Emlékezzünk a Vértesben hazánkért harcoló katonáinkra!
Emlékezzünk közösen a hősökre, akik a II. világháború végső küzdelmeiben harcoltak, vérüket adva hazánkért, itt a Vértes vonulatai között - hívja fel a figyelmet a közös megemlékezésre a Vérteserdő Zrt.
Az elesett katonáink sokáig nem kaphattak dicsőséges áldozatukat hirdető, méltó emlékhelyet szülőföldjükön. A közlemény szerint azonban az 1990-es évek meghozta a várva várt fordulatot: az addig titkon gyászoló ország hősi emlékművet emelhetett katonáiért, akik életüket áldozták földünkért.
A Vérteserdő Zrt. 2013-ban állított kettős kereszt emlékművet
a Vértesben elesett magyar honvédek emlékére, mely előtt minden évben koszorúzással egybekötött ünnepséggel tiszteleg.
Itt harcolt 1945. január 20-31. között a I. Magyar Királyi Huszáralakulat, amelynek katonái két hónapig tudták tartani a frontvonalat, a túlerőben előrenyomuló szovjetekkel szemben.
A társaság koszorúval és főhajtással tiszteleg a múlt század vérzivataros éveinek áldozatai felett és adják tovább a fiataloknak az emlékezés és a hazaszeretet példáját, hiszen amíg emlékeinkben fel tudjuk idézni hőseinket, addig azok velünk élnek. A jelen alázata a múlt előtt a jövő dicsősége.
A Vérteserdő Zrt., Csákvár Város és Gánt Község Önkormányzatával
2022. február 05-én, szombaton 10 órakor megemlékezést tart a vérteskozmai út melletti II. világháborús magyar hősök tiszteletére emelt emlékműnél.
Megnyitó beszédet mond:
Györök Lajos, a Vérteserdő Zrt. vezérigazgató-helyettese
Ünnepi beszédet mond:
Tessely Zoltán országgyűlési képviselő, miniszteri biztos
Megemlékező beszédet mond:
Illés Szabolcs, Csákvár város polgármestere
Krausz János, Gánt község polgármestere
Az elhunytakért imát mond:
Spányi Antal megyés püspök
Emlékezzük együtt!
„Ők magukrahagyottan őrizték a Kárpátokon Magyarországot és a mögötte lévő Európát, olyan egyedül, amilyen egyedül csak lehet az ember, akit magára hagy a világ. Álltak fönt az erdőgerinceken, derékig hóban, fagyott lábakkal, fagyott kezekkel, arcukat marta a jeges északi szél, és tudták, hogy senki sincs a hátuk mögött, aki segíteni tudna.” – Wass Albert – Magukrahagyottak