Emma napja
A tavalyi súlyos aszály a hazai erdőket sem kímélte, és világossá tette, hogy az erdők és a víz kapcsolata, a vizekkel való megfelelő gazdálkodás fontosabb, mint valaha.
Nemrég jelent meg az Erdő és víz – Erdészeti vízgazdálkodás című kiadvány, melynek összeállításában kulcsszerepet játszottak a Soproni Egyetem kutatói. A tudományos ismeretterjesztő kötetet az Országos Erdészeti Egyesület jelentette meg. A húsznál több szerző és közreműködő az erdei vizek összetett körforgalmának, a vízmegtartás, vízpótlás tudományos alapelveinek és gyakorlati ismereteinek összetett kérdéseit foglalja össze – a szakemberek és az érdeklődő laikusok számára.
Magyarországon az erdőgazdálkodás vízkérdés, a vízgazdálkodás kérdése
– fogalmazta meg a tételt több mint száz éve Roth Gyula, a magyar erdészet egyik legnagyobb alakja. Az Erdő és víz című, most megjelent kiadvány bevezetője erre rímelve hangsúlyozza, hogy
erdeink egészsége, léte, ökoszisztéma- szolgáltatásaik teljesülése függ az erdei vizekkel való gazdálkodástól.
A kiadvány ötlete 2022 őszén született meg, egy rendkívül aszályos nyarat követően, amikor világossá vált, hogy
a víz kérdése egyre aktuálisabb, és az erdőgazdálkodók számára is kulcsfontosságúak lesznek a vízkörforgalommal kapcsolatos korszerű ismeretek
– mondja dr. Gribovszki Zoltán, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának professzora, a kötet egyik szerkesztője.
A magyarországi síkvidéki erdők léte sok esetben a többletvízhatástól függ, azaz nemcsak a csapadékra támaszkodik. Az éves csapadékösszeg nem feltétlenül változik, de a hőmérséklet emelkedésével exponenciálisan nő a párolgási kényszer. A fellépő szárazodási folyamatok következtében hazánk egyre nagyobb területei kerülnek át az erdészeti erdőssztyepp klímaosztályba, ahol többletvízforrások nélkül az erdők léte igencsak kérdéses.
Ez a folyamat nehezen megállítható, ugyanakkor megfelelő szaktudással, előrelátással, vízgazdálkodási eszköztárral és a különböző területek közötti együttműködéssel kontrollálható.
Az erdő rendkívül összetett ökoszisztéma, vízforgalom szempontjából is komplex. Más ökoszisztémáknál általában több vizet igényel, ugyanakkor hatalmas tározótérrrel is bír. Vízmegtartási kapacitása a többi felszínborítási formánál lényegesen jobb. A hőmérsékleti szélsőségekhez hasonlóan kiegyensúlyozza a vízforgalmat, így például az erdei források vízhozama viszonylag kiegyenlített
– fogalmaz Gribovszki Zoltán.
Igaz, hogy az erdő igényli a vizet, ugyanakkor jókora részét vissza is adja a környezetének. Temperált környezetet jelent, mérsékli a hőmérsékletben és a lefolyásban jelentkező szélsőségeket, különösen a városokhoz viszonyítva. De ahhoz, hogy az erdő ezt a szerepét el tudja látni, többletvízre van szüksége. Megfelelő vízgazdálkodással, magasabb térszíneken vízvisszatartással, síkvidéken a vízvisszatartás és vízpótlás kombinációjával érhető el eredmény
– ecseteli az erdei vízkörforgalom jelentőségét Gribovszki Zoltán.
Mindezek miatt egyre fontosabbá válik az erdei vízkezeléssel kapcsolatos, nagyon összetett tudományos és gazdálkodói ismeretek rendszerezése és átadása.
A víz témája nagyon sok területet összefog
– hangsúlyozza Gribovszki Zoltán. E koncepció mentén az anyag összeállítása, a sokrétű megközelítés elsősorban a szerkesztőtárs, Kucsara Mihály (a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának nyugalmazott oktatója) szaktudását és lelkiismeretességét dicséri, ugyanakkor a füzet összeállításában, az egyes szakterületek anyagának kidolgozásában húsz szerző működött közre, a legkülönbözőbb magyarországi intézményektől és cégektől. A kiadvány egyaránt tartalmaz természettudományos, komplex ökológiai, illetve kimondottan műszaki szemléletű fejezeteket, különösen ügyelve a jó gyakorlatok bemutatására, a tudományos ismeretterjesztést szem előtt tartva, nemcsak az erdőgazdálkodók, hanem az érdeklődő laikusok számára is.
A kötet összeállításában komoly szerepet vállalt az erdészeti tudományok legfontosabb hazai intézménye, a Soproni Egyetem, különösen az Erdőmérnöki Kar, illetve az Erdészeti Tudományos Intézet szakemberei. Az Erdő és víz – Erdészeti vízgazdálkodás című kiadvány az Országos Erdészeti Egyesület gondozásában, az Erdészeti Lapok különszámaként, a Szaktudás Füzetek harmadik darabjaként jelent meg.