Smaragdfával robbanhatnánk be az afrikai piacra?

Óriási, de különleges piac Afrika: helyismeret, kapcsolatrendszer és nyelvtudás nélkül egyetlen hazai cég sem tud labdába rúgni. Az Afrikába irányuló magyar kivitel már most is szinte csúcsra jár.
Smaragdfával robbanhatnánk be az afrikai piacra?
Facsemetét érdemes exportálni, méghozzá a smaragdfának nevezett, az afrikai éghajlati viszonyokat – így a sivatagi körülményeket is – bíró hibrid fajtát. A törzse jó a bútorgyártáshoz, lombkoronája tüzeléshez, és tűri az olyan haszonnövények társaságát, mint a gabona vagy a kávécserje. Steier József, Guinea magyarországi tiszteletbeli konzulja ezzel az első hallásra bizarr példával illusztrálja, hogy a magyar kormány által meghirdetett „déli nyitás” jegyében mivel lehetne sikeres Afrikában egy hazai vállalkozás. Kereskedelmi célokkal Nyugat-Afrikában is olyan mértékben irtották ki az esőerdőket, hogy a pusztítás felborította az ökoszisztémát, és jelentős mértékben hozzájárult az ebolajárvány riasztó méretű terjedéséhez – mondja az egykor a szüleivel a guineai főváros, Conakry közelében élt üzletember, aki jelenleg Algériába és Ugandába ad el itthon nevelt smaragdfákat. A déli nyitást az Afrikát keresztül-kasul beutazó Steierhez hasonlóan üdvözli Morenth Péter, Lesotho tiszteletbeli konzulja is. A dél-afrikai térségben lévő, síelési lehetőséget is biztosító királyságba leginkább ásványvíz-palackozót telepítene. Lesothóban – más afrikai országtól eltérően – ihatóak a forrásvizek, ezek palackozásában Morenth komoly lehetőséget lát. A tiszteletbeli konzulok szerint a három szubszaharai képviselet (Angola, Etiópia, Ghána) újranyitása, a folyamatos jelenlét olyan hídfőállásokat teremthet, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a hazai cégek „labdába rúghassanak” az afrikai piacokon. Afrikában otthonosan mozgóktól visszatérően hallani, hogy a helyi szokásokban való eligazodás, a kapcsolatrendszer mellett a nyelvtudás is kiemelt fontosságú. Angolában például csak úgy érdemes bármibe belefogni, hogy az ott próbálkozók beszélik az egykori gyarmattartók nyelvét, a portugált. A kereskedelem mindennek az alapja, anélkül nehéz más kapcsolatokat kiépíteni – ezt már Búr Gábor, az ELTE docense és tanszékvezetője mondja. Az Afrika-szakértő történész is üdvözli a déli nyitást, de a várakozások tekintetében józanságra int. Magyarország éves exportjának két százaléka megy az éves szinten több mint hatszázalékos GDP- és háromszázalékos népességnövekedést mutató kontinensre. A közel 2,2 milliárd dolláros magyar kivitel majdnem a duplája a húsz évvel ezelőttinek, de túl nagy növekedési potenciált önámítás lenne belegondolni. Az egykori szocializmus korszaka – amikor például Ghána a Magyar Népköztársaság kiemelt partnere volt, és termékek sorát lehetett a nyugat-afrikai államba könnyen kihelyezni – elmúlt. Az elképesztő irammal nyomuló kínaiakkal lehetetlenség versenyezni. Magyarország afrikai export tekintetében megelőzi vagy egy szinten áll Ausztriával, Csehországgal, Lengyelországgal vagy éppen a tengeri kereskedelemben évszázadok óta jártas Dániával. Búr Gábor szerint a magyar állami ösztöndíjak bírhatnak az exporthitelezést helyettesítő csábítóerővel, amellyel a magyar kormány tudná segíteni a hazai vállalkozások esélyeit. Az ösztöndíjakat tehetősebb családok gyermekei kapják meg, a Magyarországra látogató nagyszámú rokonság például komoly turisztikai bevételt biztosít. –A piaci réseket tudják leginkább megcélozni a magyarok – állítja Búr Gábor, sorolva, hogy Angolába egy könyvtár bútorzatát és szoftverrendszerét, a Kongói Demokratikus Köztársaságba napelemeket sikerült eladni. Steier József azt mondja, miután Afrika népessége 2030-ra elérheti az 1,6 milliárdot, az élelmiszeriparban lehetne magyar technológiákat eladni. Morenth Péter az „agyexportban”, a magyar szakemberek és szaktudás „kiszervezésében” lát fantáziát. Mert a tudás is olyan drágakő, mint a smaragd. (nol.hu) erdomezolike