Kemenszky Péter az aranysakál helyzetéről

kemenszky_peterA közelmúltban egyre több rémhír kapott lábra az aranysakálról, eszerint kétszázötven birkát téptek már szét, Belső-Somogyban a gyerekek már nem mernek kimenni miattuk az utcára, sőt egyesek szerint egyenesen aranysakál apokalipszis közeleg. Vajon valóban egy vérengző dúvadról van szó? Hogy minél többet megtudhassunk erről a rejtőzködő ragadozóról, tudományos kutatás indult, melyet Kemenszky Péter fog össze a megyében.

– Nem horrortörténetek szereplője, ez nem egy borzasztó állat, csak egy kis ragadozó, alig nagyobb a rókánál – mondja az Országos Magyar Vadászkamara megyei titkára, és a Somogy megyei Vadászok Szövetségének fővadásza.

– Mit tudhatunk az aranysakál történetéről?
– Őshonos fajról van szó, már Arany János Toldijában szerepel toportyánként vagy nádi farkasként. Az urbanizáció, az ember térfoglalása aztán a XX. századra határainkon kívülre száműzte. 1989-ben kipusztult fajnak minősítették hazánkban, de már a 90-es években megjelentek a visszatelepülő egyedei. Somogyban 1995-ben ejtették el az első példányt az aranysakál újkori történetében. A visszatelepülés oka és lehetősége egyes vélemények szerint a dél-szláv háború volt, mert a határokra telepített aknamezők érintetlenné váló természeti környezete kiváló életkörülményeket biztosított a fajnak. Magyarországon hamarosan stabil populációt alakított ki Somogyban, Baranyában és Bács-Kiskunban. A visszatelepülés eleinte kis létszámmal kezdődött, csak itt-ott ejtettek el egy-egy példányt, Somogyban az ezredforduló idején mindössze tíz-tizenöt darab volt az éves terítéke, de már ez jelezte, hogy jelen van a faj.

– Hogyan fogadták a kutatók a megjelenését?
– A Gödöllői Egyetem és a Kaposvári Egyetem közös kutatást indított, két somogyi mintaterületen vizsgálták az aranysakál nyomait: Lakócsán, illetve Mike-Lábod-Csököly térségében. Ürülékmintára alapított táplálékvizsgálatuk azt állapította meg, hogy apró rágcsálókkal, pocokkal, egérrel táplálkozik. A faj terjeszkedése azonban újabb tudományos vizsgálatot tett szükségessé. Az aranysakál közben, bár a legelterjedtebb Barcs és a Dráva közelében, eljutott a megye minden pontjára. Míg 2005 tájékán százat lőttek ki belőle a megyében, az elmúlt vadászati szezonban már hatszázötvenet. Ez a fele az országos terítéknek. Somogy jó élettér számára, mert vadban a leggazdagabb vidék. A vadászok pedig ezzel egy időben a nagyvadak, különösen az őzek számának csökkenésért vették észre.

– Igaz, hogy egyes helyeken felére csökkent az őzek száma az aranysakál miatt, ugyanakkor természetes szelektáló tényezőként a jobb trófeájú őzbakok életben maradását segíti elő?
– Valóban vannak megfigyelések arra, ha az aranysakál állománysűrűsége magas, nagyon visszaeshet az őzek létszáma, és inkább az életerős, a területet védő bakok maradnak életben. Nagyon érdekes a mód, ahogy az aranysakál vadászik, leginkább a szürkefarkashoz hasonlítható. Egy alfa nőstény és hím alkotja a család vázát, a következő szaporodási időszakig velük marad az előző évből származó alom, a kölykök őszre elérik a felnőtt méretet és falkában vadásznak. Ezért sikeres ragadozó,mert öt-hat fős család már ütőképes csapatot alkot.

– Milyen a hozzáállása az emberhez, fél tőle, vagy túlszaporodás esetén kerülhetünk-e vele konfliktusba?
– Az aranysakál roppant óvatos állat, az embertől nagyon tart. Azok a hírek nem igazak, hogy lakott területen, kukák közt bukkannak fel. Ilyenkor bekérjük a fotókat, és kiderül, hogy rókáról van szó. Hasonlítanak, de az aranysakál inkább első blikkre kutyának néz ki: rövidebb a farka, hosszabb a lába, hegyesebb az orra, más a szőre, mint a rókának.

– Hogyan folytatódtak az aranysakál életmódjára irányuló kutatások a megyében?
– A vadászoknak voltak olyan tapasztalataik, hogy csökken a nagyvadak állománya, látták azt is, hogy az aranysakálok megölnek egy-egy sebzett dámtehenet vagy elragadnak egy pár napos, sivalkodó vadmalacot. A somogyi vadgazdálkodók körében felmerült egy újabb kutatás ötlete. Akkor már kiderült, hogy lőfegyverrel nem lehet visszaszorítani a fajt, csapdákat állítottunk, melyekből kutatási eredményeket is nyerhetünk. A programra a Somogy megyei Vadászok szövetsége pályázatot írt ki, és elkezdtük gyűjteni a kilőtt és a csapdába esett sakálok gyomrait. Jelenleg száz-százötven van itt hűtőládákban, még a baranyai Bolyból és Sennyéről is küldtek. Egy hónap múlva indul a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának laboratóriumában a részletes vizsgálat.

– Előzetesen mit sikerült megállapítani?
– Kíváncsi vadászokként benéztünk a gyomrok tartalmába, és azt már megállapíthatjuk, hogy az aranysakálok táplálékában nagy szerepet játszik a nagyvad. Az is bizonyosnak látszik, hogy a növendék sakálok fogyasztják inkább a pockokat és az egereket a tarlókon, amikor a nyár derekán önállóan kezdenek vadászni. Szeptembertől, a vadászati szezon kezdetétől azonban az aranysakál vált, és étrendjében dominál a nagyvad. Hogy dögként vagy zsákmányként fogyasztják-e inkább, azt további kutatás hivatott feltárni.

(sonline.hu)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?