Kaszáló asszonyok az erdőben - Hiába az erdészeti gépesítés, a kézi munkaerő még mindig fontos

Az erdészeti ágazatban a tavasz és az ősz az erdősítések időszaka, a nyár az erdőápolások szezonja. Bár az erdőművelési munkák jelentős részéhez már gépeket használnak, úgy tűnik, a kézi munka nem nélkülözhető. A veol.hu újságírója megnézte, hogyan dolgozik a Szombathelyi Erdészeti Zrt. erdőápoló brigádja a Sorki-erdőn.

– Valahol itt vannak a nagymamák – mutatja Pajor József kerületvezető erdész a vadkárelhárító kerítés mellett sorakozó szatyrokat. Miközben egy hangosat kiált, belépünk a résnyire szétnyitott kerítéspanelek között. Válasz nem érkezik, de aztán pár méter után már meglátjuk az asszonyokat, akik a szemerkélő eső ellenére serényen kaszálnak a combig érő növényzetben. Kelemen Pálné 17 éve dolgozik az erdészetnél. Kicsit mérgelődik, mert a csalán, szeder, kökény, kecskerágó között nem nagyon látszanak a sorok, így nehéz ügyelni a kisebb csemetékre. – Ez most egy könnyebb terület, csak friss sarjú, mert két hónapja már egyszer „meg lett ápolva” – meséli a háromunokás jáki nagymama. – Az előző erdőrészletben viszont olyan nagy volt a növényzet, hogy alig látszottunk ki. Ott közel hat hektárt kaszáltunk le. Ha megerősödnek a cserjék, nem elég a kasza. Ott már bozótvágóval dolgozunk. Gyöngyösi Andrásné és Temmel Péterné szentpéterfaiak, ők két éve dolgoznak az erdőművelő brigádban. – Ősszel és tavasszal ültetünk, ilyenkor ápolunk – mondják. – Nem könnyű munka ez, de szeretjük, mert kint lehet lenni a szabad levegőn, az erdőn. Nem cserélnénk le gyári melóra. A darázscsípéseket, szúnyogot, bagócsot, kullancsot már megszoktuk. erdoapolas_vaol_szombathely

Egy kerítéssel körülvett, csalános, szedres gaztengerről egy átlagos városlakó bizonyára nem hinné el, ha egy erdész azt állítaná, hogy ez itt kérem egy erdő, csak még kicsi. Valószínűleg az sem lenne elég meggyőző, ha megmutatná a derékig érő gyomok alatt megbúvó arasznyi tölgycsemetéket. Márpedig a kirándulók által kedvelt mai öreg erdők nagy része is volt egyszer régen ilyen állapotban. – Ez a Szombathely 10 H2 erdőrészlet – tudjuk meg Pajor Józseftől, aki most Berta Tamás kollégáját helyettesíti. – Az öreg erdőt 2003-ban termelték le. Az erdőrészlet nagy részén szépen sikerült felhozni az új erdőt. Itt viszont, ezen az egy hektáron már 17 éve kínlódunk. Az eredeti kocsányostölgy-erdősítésbe került pótlásként magas kőris, cser, vadgyümölcsök, sőt még vörösfenyő is. Itt gond lehet a talajjal, de a vad is sok kárt tesz. A szarvas be tud ugrani a kerítésen, de előfordul, hogy ismeretlenek, például orvvadászok kinyitják a kerítés kapuját – és ha ilyenkor akár csak egy éjszakára bejut néhány szarvas, sok év munkáját tönkreteszik pár óra alatt. A nem kellően gondos ápolás is évekre visszavetheti a csemeték fejlődését. A kézi kaszálással lehet a leggondosabb munkát végezni. A gépi kaszával könnyű elvéteni a magas növényzetben a mozdulatot, és a csemetét is lekaszabolni. Ha megfelelően nagy sortávolságot sikerül kialakítani, a sorközöket traktoros géppel is meg lehet ápolni – magyarázza a szakember. Ma már szigorú törvények és tíz évre szóló erdőtervek szabályozzák az erdőgazdálkodást. Ha kitermelnek egy erdőt, rövid határidővel erősíteni kell. Az erdészeti hatóság csak akkor nyilvánítja befejezettnek az erdősítést, ha az úgynevezett műszaki átvételen megfelel az előírt kritériumoknak. – Ha itt, a Sorki-erdőn végeznek az asszonyok, áttelepülnek a szentpéterfai tömbbe – mondja Pajor József. Néhány erdőrészlettel arrébb, egy ritkás erdőnél is kiszállunk az autóból. Itt természetes felújítással próbálkozik az erdészet. Ősszel volt makktermés a megbontott tölgyesben, mégsem találunk csemetét. Az erdész szerint vad járta terület ez, kérdés, hogy itt sikeres lesz-e ez a módszer. (Gyöngyössy Péter - vaol.hu)