Nem könnyű egyszerre garantálni a fenntarthatóságot, a helyi közösségek számára a szegénység csökkentését, miközben munka- és főleg jövedelem-lehetőséget kínálni számukra. A közösségi alapú erdőgazdálkodás azonban jó eredményekkel kecsegtet, ehhez azonban a döntéshozók elkötelezettségére és reformokra van szükség.
Számos közösségi alapú erdészeti program bár a fenntartható fejlődés garanciája lehetne, mégis alulteljesít egyelőre, összegzi a tapasztalatokat az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új jelentése, amely az Ázsiai és Csendes-óceáni Erdészeti Hét nyitónapján hoztak nyilvánosságra.
A megközelítés lényege, hogy a helyi embereket teszi a döntéshozó szerepbe a földhasználat és erdei erőforrások kezelése esetében – amik megélhetésük alapját jelentik.
„A közösségi alapú erdőgazdálkodás negyven éve: Visszatekintés és értékelés” című tanulmányban olvasható, hogy a föld erdeinek közel egyharmadát kezelik többé-kevésbé ezen elvek alapján. Számos esetben azonban, a decentralizáció jogi keretrendszerének kialakítása ellenére, a közösségek a gyakorlatban nem rendelkeznek azokkal a jogokkal és felelősségekkel, amelyek mindennek a megvalósítását lehetővé tennék.
Ezért a jelentés javaslatok egész sorát tartalmazza, hogy javítani lehessen a törvényi szabályozáson, pl. az az erdei birtokjognál, vagy a technológiai megoldásokon. Fontos a könnyű hozzáférés a piacokhoz, emellett a piaci mechanizmusok ismerete is ahhoz, hogy a helyi közösségek el tudják adni terményeiket, ezzel emelve életszínvonalukat.
Az anyag több jó példát is hoz a világ különböző országaiból, többek között Nepálból, Mexikóból, Gambiából és Kamerunból.
Az erdészeti hétről
Az Ázsiai és Csendes-óceáni Erdészeti Hét (február 22-26.) a térség egyik legnagyobb és legjelentősebb erdészeti rendezvénye, melyet a FAO az Ázsiai és Csendes-óceáni Erdészeti Bizottsággal (APFC) közösen rendez. Ezen pár nap során több mint 30 ország döntéshozói, erdészeti és iparági szakértői vitatják meg az ágazat aktuális kérdéseit.
(FAO)
