Elment egy vadász, egy példakép - Kászoni Zoltánra emlékezünk
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 87. évében elhunyt Kászoni Zoltán, sokak Zolti bácsija. Személyében nem csupán kiváló hal- és vadbiológus szaktekintélyt, jeles Wass Albert kutatót veszítettünk el, hanem egy tisztességes, becsületes, igaz szívű vadászembert is. Aki ismerte, annak nem kell bemutatni! Aki nem ismerte, és csak az adatokat olvassa, talán nem is tudja megítélni, mennyivel lettünk kevesebbek nélküle.
Az életrajzából kitűnik, hogy Mezőzáhon volt főagronómus, majd Erdélyben, Bánságban és Partiumban halászati felügyelő, a bukaresti halászati kutató intézet igazgatója, halászati államtitkár. Óceáni halászflottát hozott létre, Háromszék megye (ma Kovászna megye) erdészeti főfelügyelője lett. Az első magyar nyelvű halászati szakkönyv fűződik a nevéhez (1959), húsz könyvet és több mint 300 publikációt hagyott az utókorra. Életét azonban mégis inkább mások megsegítése kísérte végig. Bátran fordulhattak hozzá kollégái, beosztottjai, de még számára ismeretlenek is határon innen és túl. És Zolti bácsi minden tőle telhetőt megtett.
Akinek csak egyszer is volt szerencséje beszélgetni vele, jobb emberként köszönhetett el tőle. Hiszen minden szavából sugárzott a becsületesség, a szorgalom, a hazaszeretet és a szakmai elhivatottság. A mai köztudat „szuperhősöket” keres, holott itt élnek közöttünk, csak nem vesszük észre, és főleg nem értékeljük őket!
Sajnos, sokkal később találkoztam vele, mint lehetett volna. Nem tudom, pontosan milyen rokonsági fokon is álltunk egymással, mindenesetre én bácsikámnak hívtam, ő unokaöccsének engem. Időnként meglátogattam kelenföldi otthonában őt, és tüneményes feleségét, Irénke nénit. Mindig szeretettel fogadtak, én pedig igyekeztem magamba szívni a sok történeten keresztül mindazt a bölcsességet, amit egy magamfajta ifjú süldő fel tud fogni egy élet tapasztalatából. Egész nap elhallgattam volna, hogy vadásztatta Zolti bácsi a spanyol királyt Erdélyország fenyveseiben, milyen érzés volt ott állni a máig világrekord zerge mellett, vagy kalauzolni a Diana Vadászhölgy Klub dianáit Székelyföldön. Amikor Wass Albertről mesélt, megtelt a szoba hazaszeretettel!
Minden kedves olvasónak kívánok hasonló példaképet, mint amilyen nekem megadatott Zolti bácsi személyében. Hasonlót, mert Ő érte most már odaát zúgnak a Wass Albert által oly szépen „megfestett” fenyvesek, ahol bizonyára hűségesen várta szeretett tacskó kiskutyája.
Nyugodjék békében!
Hajdu Márk
(Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu)
