IX. Növényorvos Nap: Az erdőgazdálkodás növényvédelmi problémái, a tűlevelűek károsítói

Lophodermium_seditiosumA Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szervezésében 2014. november 12-én rendezték meg a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán a IX. Növényorvosi Napot. A szakmai programról az Agrofórum Szaklap is tudósított, így “Az erdőgazdálkodás növényvédelmi problémái, a tűlevelűek károsítói” című előadásról szóló cikkrészletet a szerkesztőség engedélyével az Erdő-Mező is közli.

„Egészséges élelmiszert az asztalra”
Növényorvos a termelés, az élelmiszer, a fogyasztás és a környezet biztonságáért
Cikkrészlet

Az egyik előadás – Az erdőgazdálkodás növényvédelmi problémái, a tűlevelűek károsítói – segítségével az erdőgazdálkodás klímaváltozás okozta aktuális gondjaiba kaptunk betekintést. Dr. Koltay András (Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ – Erdészeti Tudományos Intézet Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ – Erdészeti Tudományos Intézet, tudományos főmunkatárs) elmondta, hogy a Pálfai-féle aszályindex értéke évről évre nő. Mindennek az a következménye, hogy változnak az erdészeti klímazónák, 2036 és 2065 között vélhetően már az erdős sztyepp fogja uralni Magyarország legnagyobb részét. Ez azt jelenti, hogy ezeken a területeken a tölgyesek, bükkösök visszaszorulnak, nem lesz összefüggő erdő. A klímaváltozás hatására a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribb előfordulása miatt egyre növekedni fog a határtermő-területek nagysága. Ezek azok a zónák, ahol a fák a leginkább kitettek a stresszhatásoknak. A legyengült, csökkent vitalitású növények fogékonyabbak a megbetegedésekre, kevésbé képesek a kártevők ellen védekezni. Az erdészek számára – akik száz évre terveznek – hatalmas gondot jelent, hogy hová telepítsenek biztonsággal erdőt, ahol nem fenyeget a sztyeppesedés veszélye. (A témáról az Agrofórum Online januári lapszámában olvashattak részletesebben az érdeklődők, dr. Borovics Attila és mtsai cikkében – a szerk.)

Az erdészeti előrejelzés rendszere a ’60-as évek óta működik. Általánosságban megfogalmazható, hogy a magyar erdőkben minden kórforma elterjedése, intenzitása folyamatosan nő. Ezek a gondok többféleképpen jelentkezhetnek.

Új fajok jelenhetnek meg (pl. nyár baktériumos kéregrák), ismert, őshonos fajok felszaporodására kedvező körülmények alakulnak ki (pl. szalagos díszbogár – Coraebus florentinus –, mely a kocsánytalan tölgyet veszélyeztető, jelenleg védelem alatt álló rovar). A már eddig is határterületen lévő lucosok egyre rosszabb állapotba kerülnek, úgy tűnik ki fognak pusztulni Magyarországon. Az aszálytól legyengült fáknak a kegyelemdöfést a fenyőszú jelenti. Szerencsére vannak olyan fajok is (pl. erdei tűkarcgomba – Lophodermium seditiosum), melyek a változásokkal háttérbe szorulnak. A leginkább fenyegetést jelentő kórokozók a kőris kéregfekély (Hymenoscyphus fraxineus), a különböző fitoftóra-fajok (pl. a Nagy-Britanniából érkező égerfitoftóra), a fenyőket megbetegítő Micosphaerella-fajok, illetve a szintén nyugat felől érkező jegenyefenyőn megjelenő gomba, a Sydowia polyspora. Még nincsenek Magyarország területén, de már a szomszédainknál megjelent a Fusarium circinatum nevű gomba. Szintén a Pinus-fajokra nézve jelent közeledő veszélyt a fenyőrontó fonálféreg (Bursaphelenchus xylophilus), melynek vektorai a jól repülő, a kártevőt hatékonyan terjesztő cincérfajok.

Végül az erdei és a feketefenyő pusztulásáról esett szó. A háttétben álló betegség két gombafajhoz köthető: a Cenangium ferruginosum kéregelhalást okozó gyengültségi parazita, mely száraz stresszhelyzetben okoz kárt, illetve a Sphaeropsis sapinea nevű piknídiumos gomba. Ez utóbbi esetben a fák végső pusztulását a xilofág rovarok okozzák. A pusztuló állományokban megjelenik a természetes újulat, az őshonos lombos fafajok (pl. kőris, tölgy), viszont a nagymértékű vadkártétel miatt fejlődésük nem biztosított.

Előfizetés az Agrofórum Szaklapra >>>

(Agrofórum Szaklap engedélyével: Erdő-Mező Online)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?