IPCC-jelentés: a klímaváltozás egyre gyorsabb, és minden régiót sújt

klimavaltozasAz ENSZ kormányközi klímaváltozással foglalkozó tanácsadó testülete (IPCC) kiadta a hatodik értékelő jelentését az éghajlatváltozásról. Ilyen átfogó tanulmányt legutóbb nyolc éve jelentettek meg. A jelentés megállapításaiban (sajnos) semmi meglepő nincs, az általa lefestett jövő pedig egyre aggasztóbb: a tudósok minden régióban, a teljes éghajlati rendszerben regisztrálják a változást, és e változások sokasága évezredek óta példátlan. Már eddig is történtek olyan változások, amelyek évszázadokon vagy évezredeken keresztül visszafordíthatatlanok maradnak.

Az IPCC hatodik átfogó jelentésének legfontosabb üzenete, hogy a visszafordíthatatlan változások ellenére a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős és fenntartható mérséklése enyhítheti a klímaváltozás intenzitását. A környezetszennyező ipari termelés átalakításának bizonyos hatásai (például a légszennyezettség mérséklése) már rövid idő alatt is nyilvánvaló lenne, de a bolygó hőmérsékletének stabilizálódásához évtizedeknek kell eltelniük, még a legoptimistább forgatókönyvek szerint is.

A most kiadott tanulmány a hatodik IPCC értékelő jelentés első része, amely a klímaváltozás fizikai alapjaival foglalkozik. A legújabb kutatási eredmények szerint, hacsak nem fogja vissza a világ azonnal és drasztikusan a szén-dioxid-kibocsátást, az 1,5 Celsius-fokos felmelegedési határ (sőt, még a 2 fokos is) hamar elérhetetlenné válik. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a másfél fokos melegedést a következő 20 évben meg fogjuk haladni.

„Ez a jelentés szembenézés a valósággal. Ma már sokkal tisztább képünk van a klíma múltjáról, jelenéről és jövőjéről, ami elengedhetetlen, hogy megértsük, merre tartunk, mit tehetünk, hogyan készülhetünk fel” – mondta Valérie Masson-Delmotte, az IPCC I-es munkacsoportjának társelnöke.

A továbbfejlesztett modellek – és a mért adatok – jól mutatják, hogy régióról régióra nagyon eltérő lesz a klímaváltozás lokális hatása. A szárazföldeken jelentősebb lesz a felmelegedés a globális átlagnál, az északi sarkvidéken pedig az átlag dupláját is meg fogja haladni a felmelegedés mértéke. „A klímaváltozás már ma is hatással van a Föld minden térségére, a legkülönfélébb módokon. Az általunk tapasztalt változások a jövőbeli felmelegedéssel tovább fognak súlyosbodni” – vélekedik Panmao Zhai, az I-es munkacsoport másik társelnöke.

A jelentésben ismertetett modellbecslések szerint a Föld minden régiójában rövidülni fognak a hideg évszakok, és hosszabbodnak majd a meleg évszakok a következő évtizedekben. A felmelegedéssel a szélsőségesen forró időjárási események egyre gyakrabban fogják meghaladni az egészségügyi, illetve a mezőgazdasági tűrőképesség felső határát. De a változások korántsem csupán a hőmérsékletet fogják érinteni, hanem az időjárás minden összetevőjét, a csapadéktól a szélig, a havazástól és az eljegesedéstől a medrükből kilépő tengerekig.

A klímaváltozás intenzívebbé teszi a víz körforgását, ettől helyenként erőteljesen nő majd a csapadékmennyiség, súlyosabb áradások öntik el a part menti területeket, máshol és máskor súlyosbodnak az aszályok. A sarkokhoz közeli területeken várhatóan több lesz a csapadék, a szubtrópusokon viszont szárazság köszönt be, így gyorsul e régiók elsivatagosodása. A monszunjelenség mintázatában is változás állhat be.

Az alacsonyan fekvő part menti területeket egyre magasabb áradások fogják sújtani, ami gyorsítja az eróziót, és fokozatosan lakhatatlanná tesz egész térségeket. A 21. században minden egyes évben bekövetkezhetnek olyan tragikus áradások e területeken, amelyek korábban száz évente csak egyszer fordultak elő, mutat rá a jelentés.

Az IPCC szakértői szerint a felmelegedés hatására jelentős mértékben felolvad a permafroszt (az eddig állandóan fagyott állapotú talaj), nagy térségekből fog eltűnni a téli hótakaró, jégmezők és gleccserek tűnnek majd el, nyaranta pedig teljesen fel fog olvadni az Északi-sarkvidék tengeri jege. E hatások önmagát erősítő ördögi körként (úgynevezett visszacsatolási mechanizmusokként) tovább fogják fokozni a felmelegedést. Az óceán is felmelegedik, csökken az oxigéntartalma, a kémhatása pedig egyre savasabbá válik. Ez is egyértelműen az emberi tevékenység hatása, és alapvető változásokat okoz a tengeri ökoszisztémákban. E változások a halászott halállományokat is negatívan fogják érinteni, ami egész emberi közösségek megélhetését és táplálékforrását lehetetlenítheti el. Az IPCC szakértői elkészítettek egy interaktív atlaszt, ahol mindenki megvizsgálhatja, hogy a saját lakhelyét hogyan fogja érinteni a klímaváltozás.

„Évtizedek óta nyilvánvaló, hogy a Föld éghajlata változik, és az emberi befolyás éghajlati rendszerre gyakorolt hatása vitathatatlan” – mondja Masson-Delmotte. Ugyanakkor a jelentés kiemeli, hogy még mindig van lehetőségünk arra, hogy határozott lépésekkel befolyásoljuk a Föld éghajlatának jövőjét. Egyértelműek a bizonyítékok, hogy a szén-dioxid-kibocsátás a klímaváltozás fő mozgatórugója. Ezért az üvegházhatású gázok emissziójának drasztikus csökkentése (és a nettó nulla kibocsátás elérése) elengedhetetlen a bolygó éghajlatának stabilizálásához.

Az IPCC-jelentésen több mint kétszáz tudós dolgozott, és 195 ország képviselői fogadták el. Arról már előzőleg sem lehetett senkinek sem kétsége, hogy a tanulmány bizonyítékok hosszú sorát fogja sorolni arról, hogy az emberi tevékenység megváltoztatja a bolygó éghajlati rendszerének működését. Ennek üteme, illetve a már jelenleg is folyó változások mégis riadalomra adnak okot. Egyértelmű, hogy ha a kormányok nem határoznak a mostaninál sokkal drasztikusabb lépésekről az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, akkor a klímaváltozás hatásai még a rossznál is sokkal rosszabbak lehetnek. A hatásokkal, az alkalmazkodással, illetve a szükséges ellenintézkedésekkel bővebben az IPCC jövőre várható két újabb jelentése foglalkozik.

klimavaltozas_

A jelentés fontos feladata, hogy a novemberben rendezendő glasgow-i klímacsúcs előtt bátor vállalásokra buzdítsa a világ kormányait az üvegházgáz-kibocsátás visszafogásában, írja a Nature. Az egyértelmű, hogy a jelenlegi kötelezettségek nem elegendők ahhoz, hogy az ipari forradalom előtti korokhoz képest mért globális felmelegedés mértékét a még elviselhető 1,5-2 Celsius-fok alatt tartsuk. Amint a cikk fogalmaz, „több évtizednyi kutatás után a klímakutatóknak nincsenek kétségeik a tekintetben, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása globális hőmérséklet-emelkedést okoz.” E gázok koncentrációja nagyjából 50 százalékkal emelkedett a 19. század közepéhez viszonyítva, és ez már eddig is több mint 1 Celsius-fokkal emelte meg a bolygó átlaghőmérsékletét. Ha nem lesz gyökeres változás, a közeljövőben akár a 3 fokos melegedés sem elképzelhetetlen.

A felmelegedés egyik első, és sok tengerparti település számára tragikus következménye a tengerszint-emelkedés lesz. Az IPCC erről két évvel ezelőtt kiadott különjelentése szerint az évszázad végére a Föld különböző térségeiben 30-110 centiméternyi tengerszint-emelkedés várható, a szén-dioxid-kibocsátás függvényében, bár egyes szakértők szerint a 2 méteres emelkedés sem zárható ki. Ilyen szélsőséges változás több tízmillió ember számára teheti lakhatatlanná az alacsonyan fekvő tengerparti régiókat.

Ugyanakkor a lokális tengerszint-emelkedés mértékét nehéz előre jelezni, mivel ez nagyban függ az olyan komplex folyamatoktól, mint például a grönlandi, illetve az antarktiszi jégpajzs olvadása, esetleges összeomlása. Grönland és az Antarktisz kiterjedése és az ott felhalmozódott hó/jég-tömeg hatalmas, e területeken az olvadó jég vize a gravitáció hatására a környező tengerekbe áramlik, mely akár jelentősen is emelheti a világóceán szintjét.

Az utóbbi időben több extrém időjárási esemény is megrázta a világot. Németországban és a szomszédos államokban rengeteg emberéletet követelő áradások pusztítottak, Kanadában pedig hőhullám pusztított: Lytton város térségében 49,6 Celsius-fokot mértek, mielőtt a fellobbanó erdőtűz letarolta volna a vidéket. Korábban a meteorológusok és a klimatológusok óvakodtak, hogy az egyes extrém eseményeket közvetlen kapcsolatba hozzák a klímaváltozással, ez azonban az új tudományos eredmények fényében változni látszik. Ennek oka részben a statisztikai módszerek fejlődése, amelyek segítségével kiszámítható, hogy egy adott esemény milyen valószínűséggel következett volna be az ember okozta globális felmelegedés nélkül. A másik ok, hogy a klímaváltozás folyamatos súlyosbodásával ténylegesen egyre gyakrabban képes hatalmas aszályokat, viharokat, áradásokat okozni.

A kanadai hőhullám esetében a globális felmelegedés szinte biztosan jelentős tényezőként hatott, és az efféle szélsőséges időjárási események valószínűsége holland kutatók eredményei alapján a 19. század vége óta 150-szeresére emelkedett. A klímaváltozás hatásai ma már nem csupán a jövőre vonatkozó jóslatok, hanem itt és most történnek, a szemünk láttára.

(mta.hu)

 

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?