Hiányzik a munkaerő, kiszámíthatatlan a piac - Csődhelyzet a csemetekertekben

Hosszú ideje kongatják a vészharangot az erdészeti csemetetermelők, a szaporítóanyag előállítása ugyanis évről-évre drágább, egyre inkább nehezebb, miközben az árak nem, vagy csak alig emelkednek. A közelmúltban azonban a költségek növekedése mellett egy újabb, rövidtávon megoldhatatlannak tűnő gonddal kell szembenézniük a hazai termelőknek: az egész országban megfigyelhető munkaerőhiánnyal. A rendkívül kézimunka-igényes ágazat esetében a közfoglalkoztatási program is inkább csak károkat okozott, akik ugyanis eddig vállaltak idénymunkát, inkább az 50 ezer forintot választják a valódi munkával is járó magasabb bérek helyett. Erről és más aktuális kihívásokról beszélgettem két dunántúli csemetetermelővel.

h i r d e t é s

Csemetekert eladó

Már vevőt is talált legnagyobb csemetekertjére Kelemen Sándor. A kaposmérői KE-HO Kft. tulajdonosa szerint a probléma összetett, de a munkaerőhiány ennek alapvető része, ami mellé párosul a csemeteárak rendkívül alacsony szintje is. „A környéken nemcsak nekünk van csemetekertünk, hanem a helyi állami erdőgazdaságnak is, és ők is attól szenvednek, hogy nincs kit foglalkoztatni. Mi magunk 1989 óta termelünk csemetét, akkoriban több mint 70 ember dolgozott a rinyakovácsi csemetekertünkben. Olyan jól működött a rendszer, hogy a jobbakkal termelési szerződést is kötöttünk. Konkrét területet kaptak, amire megszabtunk egy fix árat, így akkor is kifizettük őket, amikor a csemete a földben maradt. Ez azért bukott meg, mert akkortájt az őstermelőknek nem kellett TB-t fizetni, most viszont kell. Hiába nem sok pénz, azt a havi 3-4000 Ft-ot sem hajlandók vállalni” – kezdte a majdnem 30 éves történetét Kelemen Sándor az Erdő-Mezőnek. kelemen_sandor_kep

Mindegy, csak dolgozni ne kelljen

A szakember szerint az egyik legfőbb probléma a közfoglalkoztatás. A környéken például Rinyakovácsi és Gige községben regisztráltak nagy létszámú csapatokat. Az ott megkeresett 50 000 Ft-ot elég ahhoz, hogy ne keressenek olyan munkát, ahol több a fizetés, de meg is kell dolgozni érte. „Beérik a kevesebbel. Azt mondják, hogy inkább ott unatkoznak ezért a kevés pénzért, minthogy ténylegesen elfáradjanak valamiben. Itt van a legnagyobb probléma”. Volt olyan nap, hogy csemetekerti munkára mindössze két embert tudott összekaparni a faluból, és ha sikerül is munkaerőt toborozni, jellemzően azt a tempót veszik fel, amit a közfoglalkoztatás alatt megszoktak. „Akik régen jól dolgoztak, azokat is visszafogták, senki nem munkálkodik a régi tempóval. A 180 fős Rinyakovácsiban több mint 30 közfoglalkoztatottat tartanak számon, de ennyi embernek nem lehet munkát adni egy ilyen kicsi faluban” – világított rá Kelemen Sándor. kelemen_csemetekert_3

Bebukott a szamóca is

A munkaerőhiány a csemetekerteket különösen sújtja, hiszen az idénymunkára még nehezebb embereket keríteni. Kelemen Sándor éppen ezért úgy gondolta, hogy megnyújtja a szezont, és gyakorlatilag az év nagy részére megpróbál munkát biztosítani a térségben, hátha ezzel könnyebb lesz az ő helyzete is. Nem lett. A csemetekert egyik részében fél hektáron szamócát, további 1,7 hektáron áfonya ültetvényt telepített. „Amint a csemetének vége, érik a szamóca, majd kezdődik az áfonya. Úgy korrekt, ha az emberek hosszabb időre kapnak munkát, így kiszámíthatóbb az életük. Ebből viszont végül az lett, hogy a szamócát már ki is kiszántottam. Kínlódás a szüret, hatalmas bukás lett a vége, mert így sem találtam elég embert”. A csemetetermelő még azt a javaslatot is felvetette, hogy szerződést kötnének az önkormányzattal, így a közfoglalkoztatottaknak is lenne értelmes munkája, ráadásul a csemetekertben is el lehetne végezni a feladatokat. Erre viszont nincsen mód, hiszen a közfoglalkoztatás egyik alapja, hogy új értéket nem lehet előállítani, itt pedig arról lenne szó. „Bennem azonban felvetődik a kérdés, hogy akkor hogyan lehet egy önkormányzatnak konyhakertje, amiben zöldséget termelnek a helyi piacokra?” – tette fel a kérdést Kelemen Sándor. afonya_

Közfoglalkoztatottakat a csemetekertekbe is – de mikor?

Kelemen Sándor kétségbeesésben több miniszternek is levelet írt, amiben felhívta a figyelmet a tarthatatlan problémára. Válaszul végül azt kapta, hogy igényeljen ő is közfoglalkoztatottat a törvénynek megfelelő módon. Erre azonban csak május 1. és október 1. között van lehetőség, a csemetekertben pedig november 1-jétől indul a szezon. „Csődhelyzet van, munkaerő nincs, a csemetepiac pedig mindeközben kiszámíthatatlan, és az erdősítés pályázat elbírálása is húzódik. Ráadásul, ha egy erdőgazdálkodó valamilyen munkát nem végezhet el, akkor kérvényezheti a halasztást. Bizonyos csemeteválasztékokat azonban tovább tartva már nem lehet felhasználni. Arról pedig még nem is beszéltem, hogy mi a Vidékfejlesztési Program szinte minden pályázatából ki lettünk hagyva” – világított rá az összetett probléma további elemeire a kaposmérői erdészeti csemetetermelő. kelemen_csemetekert_1

Kelemen Sándor tehát árulja nagyobbik csemetekertjét, a szamócát már beszántotta, az áfonya megmaradt, mert azt sajnálja felszámolni. Úgy döntött, hogy cége másik tevékenységét erősíti, és inkább az erdészeti növényvédelemmel foglalkozik kiemelten. Erdészeti gyomirtást ugyanis 700 hektáron végez, a család megélhetését jelenleg ezzel tudja biztosítani.

Béremelés, árstagnálás

A megrendeléseket nem tudják időben teljesíteni, minden munkát csúsztatniuk kell, a munkabéreket pedig nagyjából 20%-kal megemelték, ami a csemete árában nem mutatkozik meg. A munkaerőhiány a Baranya megyei Borjád községben működő csemetekert esetében is hatalmas probléma. Beck Antal csemetetermelő szintén a közfoglalkoztatási programot hibáztatja a kialakult helyzet miatt, amely szerinte versenyhátrányt jelent a magáncégek esetében. Elmondása szerint ugyanis vannak olyan állami csemetekertek, ahol a közfoglalkoztatottak ténylegesen érték-előállító munkát végeznek, még ha ezt nem is lehetne. beck_antal_

„Az a munkás, akinek havonta 50 ezer forintért szinte semmit nem kell csinálnia, biztosan nem fog eljönni hozzám, hogy 110 ezer forintért megerőltető munkát végezzen. A béremelést pedig nem lehet beépíteni a csemete árába. A magasabb fizetés érdekében az egyetlen megoldás, hogy többet kell termelnem ahhoz, hogy ugyan annyi pénzem maradjon a végére. Húsz évvel ezelőtt 20 hektáron annyi nyereségem volt, mint most 170 hektáron. Az adók mértéke is emelkedett, de például az alkatrészek is drágultak, a csemete ára azonban nem tartotta ezt az arányt” – magyarázta az Erdő-Mezőnek Beck Antal, aki 30 állandó és 50 alkalmi munkást foglalkoztatna, ha erre lehetősége lenne.

Csemete mellé egy kis szója

A Baranya megyei csemetetermelő kertjében az utóbbi években a szója is helyett kapott, mivel a területalapú támogatás mellé a zöldítési forrást csak így tudja lehívni. „A világ csúfsága, hogy van 170 hektár csemetekertem, és szóját is kell termesszek, hogy megkapjam a teljes összeget. Hiába állítok elő 20-30 millió csemetét. Szerintem a zöldítés esetén a szélvédő, mezővédő erdősávok telepítésére, a talajerózió elleni védelemre kellene gondolni, nem arra, hogy a terület 5%-án szóján termesszünk. Így nem biztos, hogy ezt a nevet kellett volna adni neki” – fogalmazott meg éles kritikát Beck Antal a beszélgetés végére, amely ismételten azt bizonyítja, hogy az erdészeti csemetetermelők problémája összetett. Ha azonban legalább munkaerő lenne az ősz végi, téli szezonra, máris derűsebb lenne a szakma jövője. (Gribek Dániel - Erdő-Mező Online)