Magyar örökség díjat kapott Kovács Gyula erdész

kovacs_gyulaMagyar örökség díjat vehetett át a legutóbbi díjátadó rendezvényen Kovács Gyula pórszombati erdész, a Tündérkert mozgalom elindítója. A díjat 1995 óta adják át olyan személyeknek, csoportoknak, akik munkásságukkal hozzájárulnak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. A díj bírálóbizottsága a beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal, esetenként hét-hét díjat osztanak ki. Ennek kapcsán beszélgetett Kovács Gyula erdésszel a zaol.hu.

– Számos elismeréssel büszkélkedhet már, ez a mostani kiemelkedik közülük.

– Nem számítottam a díjra, azt sem tudtam, hogy jelöltek, de nagyon örülök, hogy a hét kitüntetett egyike lehetek 2000 jelölt közül – mondta egy héttel a Magyar Tudományos Akadémián tartott rendezvényt követően. – Ezzel is elismerték azt a tevékenységet, ami a tündérkert mozgalom lényege. Az elmúlt években a Kárpát-medence legnagyobb gyűjteményét sikerült összegyűjteni a legnagyobb pusztulás közepette. Ha az adott közösségek fontosnak érzik és megőrzik a saját hagyatékukat, akkor nagyobb esély van rá, hogy több megmarad. A Kárpát-medencében ma már több mint 100 tündérkert van, a következő évszázadok során ezek közül is pusztulnak el, de maradnak is meg a nagy számok törvénye alapján. Egyre több ember látja ennek a lényegét és csatlakozik. Soha nem a gyümölcsre koncentrálunk, hanem az örökségre. Ma a pusztítás egyik oka, hogy az emberek nem ismerik
múltjukat. Hosszú távon abban előre kell lépni, hogy visszahozzuk a régi tudást, például az oltást megtanítani a fiataloknak. Másrészt a gyümölcsészet egy óriási lehetőség. Manapság, amikor egyre terheltebb a környezetünk vegyszerrel, ezek a gyümölcsfajták, amik vegyszer és nagyobb szakmai tudás nélkül megtarthatók, jók arra, hogy visszatérjünk az önfenntartáshoz.

– Történt előrelépés az elmúlt időszakban az értékmentés terén?

– Igen is meg nem is. Ha az elmúlt 10-15 évet nézzük. akkor a gyümölcshagyaték mentésében komoly előrelépés történt, sikertörténet lett. A gyűjteményemben több mint ezer alma és körte fajta van jelenleg az egyéb gyümölcsök mellett. De nem csak a gyümölcsről van szó. hanem a gyümölcsészethez kapcsolódó gasztronómiai és egyéb értékek megőrzéséről. Viszont negatívumként kell elmondani, hogy közben hagyományaink, az örökségünk egyre pusztul. Ha megnézzük Hetést, Göcsejt vagy az Őrséget, akkor az elmúlt évtizedekben a lakosság száma nagy arányban csökkent és ezzel arányos vesznek el a hagyományok is. Felméréseim alapján azokban a göcseji falvakban, ahol a ’80-as években először felmértem a kerteket, és 25 év után visszamentem, a régi gyümölcsfa fajták több mint fele elveszett. Ez óriási pusztulásról vall. Néprajzi értelemben azt látom, hogy Hetés elveszett, Őrség és Göcsej végóráit éli. Nincsenek emberek akik azokat az értékeket ismernék,  ami évszázadokon át fenntartotta az itteni életet. Leszáll a göcseji temetők mélyére és nincs aki felhozza. A nagy egész részei elvesztek, illetve napjainkban vesznek el. Célom az, ami még megvan, az meg is maradjon.

kovacs_gyula

– Mennyire vevők az emberek erre a feladatra?

– Megromlott a világ, az emberek többsége a pénzen keresztül próbál mindent megfogni. Ennek az egész gyümölcsmentő gondolatnak az a lényege és a sikerének titka, hogy jóakaratú emberek állnak mellette és nincs mögötte pénz. A Kárpát-medence egyik leggazdagabb néprajzi hagyományokkal rendelkező része volt Göcsej, visszahozni ezeket az értékeket igazán akkor lehetne, ha használnánk, a mindennapok részévé válnának újra. Ma inkább arról van szó értékmentés címszó alatt, hogy kiállíthassuk a vitrinbe.

– Lesz aki tovább viszi az örökséget?

– Majd az idő eldönteni. A fiaim csinálják mindhárman, de a gyűjtemény fenntartása is nagy terhet ró ránk. Szükség van egy számítógépes adatbázisra, aminek kialakítása folyamatban van. Ebben szerepel majd minden fajta adataival, hol fordultak elő, milyen legendákban szerepeltek. Lassan termőre fordulnak a gyümölcsfák, be kell mérni a termések paramétereit is. És mindezt elérhetővé, közkinccsé tenni az interneten.

Hogy mi lesz a génbankban termett gyümölcsből? ….pálinka biztos, hogy nem, mert a göcseji ember vegyespálinkát nem csinál. De ha már pálinka. Kovács Gyula hozzátette, nagy tanulság, hogy a hagyomány visszaállításához a törvények nem jók, mert ahhoz szabadság kell. Ezt jól mutatta a pálinkafőzés szabadsága is, hiszen megindult egy igényes pálinka kultúra. Sajnos, az elmúlt időkben a törvényi módosítások ennek visszaeséséhez vezettek, hiszen mint mondta a vidéki ember számára sarc, amit ezért fizetni kell. Saját főzöberendezésbe áldozni értelmetlen, de egy jó pálinkafőzőnél való feldolgozásnak van realitása, viszont túl magas már az önköltsége.

(zaol.hu – Korosa Titanilla)

erdomezolike

Hozzászólások

hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?