A gólyatöcs lett a 2019-es év madara

Hírszerkesztő: Erdő-Mező Online
2019.01.03.
Kategória: Kiemelt, Természetvédelem
Forrás: 56401

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el az "Év madara" akciót, melynek célja természetvédelmi problémákkal érintett fajok, madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása. A négy évtizede futó program legutóbbi állomásaként, a tavalyi év nyarán, ismét a lakosság választhatott három faj közül (gólyatöcs, gulipán, nagy póling).

h i r d e t é s

A szavazásban győztes gólyatöcs, egyik szép régi nevén - a székigólya, hosszú lábával és csőrével, fekete-fehér színével valóban miniatűr fehér gólyához hasonlít. Ez a madár igazi világpolgár, öt alfaja az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordul. Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket, elsősorban alacsonyabb rendű rákokat szedeget össze a víz színéről és a parti iszapfelületről. A hazai állomány hosszú távú vonuló. Tavasszal március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, a költési időszak végén korán útra kel, többségük augusztusban el is hagyja hazánkat. golyatocs_1

Legfontosabb magyarországi élőhelyei a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon találhatók. A faj itt találja meg azokat a sekély, csak 20-25 cm mély szikes tavakat és öntésterületeket, ahol hosszú lábaival a vízben gázolva táplálkozni, a kiemelkedő szárazulatokon pedig költeni tud. Vonulási időszakban bármely sekély vizű élőhelyen: halastócsapolásokon, belvizes szántókon, gyepeken is találkozhatunk vele. A szikes tavak megfogyatkozásával a gólyatöcs ezeket az alternatív vizes élőhelyeket is mind gyakrabban használja fészkelőhelyként. Magyarországon rendszeres fészkelő, a költőpárok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200-1000 pár között alakul. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Szikes tavakat (a „székeket”) kedvelő életmódja miatt kedvezőtlenül hatott a fajra ennek az élőhelytípusnak a jelentős felszámolódása az 1980-as évek végétől. A klímaváltozás, a szárazodó tavaszok jelentősen befolyásolják az adott évi költőpárok számát. Védelmének alapját a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése és az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja jelenti.

Megjelenés

A hím homloka, torka, nyaka és alsóteste fehér, a fejtető, a tarkó, a nyak hátsó része, a hát, a váll ás a szárnyak feketék. A tojó fején és nyakán több a fehér, hátuk pedig barnásfekete. Vékony, fekete csőre hosszú. A gólyatöcs piros lábai rendkívül hosszúak (tudományos neve, a Himantopus szíjlábút jelent).

Veszélyeztető tényezők

Szikes tavakat (a „székeket”) kedvelő életmódja miatt kedvezőtlenül hatott a fajra ennek az élőhelytípusnak a jelentős felszámolódása az 1980-as évek végétől. A klímaváltozás, a szárazodó tavaszok jelentősen befolyásolják az adott évi költőpárok számát. Míg csapadékosabb években akár 1 000 pár is fészkelhet az országban, száraz teleket követően ezek száma akár 200 pár alatt is maradhat.

Védelem

Védelmének alapját a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése és az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja jelenti. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. (MME)