A sasbarát erdőben végtelen a nyugalom – A változatos erdőszerkezet elérése a cél

• Hírszerkesztő: Erdő-Mező Online
• 2023.04.05.
• Kategória: Erdővédelem
• Forrás: BNPI, címlapfotó: Domboróczki Gábor

A békászó sas jelenléte egyfajta bizonyíték a környék jó egészségi állapotára: zavartalan, idős erdőre van szüksége a fészkeléshez és megfelelő mennyiségű gyepre – amely az erdőhöz hasonlóan fontos társulás – a vadászathoz – írja Kozma Attila a Bükki Nemzet Park Környezeti Nevelési Csoporjának vezetője a a Bükki Nemzet Park Igazgatóság honlapján.

Felsőtárkány közelében talál számára megfelelő erdőt, történetesen épp' egy nemzetközi együttműködés, a LIFE4OakForests projekt által kezelt területen fészkel. Amennyiben az erdő zavartalansága biztosított marad, az itt költő pár hosszabb távon is hozzájárulhat a 40 párt számláló hazai költőállomány gyarapításához. A békászó sasok hosszú távú vonuló madaraink, akik március eleje óta úton vannak dél-afrikai telelőhelyükről, hogy április folyamán hazaérve elfoglalhassák fészküket.

A békászó sas rendkívül érzékeny a fészek környékének zavarására, ezért a fészket csak kora tavasszal, a visszaérkezésük előtt tudjuk megközelíteni. Az erdőben zajló természetvédelmi beavatkozások ütemezése is a téli időszakra korlátozódik. (Fotó: BNPI)

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság saját vagyonkezelésében lévő erdőrészletekben a természetességi állapot javítása, a változatos erdőszerkezet elérése a cél. A LIFE4OakForests projekt keretében, ezzel a céllal összhangban, a hegységek alacsonyabb régióit és a dombsági területeket egykoron borító tölgyesek maradványait kívánják a szakemberek minél jobb élőhellyé alakítani azon állat- és növényfajok számára, amelyek mára – alkalmas élőhelyek hiányában – szintén megfogyatkoztak. Ennek eszközei az idegenhonos, invazív fafajok eltávolítása, az őshonos tölgyek és elegyfajok megsegítése, a helyben korhadó holtfa arányának növelése, lékek (nyiladékok) kialakítása, az erdő szintezettségének megteremtése.

A fekete harkály holtfában fejlődő lárvákkal táplálkozik. A korhadó magas csonk körüli kérget táplálékkeresés közben erős csőrével lehántolja. (fotó: Zagyva Gergő)

Bár a terület magára hagyása is a természetes erdőkre jellemző állapot kialakulásához vezetne, ehhez nem emberi léptékű időre volna szükség. Az erdő állapotának gyorsabb javulása, illetve a negatívan ható tényezők csökkentése csak aktív beavatkozásokkal érhető el. A beavatkozások hatására a tölgyesekben hosszú idő után újra olyan mikroélőhelyek jönnek létre, amelyek már néhány év alatt is alkalmassá válnak számos hozzájuk kötődő állat- és növényfaj megtelepítésére, állományuk fokozatos megerősítésére. A természetvédelmi erdőkezelés tehát a természetes, de jelenleg korlátozottan működő folyamatokat igyekszik utánozni és időben felgyorsítani. A korábbi évtizedek intenzív használata miatt leromlott erdők azonban így is csak egy-két évszázad elteltével válhatnak olyanná, ahol az idős fák is jelen vannak, képesek ellenállni a környezeti hatásoknak és kiteljesedhet az ökoszisztéma.

Néhány éve kialakított lék egy bükkaljai tölgyesben. A megnövekedett fénymennyiség hatására megerősödő újulat az erdő új szintjét alakítja ki, ezáltal változatosabbá teszi azt. A helyben maradó holtfa az erdei ökoszisztéma 2/3-a számára biztosít táplálékot, élőhelyet, fészkelőhelyet. (Fotó: BNPI)

A projektben számos, az adott élőhelyre jellemző “zászlós faj” van nevesítve, akiknek az érdekében történnek a beavatkozások, de ismertségük okán a célok kommunikációjában is jól szolgálnak. Ilyenek többek közt a nagy szarvasbogár, a díszes tarkalepke, a fekete harkály, a barna hosszúfülű-denevér, az erdei pele, a vadmacska, a nagyezerjófű, vagy a bíboros kosbor.

Persze nem csak a zászlós fajokért történik minden, de ahol ők megtalálják a számításukat, ott rengeteg egyéb faj is otthonra lelhet.

• Cimkék: békászó sas, természetvédelem, erdő, nemzeti park, Bükki Nemzeti Park, tölgy