Kistestű kutyát az apróvadas vadőröknek!

• Gribek Dániel
• 2017.06.06.
• Kategória: Egyéb, Kiemelt, Hagyományos vadászat, Vadászkutya
• Forrás: 46674

Első olvasatra talán úgy gondolhatja a kedves olvasó, hogy elírás történt - már rögtön a címben. Apróvadas területre a hivatásos kollégának vizsla kell, nem? Hát, nem! Illetve a munkavégzéséhez nem feltétlenül. Legfeljebb az év végi néhány apróvad vadászat alkalmával válik nélkülözhetetlenné egy szépen dolgozó vizsla, retriever, egyéb kajtató és/vagy apportírozó eb. De valljuk be, arra a néhány vadászatra tudunk hívni jól összeszokott vadászt és vizsláját. Az év többi, 360 napján azonban olyan feladatok hárulnak az egyébként meglehetősen leterhelt vadőreinkre, amelyeket egy ügyes kis tacskó vagy terrier nélkül vagy nem tudnak elvégezni, vagy egyszerűen sokkal több idő és fáradság árán. Négylábú, apró termetű kollégánk elsősorban a ragadozógazdálkodás egyik területén, a ragadozógyérítés során lesz nagy segítségünkre. Egy vadászati évet végigkísérve nézzük, mikor és hogyan válik pótolhatatlanná mélynövésű vadásztársunk. Március közepe a róka kölyöknevelési időszakának kezdete. Ekkor már rutinszerű, heti feladat a terület összes ismert kotorékának a lejárása és ellenőrzése. Természetesen egy téli, lelkiismeretes csapdázás már nem adhat ilyenkor sok munkát, de a „kiürített” terület hívogatja a fialásra készülő szuka rókákat. Egy jól képzett tacskóval vagy terrierrel egy nap 15-20 ilyen kotorékot is ellenőrizni tudunk, amelyek közül 2-3 jó eséllyel lakott. Kis társunk sokkal gyorsabban, biztosabban jelzi, lakott-e a kotorék, és ha igen, akkor segítségével hatékonyan a körmükre lehet nézni! Ezzel a módszerrel a vadőr viszonylagos gyorsasággal tudja az egész területén az összes kotorékot ellenőrizni és lakóinak nyomását levenni az apróvadállományról akkor, amikor annak a legnagyobb szüksége van rá. Lassan elérkezik a tavasz, ezzel kutyánk képességeinek két újabb nélkülözhetetlen területét aknázhatjuk ki. Egyrészt a májusi, kapitális bakok elejtésére érkező vendégek által sebzett őzek utánkeresésében pótolhatatlanok. Vackor kollégám, a kis szálkás szőrű tacskó első hajszás őzét 9 hónaposan kereste, majd 150 méteren beérve leültette és helyben tartotta. Sokan alábecsülik a tacskók (és terrierek) képességeit, pedig aki figyeli a napi híreket, hallhat 72 órás, sőt, 10 km feletti munkákról is, melyeken tacskók dolgoztak magabiztosan és eredményesen, nem egyszer sikertelen véreb után! Kellő alapossággal felkészítve kiskutyánkat a 24 órás, néhány km hosszú, vér nélküli munkák biztosan menni fognak, ezt saját kiskutyám is számtalanszor bizonyította (1,5 évesen is!). Egy kéznél lévő, megbízhatóan dolgozó utánkereső kutya felbecsülhetetlen, ezt csak az tudja, aki érezte már ennek hiányát! A másik, ilyenkor szintén heti rendszerességgel elvégzendő feladat az összes fasor átnézése, a szarka- és varjúfészekről ugrasztott fészekrabló madaraink vadászata. Ehhez a legjobb két vadász a fasor két oldalán hangtalanul cserkelve, akik a jobbra vagy balra kiröppenő madarat is terítékre tudják hozni. Ilyen esetben a lőtt madár birtokba vételét szintén meggyorsítja kollégánk, hiszen megkeresi, és el is hozza számunkra. Ezt természetesen vizslánk is megteheti, de a fasorok lekeresése során gyakran előfordulhat, hogy macskát, nyestet talál a kutya a fasorban, amelyet felugraszt a fára, vagy épp lakott, számunkra eddig nem ismert kotorékot fog megmutatni, szerencsés esetben egy gyors ugrasztással terítékre is hozhatjuk lakóit. Ez szintén egy olyan összetett feladat, módszer, amely rendkívül hatékony közös munkát eredményez, rengeteg időt spórolva a gazdájának. A tavaszi időszak másik, szintén elhanyagolt feladata az apróvadetetők környékén történő patkányozás. A fészekaljat vezető tyúk kezdi az etetőkhöz szoktatni csibéit, akik a gyors és agresszív patkányok áldozatául esnek. A patkányokat pedig mi magunk etetjük, és szoktatjuk a tökéletes leshelyükre, felkínálva nekik féltett, vad madarainkat. Ezt a „hibánkat” csak úgy tehetjük jóvá, ha az etetők alatt kitisztítjuk a patkányfészkeket. Ehhez két-három ember és két-három jó kutya kell, de óvatosan, lassan haladva az ásóvillával, egyedül, egy kutyával is eredményesek leszünk. Időközben nyár derekára érünk, amikor az első tarlók elhozzák a lámpázások idejét. A kicsi kutya akár az ülés előtti gumiszőnyegen is elfér, így egész éjszaka velünk tarthat. Aki hozott már terítékre tarlón növendék rókát, az tudja, hogy a 150 méterről meglőtt, majd a tarlómaradványok közé esett, kicsi, barnás színezetű vad megtalálása és birtokba vétele meglehetősen sok időt vehet igénybe. Ilyenkor, lövés után már engedhetjük is a kutyát, gyorsan meg fogja találni, sebzés esetén utoléri és befejezi, amit nekünk esetleg nem sikerült. Míg a nyári időszakban az üzekedésben lőtt bakokat tudja keresni kiskutyánk, később a tarvadazás során menthet értéket. Ősszel, télen, a hideg és esős napok beköszöntével újra eljön a kotorékozások ideje. Ahol pedig a bálákat nagy kazlakba gyűjtik, az ott megbújó nyestek, rókák és macskák ugrasztásával juttat egyszersmind hasznos és egyedülálló élményekhez . Természetesen múlhatatlan segítség a lesvadászatok, cserkelések, ragadozók csalsíppal történő hívásának idején - egész éven át. A lesre a vállunkon, hátizsákban is felvihetjük, ahol szemünk és fülünk lesz egy személyben. Hatványozottan igaz ez az éjszakai lesek alkalmával, amikor messzelátónkra is csak korlátozott mértékben támaszkodhatunk. A kis kollégánk ilyenkor is „mutatja”, honnan érkezik a várva várt vad, legyen az róka vagy őz tarvad. Egy kistestű, mindenes tacskó vagy terrier nevelése és képzése a vadőr napi munkája során sikeresen elvégezhető, hiszen rengeteg lehetősége van dolgozni, megismerni a különböző feladatokat, és kialakítani saját munkamódszerét. Ha pedig mindenhová magunkkal visszük, kialakul az a fajta kapcsolat, vadászbarátság, amiben egymás tekintetéből is tudni fogják, kinek mi a dolga. Emellett meglehetősen sok időt takarít meg gazdájának, miközben sokszorosára növeli munkájának hatékonyságát. Sajnos, sok vadászatra jogosult nem tiszteli meg saját vadőrét azzal, hogy hozzájárul négylábú kollégájának ellátásához. De még saját költségen is megéri az említett előnyök miatt. Hiszen egy ilyen pici kutya napi étkeztetése 160-180 Ft (ha kiváló minőségű tápot kap, konyhai koszton ennek töredéke). Az oltáson és a balesetbiztosításon (ez egy meglehetősen praktikus és hasznos lépés annak, aki kutyával dolgozik!) kívül nem sok teher hárul arra a vadőrre, aki önköltségen kénytelen a társasága szolgálatba állítani kiskutyáját. Bízom benne, hogy ez a kis kedvcsináló meghozta vadásztársaink, első sorban hivatásos kollégáink kedvét a kutyázáshoz! Kívánom minden kedves kollégának, hogy éljék át azt a rengeteg közös élményt kis társukkal, amihez eddig nekünk Vackorral szerencsénk volt. Legyenek büszkék rá, találják meg benne igaz vadásztársukat, hű segítőjüket, akivel osztozhatnak a dolgos mindennapok örömeiben és nehézségeiben! A témát természetesen folytatjuk, és honlapunkon bemutatunk majd néhány mindenes tacskót és terriert, amelyek jó példát szolgáltathatnak. (Hajdu Márk)

• Cimkék: állattenyésztés, leopárd, Alföldi Erdőkért Egyesület, erdészeti jog, ürge