatást, amelyet Ingolf Steffan-Dewenter professzor vezet. Ez utóbbi is részt vett a tanulmányban, amely nemrég jelent meg a Journal of Applied Ecology-ban.

Méhtáncok lehallgatása

A méhek egyfajta "táncon" keresztül kommunikálnak egymással. A csapat összesen 2022 videót elemzett, amelyeket a méhek fő táplálkozási időszakában, márciustól augusztusig rögzítettek. Mivel a méhek e táncok során közlik egy táplálékforrás hozzávetőleges helyét fajtársaikkal, a tudós következtetéseket tudott levonni a táplálékkeresés távolságára és az élőhely-preferenciára vonatkozóan. A meglepő eredmény az volt, hogy a méhek sokkal kevesebbet használták az erdőt, mint azt a talajborításhoz való hozzájárulása alapján várták. Az erdő mélyén élő kolóniáknak gyakran nagy távolságokat kellett megtenniük, hogy élelmet találjanak.

Különösen a nyár végén nem volt garantált az erdő pollenellátása, ráadásul ez a méhcsaládok számára különösen kritikus időszak

– mondja Rutschmann. Ennek egyik fő oka szerinte a bükk fafaj, amely a Steigerwald faállományának több mint 40 százalékát teszi ki.

Fotó: Gribek Tímea

A bükkerdők sötétek, a lombozat alatt nem nagyon nő meg semmi a földön. A lombkorona zárása után alig tud megbirkózni a fényviszonyokkal a növény, így hiányzik a méhek számára oly fontos, változatos gyógynövényréteg

– véli a biológus.

A méheknek változatosabb erdőkre van szükségük

A mézharmat vagy a virágzó fafajok, mint például a hárs, akác és a gesztenye, vagy a cserjék, mint a szeder és a málna, a méhek számára fontos szénhidrátforrást, és bizonyos esetekben virágport is biztosítanak. A méheknek kiegyensúlyozott táplálékellátásra van szükségük az egész szezonban.

A méhbarátabb környezet érdekében az erdőket rovarporzású fákkal – cseresznyével, hárssal, juharral, fűzfával, vadgesztenyével vagy szelídgesztenyével – kell diverzifikálni

– tanácsolja Rutschmann. Az erdőrésekben a másodlagos szukcesszió lehetővé tétele segíthet a lelőhelyre jellemző növény- és állatvilág természetes visszatérésében.

Mintha a táplálékhiány nem lenne elég probléma, a kezelt erdőkben a vadon élő méhcsaládokat a faüregek kevés elérhetősége is hátráltatja. A tanulmány szerint meg lehetne vizsgálni az összehasonlítást más, eltérő fafaj-összetételű és kezelésű európai erdőterületekkel is.

Fotó: Gribek Tímea

Különösen a védett területekkel való összehasonlítás lenne érdekes, ahol nagyobb zavarás észlelhető

– mondja Benjamin Rutschmann. A természetesebb bolygatás és a fakitermelés optimalizálása nemcsak a virágok diverzitását növeli az erdőben, hanem javítja a vadon élő méhcsaládok túlélési esélyeit is.

Nem csak a mézelő méhek profitálnak belőle

Tehát a méheknek változatosabb erdőre van szükségük élőhelyként, cserébe jelentősen hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez. Végül is a növények túlnyomó többsége a keresztbeporzástól függ. A mézelő méh pedig az egyik legfontosabb beporzó, számos más vadméhfaj mellett.

A változatosabb erdő nemcsak a mézelő méhnek, hanem végső soron magának az erdőnek is előnyös, hiszen így alakul ki egészséges ökoszisztéma, amely kevésbé érzékeny a kártevők fertőzésére is.

Az erdők fajokban gazdag vegyes lombhullató erdőkké való átalakítása nemcsak a biológiai sokféleséget segíti elő, hanem a jövőbeni éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodást is

– hangsúlyozza Ingolf Steffan-Dewenter.