Győrffy Balázs: A szolgáltatások éve következik
Most zárja első teljes évét a tavaly márciusban megalakult Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. Győrffy Balázs elnök szerint az elmúlt húsz hónapban a köztestületnek sikerült az ágazati érdekek szószólójává, a termékláncok tagjai közötti egyeztetés terepévé, a különböző szakmai és tudományos műhelyek munkáinak népszerűsítő fórumává válnia. Ezzel együtt az idei esztendőt az építkezés évének nevezte, ugyanis számos, az államtól átvett közfeladat miatt a tervezettnél kevesebb energiát fordíthattak a tagoknak nyújtott szolgáltatások kiépítésére. Pedig a cél a valóban szolgáltató kamara, amely javítja tagjai alkupozícióját, növeli gazdasági erejüket, és amely az eddiginél is jobban elfogadottá tenné a köztestületet a tagság körében.
- A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megalakulását, a kötelező tagságot és a vele járó tagdíjat nem volt könnyű elfogadtatni tavaly márciusban. Az eddigi munkájuk nyomán változott-e a helyzet?
- Minden kötelező tagságot előíró szervezet indulása nehéz, különösen a magyar agráriumban, ahol kevés pozitív példát találunk erre. Tagjaink is kíváncsian és elvárásokkal tekintenek a kamarára, és akkor is tőlünk várnak megoldásokat, ha az adott területre eszköz és lehetőség híján nincs befolyásunk. Ugyanakkor ez számunkra azt az üzenetet hordozza, hogy erős szervezetként tekintenek ránk, különben nem várnának tőlünk megoldást a sok esetben megoldhatatlan vagy majdnem megoldhatatlan problémákra. Nekünk az a feladatunk, hogy szakmailag megalapozott álláspontot alakítsunk ki, és ezáltal olyan szolgáltatáshalmazt nyújtsunk a tagjainknak, amiből mindenki a maga hasznára szemezgethet. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor joggal számíthatunk rá, hogy a tagjaink elismeréssel nyilatkoznak majd rólunk. Ebben a tekintetben az egyik legfontosabb eredményünknek azt tartom, hogy a termékpályák szereplőit egy asztalhoz ültettük, és közülük sokan konszenzusra is jutottak, pusztán a köztük elindított beszélgetés által.
- Mennyiben tükröződik a kamara elfogadottsága a tagdíjfizetési hajlandóságban, és egyáltalán, van-e összefüggés a kettő között?
- Nem hiszem, hogy egyértelmű lenne az összefüggés, a tagdíjelmaradás ugyanis adók és járulékok módjára behajtható. Erre egyébként még nem volt példa, a múlt évben igyekeztünk elkerülni, mert úgy gondoltuk, hogy időt és lehetőséget kell hagyni a tagoknak, hogy megismerjék, megértsék és használni kezdjék a szolgáltatásainkat. Az idén már felhívjuk az elmaradók figyelmét a határidő lejártára. A tagdíjbefizetési morál egyébként jónak tekinthető, azt látjuk, hogy sok esetben egyszerűen az információ hiánya miatt maradnak el vele. Nyilván mindig vannak, és gyanítom, lesznek is olyanok, akik megpróbálnak ügyeskedni a bevallásnál. Jó tudni azonban, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól megkapjuk azokat az információkat, amelyek alapján leellenőrizhető, hogy a bevallás valós adatokon nyugszik-e. Ezért teljesen felesleges a trükközés, mert az ráadásul szankciót von maga után.
- Milyen kamarában gondolkodnak?
- Szolgáltató kamarát fogunk a gazdálkodók rendelkezésére bocsátani, olyan kamarát, ami alapvetően más, mint amit eddig megszoktunk. Fontos, és a szolgáltatáscsomagunk meghatározó eleme a jól működő falugazdászhálózat, ami információs csatornaként működik, általa, illetve magukon a falugazdászokon keresztül jut el az információ, a szolgáltatás minden településre. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Gazdálkodói Információs Szolgálat működtetésére, aminek keretében a falugazdászok is dolgoznak, még keressük a fedezetet. Ebben a tekintetben nem a pénz forrása a lényeg, hanem az, hogy a rendszert mindenképpen működtetni, finanszírozni kell. A falugazdászok ugyanis számos közfeladatot mindenki másnál olcsóbban és egyszerűbben oldanak meg, ezért ha már létezik ez a hálózat, finoman szólva is dőreség lenne nem kihasználni. Itt kell említést tennünk a NEGTáR-ról, a NAK Egységes Gazdatámogató Rendszeréről is, aminek nem csak a falugazdászok a részei - bár ők jelentik a gerincét -, hanem a szaktanácsadók is. Mint ismert, a szaktanácsadás körüli koordinációt és feladatokat ősszel a kamara vette át a NAKVI-tól. Tény, hogy ezt az átvételt korábbra terveztük, ám az egyeztetések, a jogszabályok megalkotása és nem utolsó sorban a tevékenység akkreditációja hosszú időt vett igénybe. Mi ugyanis a NAKVI-val ellentétben nem állami szerv, hanem köztestület vagyunk, ezért a feladat ellátására akkreditáltatnunk kellett magunkat. Ezt, a szaktárca megbízásából a KPMG végezte el idén nyáron, az eredményre pedig nagyon büszkék vagyunk. Megállapították ugyanis, hogy munkatársaink felkészültsége, eljárásrendjeink, belső szabályzatunk, felépítésünk, tehát mindaz, ami a feladat ellátásához szükséges, példamutató. Az eredmény a Földművelésügyi Minisztériumot is megnyugtatta, így ez a tevékenység -az ellenőrzéseket kivéve - október elsejével átkerült a kamarához. Azt, hogy a szaktanácsadás valóban és a szerződésnek megfelelő tartalommal történt-e meg, továbbra is a NAKVI ellenőrzi. Hozzánk az úgynevezett segítő funkciók, így a szaktanácsadók továbbképzése, információval történő ellátása, illetve a szerződések adatainak nyilvántartásai kerültek. A névjegyzéki szaktanácsadók ugyanis nem lesznek a kamara alkalmazottai, a korábbiaknak megfelelően továbbra is piaci alapon végzik tevékenységüket. Úgy integráljuk őket a rendszerünkbe, hogy a szaktanácsadáshoz szükséges, a gazdálkodók számára is hasznos információkat kapnak a NAK-tól.
- Ebből az évből és a meghosszabbított 2007-2013-as uniós költségvetési időszakból kevesebb, mint egy hónap van hátra. Mivel telik ez az idő?
- Ismerkedéssel. Azzal, hogy a szaktanácsadók meg ismerjenek minket, mi pedig őket. A lényeg, hogy amikor az új időszak 2015-től beindul, már a kamara működteti a rendszert. Jelenleg azzal telik az időnk egy része, hogy a területi és a regionális szaktanácsadó központokkal egyeztetünk a működésről. Azt ugyanis fontos tudni, hogy az uniós szabályozás ezen a területen is változik. Korábban azt a pénzt, amit egy szerződés alapján a gazdálkodó kifizetett a szaktanácsadónak, a gazdálkodó csak később kapta meg. A jövőben, az új uniós szabályok szerint a gazdálkodónak csak a szolgáltatás 10 százalékát kell megfizetnie, a 90 százalékot a szaktanácsadó közvetlenül kapja meg, támogatási forrásból. Hogy milyen rendszerben, ez még nem eldöntött. Most az a legfontosabb feladatunk, hogy jövőre elinduljon az új rendszer, ne legyen kiesett év a szaktanácsadás támogatása szempontjából.
- A szolgáltató kamara előtt milyen további feladatok állnak és miket sikerült eddig megvalósítani?
- Szeretnénk szorosabbra fűzni a falugazdászok és a szaktanácsadók közötti együttműködést. Az a célunk, hogy minél több gazdálkodó vehessen részt a szaktanácsadásban, hogy olyan információhalmazt juttathassunk el a gazdálkodókhoz, amellyel javítani tudják az eredményeiket, a jövedelmezőségüket. Ha röviden kellene meghatározni, hogy mit jelent a falugazdász-hálózat, és mit jelent a szaktanácsadás, akkor azt mondhatjuk, hogy a falugazdász-hálózat választ tud adni arra, hogy adott esetben mit kell tenni például a pályázatok, az uniós forrásokhoz való hozzájutás érdekében, az egységes kérelem benyújtása vagy kárbejelentés stb. esetén. A szaktanácsadás pedig a hogyanra ad választ, arra, miként lehet ezeket megtenni. Ez a két kérdés szorosan összefügg egymással, ezért a két hálózat közötti aktív interakció, információcsere kölcsönösen előnyös lehet, már csak azért is, mert a két rendszer a NEGTáR-on belül eggyé állt össze. Ezeken kívül nagyon sok más szolgáltatásunk van, például a kamarai kártya, ami egyfajta fogyasztói csoportként definiálja a kamara tagságát, vagy a piacfigyelés, az ingyenes jogsegélyszolgálat, és ezek mellett a növényvédelmi előrejelző rendszer és a tápanyag-gazdálkodási terv készítése is beindult. Ezeket akkor kezdik majd értékelni a tagjaink, amikor már használják őket. Kíváncsian várom, hogy a gazdálkodók hogyan fogadják majd a szolgáltatásainkat. Rendezvényeket is szervezünk, és igyekszünk lehetőséget nyújtani a tagjainknak, hogy kül- és belpiacon egyaránt megismertethessék a termékeiket. Ebben a tekintetben a külpiaci megjelenés az érdemi segítség, ezért, bár nem vagyok utazásmániás - sőt -, de amikor értelme van, mert így tudunk egy-egy cégnek piacot szerezni, személyesen részt is veszek egy-egy külföldi tárgyaláson.
- Ezt vehetjük az AMC marketingtevékenységének szóló kritikának?
- Az AMC eddigi tevékenysége méltó a kritikára, és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Már megvizsgáltuk, hogyan lehetne megváltoztatni a rendszert, és azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy a kamarán belül működjön. Azt azért el kell mondani, hogy a vezetőváltás óta érdemben javult a kapcsolatunk, korábban ugyanis semmilyen formában sem tudtunk együttműködni, nem volt jellemző a közös gondolkodás. Ez most megváltozott, úgyhogy kíváncsian várom, hogy mit tudunk elérni. A kamara nem akarja mindenképpen magába olvasztani ezt a rendszert is, hiszen van nekünk dolgunk éppen elég. Azt tekintjük feladatunknak, hogy változtassunk az olyan struktúrákon, amelyek nem feltétlenül működnek jól. Ha az AMC munkája a tagsá gunk javát szolgálja, akkor teljesen mindegy, hogy ki a gazdája, mi örömmel leszünk a partnerük.
- Visszatérve a szolgáltatásaikra, ezek közül a jogsegélyszolgálat az egyik legsikeresebb. Ez a munka hiánypótlónak tekinthető, a Választottbíróságéval együtt. Milyen tapasztalataik vannak ezek működésével kapcsolatban?
-A jogsegélyszolgálat az egyik legnépszerűbb szolgáltatásunk, valóban hiánypótlónak tekinthető. Sokan veszik igénybe, hiszen ingyenes. Ez az egyik olyan terület, ahol kihasználhatjuk a közösségben rejlő erőt. A jogászok ugyanis a tanácsadásért nem kapnak pénzt, ők azért a lehetőségért végzik a munkát, hogy új ügyfelekre tegyenek szert, méltányos áron. Sikerült ugyanis elérnünk, hogy ha egy tanácsadásból peres ügy lesz, akkor némi önmérsékletet tanúsítsanak. Ez azt jelenti, hogy maximalizált óradíjakkal állnak, állhatnak a gazdálkodók és más tagjaink rendelkezésére. A Választottbíróság megalakulásával pedig egy olyan fórumot teremtettünk, ahol a vitás esetek eldönthetők. Nagy körültekintéssel jelöltük ki a tagjait, akik komoly szakmai múlttal rendelkeznek. Ennek köszönhetően nem csak a klasszikus választott bírói feladatokat látják el, hanem sok esetben jogalkotási kérdésekben is ők állnak a rendelkezésünkre.
- Ha már a jogszabályalkotást említette: hogyan zajlik ez a folyamat, milyen témákat visznek a kormány, a törvényalkotók elé?
- A kamarának 15 osztálya van, amelyek tagságának lehetősége van először megyei, majd országos szinten véleményt nyilvánítani, véleményüket az ügyvezető vagy az országos elnökség elé vinni. Ezeket a különböző osztályokból és a mintegy 3ezer települési agrárgazdasági bizottságból érkező észrevételeket az országos vezetés már szintetizálva viszi a politikai döntéshozók elé. Ezzel együtt a jogalkotási folyamatban nagyrészt inkább véleményezőként veszünk részt. Minden jogszabályt megkapunk a beterjesztésük előtt, így véleményezhetjük őket. A Földművelésügyi Minisztériummal kialakult konstruktív viszony abban is megnyilvánul, hogy sok esetben saját gondolatainkkal találkozunk egy-egy benyújtott jogszabály olvasása során. Ez pedig azt jelenti, hogy odafigyelnek arra, amit mondunk, jó szándékú segítségként értelmezik ezt a fajta tevékenységünket, amit egyébként annak is szánunk. Közös célunk, hogy a tagság érdekeit megtaláljuk.
- Törvényi felhatalmazás alapján a meg nem alakult helyi földbizottságok helyett a NAK megyei elnökségei véleményezik a termőföld adásvételi szerződéseket. Mennyire támaszkodtak a döntéseknél a települési agrárgazdasági bizottságok véleményére? Hogyan sikerült ennek a feladatnak megfelelni?
-A törvényalkotó eredeti szándéka szerint a földbizottságok véleményezik a szerződéseket. A jogszabály azt mondja ki, hogy ha a földbizottság nem alakul meg vagy nem működik, akkor a kamara területi szervei veszik át a feladatukat. Ez a pontos jogértelmezés alapján azt jelenti, hogy a kamara megyei elnökségei hozzák meg a döntéseket. Amikor láttuk, hogy közeleg a határidő, és ez nekünk munkát jelent majd, kialakítottunk egy teljesen átlátható eljárásrendet. A hozzánk beérkezett szerződéseket először elküldjük a települési agrárgazdasági bizottságnak. Ennek tagjai véleményezik az adott szerződést. Ez azonban még csak egy vélemény, a döntést a megyei elnökség nyílt ülésen hozza meg. Ezt kapják meg a földhivatalok Eredetileg egy átmeneti helyzetre készültünk, de elmúlt fél év, és úgy tűnik, hogy jól működik a rendszer, és nem látjuk a szándékot sem a helyzet megváltoztatására. Nálunk már kialakult az eljárás adminisztratív rendje, bár egyre több ügy van. Az új földtörvény életbe lépése után kicsit pangott a földpiac, ami most regenerálódik. Mostanság minden hónapban több ügy van, mint az előző hónapban, de ez a szám még kezelhető, el tudjuk látni ezt a feladatot is. Ezzel együtt a megyei elnökségekre extrém terhelést ró, hiszen az elnökök és az alelnökök, akikből ez a bizottság áll, jellemzően gazdálkodó emberek, élelmiszeripari cégvezetők, akiknek, főleg a nagyobb megyékben, heti egy napjukat elvesszük.
Ezért kaptunk a kormánytól pénzt, hogy legalább az utazási költségeiket megtéríthessük.
- A NAK a fekete- és szürkekereskedelem ellen is fel kíván lépni. Hírek szerint a meghatározó agrártermékek és élelmiszerek ütemezett áfacsökkentéséről készítettek javaslatcsomagot a kormánynak. Mit tartalmaz ez a javaslat?
- Már a kamarai törvény preambulumában is szerepel, hogy a NAK egyik legfontosabb célja, tevékenységének iránya, hogy az etikusan, a szabályokat betartva gazdálkodókat támogassa. Ebből értelemszerűen következik, hogy azoknak, akik nem így gazdálkodnak, próbáljuk az életüket megnehezíteni. Tehát amíg van kamara, addig küzdeni fogunk a fekete- és a szürkegazdaság, az áfacsalás ellen. Ennek pedig csak az egyik módja az áfacsökkentés. Tudjuk, ha csökken a termékek áfatartalma, ha egyszerűsödnek a szabályok, akkor kevésbé vonzó a szabályok kijátszása is. Ezért „bombázzuk" a kormányzatot ezekkel a vitaanyagokkal. Ez azonban szerintünk nem elég, ennél is továbbmegyünk: a szigorú fellépést is támogatjuk. Folyamatosan egyeztetünk a társszervezetekkel, az NGM-mel, az FM-mel, a NAV-val, a NÉBIH-hel, közös munkacsoportot hoztunk létre, hogy sarokba szorítsuk a csalókat. Mindezt azonban nagyon óvatosan kell tenni, azzal ugyanis, ha az ellenőrzések számát növeljük, sokszor csak annyit érünk el, hogy az egyébként legálisan működőket zaklatjuk, és éppen azok kerülnek ki a látókörünkből, akiket szeretnénk ellehetetleníteni.
Ezzel együtt nem mondtunk le az áfacsökkentésről. Szeretnénk elérni, hogy a makrogazdasági feltételek, például a gazdasági növekedés, az államadósság csökkenése, vagy az alacsony infláció teljesülése esetén a kormány folytassa az élelmiszerek áfatartalmának csökkentését. Kérdés azonban, hogy mely élelmiszerek esetében szükséges az áfa mérséklése. Ebben nagyon egyértelmű az álláspontunk: az áfacsökkentés ágazati felosztását az kellene meghatározza, hogy hol mekkora a feketegazdaság aránya. Minél inkább érintett egy adott ágazat, ott annál előbb szükséges az áfacsökkentés. Tehát fontos, hogy a csökkentésnek milyen hatása van az élelmiszerinflációra, a költségvetésre, a legfontosabb mégis a feketegazdaság visszaszorítására gyakorolt hatása. Azt ugyanis nehéz kimutatni, hogy az élő és a hasított félsertés áfájának csökkentése milyen hatással volt a fogyasztói árakra vagy a költségvetésre. Egy dolgot azonban biztosan ki lehet mutatni: amióta 5 százalékra csökkent, azóta a sertésállomány Magyarországon - legalábbis papíron - növekszik. Mi azt gondoljuk, hogy ez részben a gazdaság kifehéredésének köszönhető, 5 százalék áfáért ugyanis nem éri meg csalni. Csak az a probléma, hogy aki áfacsalásból él, azt éppen ez a könnyen megszerezhető pénzszerzési forma motiválja, és egy másik ágazatban folytatja majd ugyanezt a tevékenységet. Ezért, s ez a kormánynak benyújtott anyagunk harmadik pontja: fel kell mérni, hogy mely ágazatot mennyire érinti a feketegazdaság. Ezt a célt szolgálja az említett munkacsoport felállítása. A munkát 2015 elején kezdjük, s azt reméljük, hogy az érintettség tekintetében felállíthatunk egy sorrendet.
- Elégedett a kamara ez évi teljesítményével?
- Ezzel az évvel még nem teljesen leszünk elégedettek, még sok munka van hátra. A közfeladatokat, amikből nagyon sokat átvettünk idén, becsülettel elláttuk. Ám ezek annyi erőforrásunkat lekötötték, hogy a szolgáltatási tevékenységeink kiépülése még nem tart ott, ahol mi szeretnénk. Bőven van még feladat a képzéstől elkezdve a szaktanácsadáson át, a növényvédelmi rendszer kiépítéséig. Van még mivel foglalkoznunk!
(BÁRDOS B. EDIT - Magyar Mezőgazdaság - Forestpress.hu)
