Turai természetkárosítás – Ritkábbak a madármérgezések, de egyetlen eset is rekordot dönthet

madarmergezes_clEgy egészen megdöbbentő pusztítást és természetkárosítást okozó, rekord méretű madármérgezés hívja fel a figyelmet a szemléletváltás fontosságára, természetes környezetünk sérülékenységére, a szabályok áthágásának kockázatára. Néhány hete röppent fel a hír, hogy Tura községhatárban több tucat ragadozómadár vált mérgezett csalétkek áldozatává. Az elkövetőket keresik, a nyomozás folyik, az okokat legfeljebb sejteni lehet, ám egy valami biztos: az eset előtt szinte mindenki teljesen érthetetlenül áll. A napokban ellátogattam a mérgezés helyszínére, ahova a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hívott össze sajtótájékoztatót. A szakmai médiumok kevésbé, a budapesti újságírók azonban annál nagyobb számban képviseltették magukat a Pest megyei szántóföldek ölelésében. Az Agrofórum Zöldítő rovatának cikke.

Negatív rekord Magyarországon

Az ismeretlen tettes vagy tettesek mintegy 8000 hektáron helyeztek el méregbe áztatott húsdarabokat, aminek következtében a megtalált tetemek számai alapján eddig 114 mérgezett állat pusztult el, vadászható és védett fajok egyaránt. Utóbbiak között hetvenhat barna rétihéja, hét egerészölyv, három holló, két barna kánya, két erdei pityer, egy hamvas rétihéja és egy rétisas van. De két kutya és két macska is szerepel a listán a rókák, varjak és szajkók mellett. A természetvédelmi kár összesen 6,5 millió forint.

Rekord mennyiségű elpusztított ragadozómadarat találtak a természetvédők Tura térségében - Fotó: Deák Gábor, MME

Rekord mennyiségű elpusztított ragadozómadarat találtak a természetvédők Tura térségében – Fotó: Deák Gábor, MME

„Ez az eset negatív rekordnak számít Magyarországon. Soha nem tapasztaltunk még ilyen nagymértékű ragadozómadár-elhullást, soha nem találtunk ilyen mennyiségben kihelyezett mérgező csalétket az országban” – mondta el beszélgetésünk kezdetén Deák Gábor, az MME méreg- és tetemkereső kutyás egységének vezetője. Bár a nyomozás zajlik, így tényszerű eredményekről még nem lehet tudni, a korábbi természetvédelmi közleményből viszont kiderül, hogy a kihelyezések egy konkrét vadásztársaság teljes működési területéhez kötődnek. A helyszínen azt is megtudtam, hogy az elmúlt néhány hétben olyan tetemeket is találtak az egyesület, a Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei, valamint önkéntesek, amelyeket már próbáltak elrejteni – például a tarlókon szalmával takartak be maradványokat. A százas nagyságrendű mérgezett csalétket szinte minden esetben földutak mentén helyezték el, jellemzően lucerna- és napraforgótáblák szegélyében vagy gabonatarlók szélén.

Nem az első eset

Ugyancsak meglepő információ, hogy nem ez az első hasonló eset a Tura és Zsámbok közötti területen. 2010-ben ugyanis mérgezett naposcsibék okozták egy parlagi sas, öt holló, négy egerészölyv, három barna rétihéja és egy dolmányos varjú életének végét. Akkor a rendőrség nem találta meg a tettest. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint a jelenlegi eset sem közvetlen előzmények nélküli, ugyanis több jel, régebbi nyom is arra enged következtetni, hogy kisebb intenzitással ugyan, de néhány hónapja is történt mérgezés a helyszínen.

Ilyen csalétkeket helyeztek ki százszámra a földutak mellett és a gabonatarlókon - Fotó: Deák Gábor, MME

Ilyen csalétkeket helyeztek ki százszámra a földutak mellett és a gabonatarlókon – Fotó: Deák Gábor, MME

A Gödöllői Rendőrkapitányság az elmúlt hetekben több alkalommal is végzett helyszínelést és nyomrögzítést, a csalétkeket pedig a NÉBIH vizsgálja. A toxikológiai eredményekre szintén várni kell, de minden bizonnyal erős idegméregről van szó, amit az is bizonyít, hogy a ragadozómadarak többségét a húsdarabok közvetlen közelében, megdermedve találták meg. Sőt, volt olyan eset is, hogy a természetvédők elijesztették az állatot a csalétekről, amelyet néhány perc múlva még élve, de már súlyos állapotban sikerült megfogniuk. Ezt a madarat a gyors állatorvosi segítségnek köszönhetően sikerült megmenteni. A 2010-es mérgezésnél egyébként karbofurán hatóanyagot mutattak ki a szakemberek, ami nem egyedi ezekben az esetekben. Így aztán nem lenne meglepő, ha a 2021-es mérgezések is ehhez, az EU-ban 2008 óta betiltott szisztémikus inszekticidhez kapcsolódnának.

Szerencsére nem ez az általános

A konkrét tények és nyomozati eredmények, illetve azok ismeretének hiányában is fontos ugyanakkor kijelenteni, hogy akár vadászok, akár gazdálkodók, akár civil természetkárosítók követték el a rekord méretű mérgezést, hazánkban szerencsére nem ez az általános gyakorlat. Bár minden évben vannak kisebb-nagyobb mérgezéses esetek, ezek száma folyamatosan csökken.

„A nagy számok miatt ez valóban egy kirívó esetnek számít, de egyébként is elmondható, hogy az utóbbi években folyamatos csökkenést mutatnak az ehhez hasonló, illegálisan elkövetett mérgezések. A turai történet azonban azt is megmutatta, hogy még mindig előfordul ilyen jellegű természetrombolás, ami hatalmas környezeti kárt tud okozni” – hívta fel a figyelmet Deák Gábor.

Deák Gábor, az MME méreg- és tetemkereső kutyás egységének vezetője, valamint Hella - Fotó: Gribek Dániel

Deák Gábor, az MME méreg- és tetemkereső kutyás egységének vezetője, valamint Hella – Fotó: Gribek Dániel

A természetvédelem és a vadgazdálkodási szakmai között feszülő ellentétek az elmúlt években, évtizedekben folyamatosan oldódtak, és oldódnak. A szakemberek egyre több ügy mentén fognak össze, dolgoznak együtt. Ilyen többek között a hazai zöldpolitika kapcsán létrejött szövetség, aminek részeként vadászok, természetvédők és méhészek munkálkodnak a biodiverzitás védelméért, az élőhelyek megóvásáért.

Az agráriumban fontos az engedélyezett technológia

Nemcsak a vadgazdálkodáshoz kapcsolódva történhet ugyanakkor madármérgezés. A mezőgazdasági termelés során is számos ponton drasztikusan károsítható a gerinces állatok állománya. A szabályok betartása, az engedélyezett készítmények precíz használata ugyanakkor minimalizálja a veszélyt.

„Mezőgazdasági vonatkozásban elsősorban a helytelen, szabálytalan technológiából adódó mérgezések a gyakoriak. Bár ilyen sokkal ritkábban fordul elő, az elhullás szintén nagymértékű lehet. Leginkább a kártékony rágcsálók, a pocok vagy a hörcsög állományának féken tartása okozhat problémát. A legálisan, akár eseti engedéllyel használható és megfelelő technikával, például járatkezelés során kijuttatott rágcsálóirtó szerek nem okoztak ilyen elhullásokat, a kockázat ilyenkor minimális” – mondta el kérdésemre az MME munkatársa.

madarmergezes_03

Összesen 76 barna rétihéja tetemét találták meg a mérgezés helyszínén – Fotó: Deák Gábor, MME

Az illegális megoldások nagyléptékű alkalmazása azonban még most is valós problémát jelent. Ilyen a brodifakum hatóanyagú termékek alkalmazása. Ilyen készítmények kereskedelmi forgalomban kaphatók, ám a szántóföldön nem használhatók. Ebben az esetben a legnagyobb gondot az okozza, hogy a hatóanyag képes felhalmozódni a táplálékláncban, és a gerincesek véralvadási mechanizmusának blokkolása akár másodlagos mérgezés során is megtörténhet. „Az elmúlt években sajnos volt példa olyan esetre is, amikor hörcsöggradációs területeken nagy mennyiségben helyeztek ki illegális méreganyagokat, amik másodlagos mérgezéseket okoztak ragadozómadaraknál. Több mint tíz parlagi sas pusztult el ilyen cselekmény következtében” – tette hozzá Deák Gábor.

Méregkereső kutyák a biodiverzitás védelméért

A turai eset kapcsán további számadat, hogy a 114 mérgezett állat mellett további 132 csalétket is találtak a természetvédelmi szakemberek. Mindez a speciálisan kiképzett méreg- és tetemkereső kutyák nélkül elképzelhetetlen lett volna. Bár kijelenteni nem lehet, hogy a területet teljesen megtisztították volna a veszélyes falatoktól, a többhetes terepi munka eredményeként a további nagyszámú mérgezések kockázata jelentősen csökkent.

A sajtótájékoztató alkalmával Tura határában két kutyát ismerhettem meg, amelyek sokat dolgoztak azért, hogy az így is rekordszámú elhullás ne öltsön még nagyobb mértéket. Carlo és Hella folyamatosan a területen kutatott, szaglásukkal még a sűrű bozótosban is megtalálták a mérgezett csalétkeket és a tetemeket.

Hella, a méreg- és tetemkereső kutya, kedvenc labdájával, ami egyben a motivációs díja is egy-egy sikeres felkutatást követően - Fotó: Gribek Dániel

Hella, a méreg- és tetemkereső kutya, kedvenc labdájával, ami egyben a motivációs díja is egy-egy sikeres felkutatást követően – Fotó: Gribek Dániel

A méregkereső négylábúak kiképzése alapvetően négy hónapos folyamat, ám ez csak arra elég, hogy a terepen is megkezdjék a gyakorlati tapasztalatok összegyűjtését. A betanítás nem egyszerű, és hibalehetőség nemigen van. Ha ugyanis a kutya eszik az idegméregbe áztatott húsból, könnyedén életét veszítheti. A jutalomfalattal történő motiválás és dicséret emiatt aztán egy labdára és közös játékra cserélődik. A kutyák megtanulják, hogy ha méregre vagy tetemre bukkannak, a gazdi figyelme csak rájuk összpontosul, és kezdődhet a szórakozás. Minden felderített nyom után labdázás vár a Hellára és Carlora is.

A kutyák a terepen néhány tíz méterrel a gazdájuk előtt haladnak, méghozzá aktívan szaglászva, és jellemzően nagyon hatékonyan találják meg a keresett állatot vagy csalétket. Ilyenkor ugatással jelzik a kutatás sikerét, és jöhet is a labda. Így megy ez órákon keresztül, amíg a kutyák el nem fáradnak. Bár a mérgezések többsége jellemzően ősztől tavaszig történik, ezúttal az augusztusi meleggel is meg kellett küzdeniük a természetvédőknek, ami miatt a kutyák csak hajnaltól nagyjából 11 óráig tudtak a terepen dolgozni. Addigra ugyanis nem meglepő módon kifáradtak, és emiatt a hatékonyságuk is csökkent.

Carlo, amint éppen megtalálja a sajtóbemutatón előre kihelyezett madárszárnyat. A kutya nem nyúl a tetemekhez, ám csaholással jelzi a maradványok pontos helyét - Fotó: Gribek Dániel

Carlo, amint éppen megtalálja a sajtóbemutatón előre kihelyezett madárszárnyat. A kutya nem nyúl a tetemekhez, ám csaholással jelzi a maradványok pontos helyét – Fotó: Gribek Dániel

A kutyás méreg- és tetemkeresés két okból is nagyon fontos. Az egyik, hogy a csalétkeket minél hamarabb el lehessen távolítani a területről, ezzel csökkentve a természetvédelmi károkat, megelőzve a további bajt. A másik azonban, hogy ez a tevékenység is közelebb viheti a nyomozásban résztvevőket az elkövetőhöz/elkövetőkhöz. Nem véletlen tehát, hogy egyre több ilyen nagyszerű keresőkutya végzi hasznos munkáját hazánkban is.

Lehet, hogy egyszerűbb, de…

A rekord mértékű mérgezés okát egyelőre tehát csak találgatni lehet. Az eddigi információk alapján persze benyomások, elképzelések megfogalmazódhatnak. Lehetett a cél az apróvad-állomány érdekében elkövetett illegális ragadozógyérítés, de történt már hasonló természetkárosítás a lakosság részéről az őket esetlegesen zavaró, kóbor vagy kertek alatt sétáltatott kutyák, esetleg a nagy számban elszaporodott macskák eltüntetése érdekében is.

Mindenesetre, amíg a nyomozás le nem zárul, marad a találgatás – és a korábbi esetet látva nem kizárt, hogy azt követően is csak a feltételezésekről beszélgetünk, írhatunk. Ettől függetlenül viszont az egészen biztos, hogy bármilyen célú, természetben végzett gazdálkodást csak a szabályok betartása mellett, a környezet védelmére odafigyelve szabad végezni. A körülöttünk elterülő tájjal az ember évezredek óta gazdálkodik, és ez a jövőben is így lesz. A mértékletesség, a fenntarthatóság, a természet megóvása nélkül azonban a biodiverzitás olyan mértékű károkat szenvedhet, aminek következményeit a gyermekeinknek, unokáinknak kell elviselniük. Lehet, hogy sokszor pénz- és időigényesebb, bürokratikusabb a szabályos, engedélyezett tevékenység, de hosszabb távon minden bizonnyal megéri azokat alkalmazni – legyen szó mezőgazdaságról vagy vadgazdálkodásról. A környezetünk napjaiban megfigyelhető változásai legalábbis erre engednek következtetni…

Gribek Dániel

(Agrofórum Online – Zöldítő)

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?