Emeljük fel az erdész és fakitermelő szakma színvonalát a mezőgazdászokéhoz! – Erdő-Mező Portré a Vasas családdal

vasas_interju_1Ahogy az elmúlt évben, úgy az Erdő-Mező 2015-ben is kiállítóként volt jelent a Baranya megyei Szentlőrinci Gazdanapokon. A második napon két olvasónk is meglátogatta standunkat. Vasas Zoltán és fia, Vasas Mátyás szakirányítóként és erdészeti vállalkozóként dolgoznak a Zselicben. A két szakemberrel az ágazat helyzetéről beszélgettünk.

Erdő-Mező: Hol, és pontosan milyen tevékenységet folytatnak?

Vasas Zoltán: Somogy megyében dolgozunk, a Zselicben. Szakirányítással foglalkozunk, de a konkrét munkákat is elvégezzük, gondolok itt például az erdőművelésre, fakitermelésre. Korábban a SEFAG Zrt.-nél voltam erdész. Akkoriban is dolgoztam már magánerdőkben, segítettem néhány környékbeli erdőgazdálkodót az állami erdőgazdaságnál végzett munkám mellett. De adódott egy lehetőség, hogy komolyabban vállalkozhatunk, és éltünk vele. Az első időkben csak a SEFAG-nak dolgoztunk, aztán később egyre több erdőgazdálkodóval kerültünk kapcsolatba. Ez immár 15 éve tart és a környékbeli gazdálkodók ügyeit intézzük. Két brigádunk van, 8-10 fővel szoktunk dolgozni, de ha sok a munka, akkor természetesen külsősöket is bevonunk. A szakirányítást 800 hektáron végezzük, alapvetően 50 km-es körzetben. A Zselicen kívül, Baranya megyében, Szigetvár környékén és Külső-Somogyban is dolgozunk.

Erdő-Mező: Jellemzően kik az ügyfelek? Kisebb tulajdonosok, nagy erdőgazdálkodók?

Vasas Zoltán: Változó. Természetesen foglalkozunk a kisebb gazdálkodókkal is. Tehát akinek mindössze egyetlen erdőrésze van, annak is segítünk. De vannak többen is, akik 40-50 vagy akár 100 hektáros tulajdonosok. Ezen kívül dolgozunk a SEFAG Zrt.-nek is bérmunkában, ott inkább erdőművelést végzünk.

vasas_csalad__

Erdő-Mező: Hogyan kezdett az erdővel, erdészettel foglalkozni? Volt erdész a családban?

Vasas Zoltán: Nem volt erdész a családban. Ráadásul az Alföldről származom, méghozzá olyan helyről, ahol nem is nagyon volt erdő. Ettől függetlenül már óvodás koromban erdész akartam lenni. Volt egy vízióm erről gyerekkoromban, és ez a vízió szerencsére meg is valósult. Erdészeti szakközépiskolába jártam, egyetemre viszont már sajnos nem mentem, amit nagyon bánok. Örülök, hogy nagyon szép helyet találtam, ahol élhetünk, és nagyon jó szakmát, amiben jól érzem magam. Sokat kell ugyan dolgoznunk, de megélünk. Ráadásul nagy öröm számomra, hogy a fiam is követ. Jó érzés, hogy az a vállalkozás, amit felépítettem, a fiam öröksége lehet majd, és tovább viheti, ha kedve van hozzá. Én soha nem erőltettem rá, mindössze mondtam neki, hogy ez egy lehetőség, amiből mi eddig megéltünk. Egyelőre szerencsére tetszik neki. A mindennapi feladatokban már részt vesz, sok mindenben helyettesít, bármilyen munkát megcsinál. Úgy gondolom, hogy ez a normális. Az alapoktól tanulja meg a szakmát, látja, hogy miként is működik ez a valóságban.

Erdő-Mező: Mátyás, most hozzád fordulok. Édesapád azt mondja, hogy úgy tűnik, tovább viszed majd a családi vállalkozást.

Vasas Mátyás: Igen, ez kézenfekvő is volt, hiszen mindig erdészettel foglalkoztunk, és közösen jártuk az erdőket. Gyermekkorom óta beleláttam a munkákba, mára valamilyen szinten értek is hozzá, így nem volt kérdés, hogy a gimnázium után erdészeti iskolába menjek. Ezt levelezőn folytatom, és most leszek másodéves, ez az utolsó év, aminek végén technikusi vizsgát tehetek. Egy konzultációm van egy hónapban, a fennmaradó időmben pedig otthon dolgozom a saját vállalkozásban. Én szeretném továbbvinni a tradíciókat, és örülnék neki, ha majd a fiam is erdész lenne.

vasas_interju_2

Erdő-Mező: Édesapád korábban említette, hogy nagyon sajnálja azt, hogy nem ment egyetemre. Te nem tervezed a továbbtanulást?

Vasas Mátyás: Azért nem jelentkeztem az erdőmérnökire, mert ott csak 5 éves osztatlan képzés van, ráadásul kizárólag nappali tagozaton. Ez az 5 év tőlünk 220 km-re, Sopronban nem összeegyeztethető a munkával. Tehát ez az egyetlen indok. Ha lenne levelező vagy osztott képzés, akkor természetesen nem is gondolkodnék rajta.

Vasas Zoltán: Bevallom, hogy részben én sem értem ezt. Védik az osztatlan képzést, és elutasítják a levelező tagozatot, ami miatt nagy szakadék van egy erdésztechnikus és egy erdőmérnök között. Ezt a szakadékot pedig csak az 5 éves nappali képzéssel lehet áthidalni, ami munka mellett nem megoldható. Úgy gondolom, hogy én egy olyan szakember vagyok, aki sokat láttam már, viszont szívesen mennék egyetemre, hogy a gyakorlatban megszerzett tudást tovább gyarapítsam. Szeretnék tehát tanulni, de nem tudom megtenni.

Erdő-Mező: Visszatérve egy kicsit a vállalkozásra, mit lehet tudni a gépparkról. Saját eszközökkel dolgoznak?

Vasas Zoltán: Van egy traktorunk, amivel jelenleg dolgozunk, valamint a forwarderes közelítésben próbálunk elindulni, most fogunk vásárolni egy kisebb forwardert. Azt látjuk, hogy egyre kevesebb embert találni arra, hogy rakja a fát. Nem arról szól már a világ, hogy az anyagmozgatást kézzel végezzük.

Erdő-Mező: Milyen folyamatok előzték meg ezt a döntést?

Vasas Zoltán: Alapvetően az az elsődleges szempont, hogy haladjunk a korral, és minél gazdaságosabban tudjuk elvégezni a munkát. Két éve voltunk Svédországban egy erdészeti kiállításon, ahol azt mondták, hogy az országban nincs már olyan ember, aki motorfűrésszel dolgozna. Erről szól a világ, és ez a jövő. Ezért próbáltuk körüljárni ezt a témát. Azért is utaztunk ki, hogy lássuk, milyen gép felelne meg nekünk. Már régóta tervezzük a géppark fejlesztését, az előző pályázati ciklusban nyertünk is erdészeti géptámogatást. A bankok érdektelensége és visszautasítása miatt azonban vissza kellett adnunk azt a pályázatot.

vasas_interju_1

Erdő-Mező: Most is az erdészeti géptámogatás segítségével vásárolnák az új gépet?

Vasas Zoltán: Az erdészeti géptámogatásra már nem várunk. Amikor nyertünk, akkor egy Alstor forwarderre pályáztunk. Most egy hasonló teljesítményű gépet vásárolunk. Nagyon drágák az új erdészeti gépek, a fajlagos költségük is igen magas. Ezt a magas költséget kevesen akarják megfizetni. Amíg egy fakitermelés önköltsége gyérítésben 5-6000 forint köbméterként – és ez az aljnövényzet sűrűségétől és a terepadottságoktól függően nőhet -, addig ezt csak feketemunkával, korszerűtlen, rossz műszaki állapotú gépekkel lehet olcsóbban elvégezni.

Vasas Mátyás: Az elmúlt 10 évben a vállalkozói díjak abszolút nem követték a munkabérek és a közterhek emelkedését. Míg a fizetések két-háromszorosára emelkedtek, addig a vállalkozói bérek csupán 20 %-kal nőttek. A gép és üzemanyag árak is nagymértékben emelkedtek. Így nehéz jó gépekkel, tisztességes munkakörülmények között dolgoztatni. Megérne egy tanulmányt ez a téma, a technikusi végén írok egy szakdolgozatot, és lehet, hogy erről fog szólni. Ilyen árak mellett a legtöbb vállalkozás nem tudja megfinanszírozni a szükséges vágásbiztos nadrágot és bakancsot, a gépekről már nem is beszélve.
Mi igyekszünk biztosítani a jó munkafeltételeket az embereinknek. Védősisak nélkül már nem dolgoznak, ha otthon marad, haza kell menni érte. De azt látjuk, hogy ez senkit nem érdekel, csak az a lényeg, hogy minél olcsóbb legyen a munkánk…

Erdő-Mező: A hazai erdészeti gépállomány korára visszatérve, az néhol egészen megdöbbentő…

Vasas Zoltán: Így igaz. Néhány éve láttam az adatokat, amiből az derült ki, hogy az erdészeti gépek átlagos életkora 23-24 év, míg a mezőgazdaságban ez 6 év. Nagyon-nagyon le vagyunk maradva a mezőgazdászoktól. De kérdezem én: miért nem érdemel egy fakitermelő vagy erdei munkás is tisztességes bért, szabadságot, biztonságot, munkaruhát vagy bármi mást, amit például egy autószerelő vagy egy hivatalban dolgozó megkap?
Az ágazat jövedelmezősége nem túl kedvező. Itt nincsen területalapú támogatás, ráadásul nagyon szakaszos a bevétel. Fontosnak tartom, hogy felemeljük a szakmánk és magának az erdei munkának a rangját. Az erdei dolgozók is emberek, nekik is tisztességes bér, tisztességes munkakörülmények járnak.

Vasas Mátyás: Az erdőgazdálkodás területén nagyon drága gépek vannak, és ahhoz, hogy az kitermelje az árát, napi 8 órát minimum menniük kell. Mire viszont a gép kitermeli az árát, addigra az tönkre is megy. Ahol mi dolgozunk, az nem egy szántóföld, ahol sík, egyenes terepen kell menni, a fordulót pedig automatikusan megoldja a gép a műholdas rendszer segítségével.

vasas_interju_3

 

Erdő-Mező: Egy modern, jól felszerelt és drága gép azonban még nem elég, ahhoz megfelelő munkaerő is szükséges…

Vasas Zoltán: Igen, ez a másik nagy problémánk. Kevés a jó szakmunkás. Kétszer ennyi embert is tudnánk foglalkoztatni, de nincsen megfelelő munkaerő.

Erdő-Mező: Eddig főleg a fakitermelésről, erdőművelésről, tehát a ténylegesen erdőben zajló munkáról, és az ott felmerülő problémákról beszélgettünk. De mi a helyzet az erdészeti szakirányítással kapcsolatban?

Vasas Zoltán: Jelenleg nehéz megélni ezen a pályán. Régebben volt integrátori támogatás, ennek én csak a végébe kapcsolódtam be, de az a pénz nagyon jól jött. Manapság viszont hiányzik a támogatás. Nehéz megértetni a magángazdálkodókkal, hogy bizony, annak is van ára, amit mi elvégzünk. Olyan természetesnek gondolják, mint a levegővételt, hogy én szaktanácsot adok. Pedig ennek igenis van ára, hiszen nekem van szaktudásom, kapcsolatrendszerem, én tudom megcsináltatni az adott munkákat. Ez érték, amiért én sokat dolgoztam, sokat tettem, és ennek bizony ára van. Ez tehát egy nagy probléma, és ezért is kötöm össze a szaktanácsadást, szakirányítást a konkrét erdei munkával. Mivel egy szélesebb körű szolgáltatást nyújtunk, megpróbáljuk a munkák árába a szaktanácsadást is beépíteni. Én úgy hiszem, hogy hiányzik a rendszerből a szakirányítók támogatása.

Erdő-Mező: Az Országos Erdő Tanács néhány hete jelezte, hogy ez fontos törekvésük. Emellett pedig készül az új erdőtörvény…

Vasas Zoltán: Szükség lenne rá, hiszen jelenleg az egész ágazat túl van szabályozva, túl sok a tiltás. A természetvédelem részéről például van egy elvárás, hogy mindig legyen állandó erdőborítás, ami rendben is van, csak ezt senki nem fizeti meg a tulajdonosnak. Én a tiszta levegőért még soha nem kaptam fizetést, csak a faanyagot tudom eladni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem fontos a fenntartható gazdálkodás, hanem azt, hogy az erdő sokak számára megélhetést jelent, amit nem szabadna elfelejteni.

vasas_interju_5

Erdő-Mező: Talán lesz valami pozitív változás, ami az egész szakmát érinti.

Vasas Zoltán: Szükség van a változásokra. Félreértés ne essék, nem azért panaszkodom, mert nem szeretem a szakmámat. Mindössze úgy látom, hogy el vagyunk hanyagolva, nincsen kiaknázva az a rengeteg lehetőség, ami a hazai erdőkben megvan. A szántóföldi növénytermesztést folyamatosan támogatják, a mezőgazdászok kapnak területalapú támogatást, a körülményektől függetlenül ráadásul évente van bevételük. A gépállományról pedig már beszéltem. Emeljük fel az erdész szakma színvonalát a mezőgazdászokéhoz!

Korábbi kapcsolódó cikkeink:
A kidőlt, törött fákat felkészítő fakitermelők életveszélybe kerülhetnek!
SEFAG Zrt.: A fakitermelő vállalkozók megélhetése is veszélybe került a sok csapadék miatt
Most is utáljátok az erdészeket, fakitermelőket?

(Gribek DánielErdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?