Cigánycsuk, fülesbagoly, vándorsólyom, tengelic - a fenntartható gazdálkodásra figyelmeztetnek

• Hírszerkesztő: Erdő-Mező Online
• 2021.03.16.
• Kategória: Kiemelt, Természetvédelem
• Forrás: 64247

A 2021-es év madara a cigánycsuk lett, ami a közönségszavazás során legyőzte a kis őrgébicset és a sordélyt. Ahogy az már évtizedek óta megszokott, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) azért állít középpontba egy konkrét fajt minden esztendőben, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy aktuális problémára, azokat közelebb hozza az emberekhez. Így van ez 2021-ben is. AGROFÓRUM ZÖLDÍTŐ CIKK A magyar cigánycsuk-állomány ugyanis 1999 és 2019 közötti, tehát 20 év alatt 54 százalékkal csökkent, ami napjainkban az MME becslései szerint 195-210 ezer párra tehető. A jelentős populációszűkülés hátterében a nagyüzemi mezőgazdaság áll, annak élőhely-átalakító szerepe, a gazos-bokros élőhelyek megszűnése, beszántása, továbbá a növényvédő szerek okozta rovartáplálék-hiány. Ez persze nem egyedi eset.

Érzékenyek a mezőgazdasági területekhez kötött madárfajok

Nemcsak a cigánycsuk sínylette meg az elmúlt évtizedeket, hosszan lehetne sorolni a fajokat, amelyek állománya zuhanóban van a fenntarthatóság és az ökológiai szemlélet hiánya miatt. Érdekes végigtekinteni az elmúlt években hasonló módon kiemelt fajok többségén. Tavaly az erdei fülesbagolyról esett több szó az MME társadalmi kampánya révén. Ellentétben a nevével a főként éjszaka aktív madarunk egyértelműen a mezőgazdasági területekhez köthető. Leginkább a nyílt, füves területeket, a szántókkal határolt erdőfoltokat, facsoportokat kedveli, ahogyan például a kuvik is. Bár az erdei fülesbagoly állománya jelenleg nem veszélyeztetett, a faj fokozott odafigyelést igényel, hiszen léte nagyban függ a mezőgazdaság módszereitől, technológiájától, berendezkedésétől. Amiért a fülesbagoly jelenleg viszonylag jó helyzetben van, az a kiváló alkalmazkodóképessége. Az emberi tevékenységek kedvezőtlen – vagy bizonyos szempontból kedvezőtlen – hatásait viszonylag jól tűri, a saját javára fordítja, amire jó példa, hogy télen tömegesen jelenik meg városokban. Nem tudott ugyanakkor ennyire rugalmasan alkalmazkodni a nagyüzemi mezőgazdaság hatásaihoz, azon belül pedig leginkább a már szerencsére évtizedek óta betiltott DDT használatához a 2018-as Év Madara. A vándorsólyom európai populációja ennek eredményeként az 1960-as évekre összeomlott, a költőpárok száma drasztikusan, az eredeti 10 százalékára esett vissza. Hazánkból ekkor a faj teljesen el is tűnt. A vegyi anyagok a madarak hormonháztartására voltak hatással, a vándorsólymok viselkedése megváltozott, a tojások héja elvékonyodott, így azok összetörtek a kotló madarak alatt. De hogyan jutott a DDT hatóanyaga a ragadozók szervezetébe? A növényi magvakat fogyasztó zsákmányállatokon keresztül. Nagy tanulság volt ez, hogy az élővilág, az ökológia mennyire összetett és sérülékeny, ám ennek felismerése talán még idejében megtörtént. Azóta szerencsére, ha nem is nagy mennyiségben, de újra állandóvá vált a vándorsólyom megjelenése Magyarországon. Az MME adatai szerint 2017-re 40-re emelkedett a sikeresen fészkelő párok száma, és összesen 64 aktív revírt számláltak össze. Utolsó példaként a 2017-es Év Madarát, a tengelicet is érdemes megemlíteni, amelynek állománya ugyan nagyjából stagnál, ám a faj annyira függ a mezőgazdasági területektől, hogy táplálékbázisa folyamatosan veszélyeztetett. A gyönyörű, színpompás madarunk ugyanis néhány jól ismert gyomnövény magját fogyasztja. Ilyen például a disznóparéj, az üröm, az aszatfélék vagy a bogáncs. A tengelic élelme tehát a gazdálkodók nagy ellenségeiből, a gyomokból kerül ki. A szegélyekkel tarkított mezőgazdasági területek madara Visszatérve 2021-re, a cigánycsuk hazánkban a sík- és dombvidékeken is előfordul, de a hegységeket és zárt erdőket kerüli. Ebből is látszik, hogy a faj a klasszikus agrártájakat kedveli, főleg, ha azok fákkal, cserjékkel tarkítottak. Mezőgazdasági területeken, parlagon hagyott részeken, csatornapartokon, gyümölcsösökben egyaránt felfedezhetjük március és október között. Mivel territoriális viselkedésűek, így a hímek rendszeresen a revír kimagasló pontjain énekelnek, de táplálékukat – a rovarokat, pókokat, egyéb ízeltlábúakat – is ilyen helyekről lesik. Ha tehát a területen van cigánycsuk, viszonylag gyakran és könnyen felfigyelhetünk rá. A fészket a tojó készíti, annak helyét a sűrű növényzet takarásában, a talajba kaparja. Az így kialakított, apró mélyedésbe aztán növényrészeket, gyökérdarabokat, mohát hord, ide tojja 5-6 tojását. Mindezt évente kétszer teszi meg, a fiókák etetéséből pedig mind a nőstény, mind a hím kiveszi a részét. Jól látszik tehát, hogy a cigánycsuk fennmaradásának, és az állománycsökkenés visszafordításának záloga a változatosabb, szegélyekkel, fasorokkal szabdalt mezőgazdasági területek fenntartása, kialakítása. (Gribek Dániel - Agrofórum - ZÖLDÍTŐ)

• Cimkék: környezetvédelem, erdei iskola, céges autó, Clark Engineering, színfurnér, Szabó Noémi, tölgy csipkéspoloska, Reinicz Gábor, Hubertus Vadász- és Sporthorgász Társulat