Az ország 3. legjobb erdésze a munkája szerelmese
Kiválóan szerepelt, 3. lett az Év erdésze versenyen Jakabfi Ferenc. A férfi kisgyermekkora óta az erdő szerelmese, ahol minden időben, meg zuhogó esőben is jól érzi magát. Egyedül az idegesíti fel egy kicsit, ha szemetelők nyomaira bukkan.
- Többek közt 100 mintát kellett felismerni, rügyek, levelek, termések, fakockák alapján kitalálni az adott fajt, illetve gombákat, viszonylag gyorsan, mert egy kivetítővel csak pár másodpercig mutatták meg az érintett „alapanyagokat" - adott némi betekintést az országos verseny feladataiba Jakabfi Ferenc, aki a Nagykanizsai Erdészet munkatársa, kerületvezető vadász. Elmesélte, édesapja révén szerelmesedért bele az erdőbe, ő gyakran elvitte magával sétálni a rengetegbe. így lett erdőjáró, aki munkája során - ha úgy adódik - örömmel köti össze a kellemest a hasznossal, ugyanis imád gombát gyűjteni. Rengeteg fajt ismer - az ehetőket biztosan -, a kevéssé ismerősekhez meg ott van a gombahatározó.
Jakabfi Ferenc jövőre is indulna
Itt, Óbornak környékén leginkább rókagomba, őzlábgomba, galambica, vargánya, a mérgezők közül pedig légyölő és piruló galóca fordul elő - magyarázta. Hozzátette, egy-egy nyári zápor után hirtelen megnő az egy négyzetméter erdőre jutó emberek száma.
Hogy szoktak-e vitázni a jó helyeken a gombászók? Nem, veszekedés nincs, inkább szemetelés van. A meleg, párás időben megszomjaznak az emberek, hoznak magukkal sört, majd miután kiitták a fémdobozból, eldobják. Mi meg összeszedjük utánuk. Hiábavaló küzdelem.
Ősszel a legszebb az erdő, olyankor sokat vagyok kint, de nem csak a vadászat miatt - folytatta Jakabfi Ferenc, aki nem mindig puskával, hanem néha fényképezőgéppel is járja a rengeteget. Legutóbb például szalonkákra vadászott a kislányával - természetesen, teleobjektívvel.
Huszonhat éve dolgozom a Zalaerdőnél és a kanizsai erdészetnél, ez az első és egyetlen munkahelyem, nagyon szeretem a munkám. Még akkor is, ha zuhogó esőben kell kint ücsörögni egy-egy vendégvadásszal, vagy 18-szor kell utána mennem egy rafinált, öreg őzbaknak...
(Horváth-Balogh Attila - zaol.hu)